Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-205

A.z országgyűlés képviselőházának 205. ülése 1937. évi április hó 30-án, pénteken, Sztranyavszky Sándor, Kornis Gyula és Tahy László elnöklete alatt. Tárgyai: Elnöki előterjesztések. — A magyar állam költségvetése az 1937/38. számadási évre. Hozzászóltak: Griger Miklós, Tóth Pál, Láng Lénárd, vitéz Pintér József, Riesz Ádám, gr. Teleki Mihály, Malasits Géza, Ronkay Ferenc, Tauffer Gábor, vitéz Szalay László, Dinnyés Lalos, — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Személyes kérdésben felszólaltak: Griger Miklós és gr. Teleki Mihály. — Az ülés jegyző­könyvének hitelesítése. A kormány réseérői jelen voltak: Darányi Kálmán, Bornemisza Géza, Lázár Andor. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra i perckor.) (Az elnöki széket Sztranyavszky Sándor foglalja el.) Elnök: A t. Ház ülését megnyitom. Az ülés jegyzőkönyvének vezetésére Ra­kovszky Tibor jegyző urat, a javaslatok mel­lett felszólalók jegyzésére Szeder János jegyző urat, a javaslatok ellen felszólalók jegyzésére pedig vitéz Miskolczy Hugó jegyző urat ké­rem fel. Bemutatom a t. Háznak Mojzes János kép­viselő úr hozzám intézett levelét, amelyben interpellációjának sorrakerülésekor az ülés­teremből való távollétét menti ki azzal, hogy a képviselői fogadóteremben tartózkodott, ahol a gyógyszerészsegédek küldöttségével inter­pellációjának egyes kérdéseit tárgyalta meg s így nem volt tudomása arról, hogy mások interpellációjának törlése folytán korábban kerül reá a sor, mint ahogy ezt előzetesen gondolta. Javaslom a t. Háznak, hogy Mojzes János képviselő úr indokai alapján távolmaradását igazoltnak elfogadni méltóztassék. (Helyeslés.) Ha méltóztatnak ehhez hozzájárulni, akkor ily értelemben mondom ki a határozatot. Napirend szerint következik az 1937/38. évi állami költségvetés folytatólagos tárgyalása. A szólás joga Griger Miklós képviselő urat illeti. Griger Miklós: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) A régi képviselőháznak alig rö­vid negyedóra alatt lepergő drámai színjáté­kában az a szerepem volt, hogy amikor sápadt arcok révültek sorsuknak ismeretlen örvényei fölé, azon töprengve, hogy mit hoz a jövő, mi­lyen következményei lesznek a mennykőcsapás gyanánt lehullott házfeloszlatási ténynek, a néma, dermedt csendben helyemről felemel­kedve odakiáltottam a miniszterelnök úr felé: miniszterelnök úr, ön nem váltotta be a nem­KÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XII. zetnek tett ígéretét! Előbb is tudtam, hogy — mert nem engedtem ketrecbe zárni sem eszemet, sem szívemet, sem legitimista meg­győződésemet — szálka vagyok a hatalom sze­mében, de e pillanatban meggyőződésemmé vált, hogy e közbeszólásommal megpecsételtem sorsomat, kárvallottja és hajótöröttje leszek a nagyhangon beharangozott új stílusnak és új világnak, hogy egy egyenlőtlen küzdelem­ben el fogok esni a porondon és el fogok vérezni a politikai becsület mezején. Nem is csalódtam. A hatalom nem engedte meg, hogy a nemzet a törvényhozói tisztség méltóságá­val újból felruházzon. Nem a közvélemény akarata, nem a választók szabad megnyilat­kozása reteszelte el előlem a parlament kapu­ját, hanem a hatalom morális és fizikai bruta­litása, közjogi lelkiismeretlensége, büntetésül azért, mert nem akarok szolga lenni, mert van ítéletem, van meggyőződésem és van bátorsá­gom meggyőződésemet kimondani és szolgálni. (ügy van! — Éljenzés balfelől.) Hát jól van, gondoltam magamban, legyek proskribálva, jól van Caesar, legyek számki­vetve! Ne legyen hát engedélyem arra, hogy politizáljak, majd politizálok engedelem nélkül is, mert elvégre a politizálás nem hatósági kegy­től függő ipar (Ügy van! balfelől). Jártam az országot, beszéltem, nyilatkoztam, s hála a füg­getlen ellenzéki sajtónak, nyilatkozataimnak, bár nem a parlamentben hangzottak el és igénytelenek voltak, némi visszhangjuk volt a közvéleményben. Szóval politikailag^ nem hal­tam meg, s most Isten kegyelméből és a lovas­berényi kerület bizalmából újból itt vagyok. (Éljenzés a baloldalon.) Amikor mint az egyesült kereszténypárt tagjának először van szerencsém felszólalni, lelki szükségét érzem annak, hogy ellenzéki képviselőtársaimnak, elsősorban Eckhardt Ti­bor pártjának (Éljenzés a baloldalon.), a pár­tonkívülieknek, a Kossuth-párt képviselőjének és természetesen pártombeli képviselőtársaim­nak támogatásukért hálás szívvel köszönetet 53

Next

/
Oldalképek
Tartalom