Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-204

Az országgyűlés képviselőházának 20U. Velük szemben is az egyenlő elbánást kell alkalmazni. Igazságtalanság ezt az adónemet náluk nagyobb mértékiben megállapítani, mint azt a pénzügyi kormány másoknál teszi. Utasítsa a Ház a kormányt, hogy adójukat törölje • el.« Ezzel a kérdéssel, azt hiszem, lesz alkalmam majd más tárcánál is beszélni, tehát a részletekkel ez alkalommal nem foglalkozom. Az egyik szónok tegnap a -szociális kérdésekről beszélt. Meg kell állapítanom, hogy nagynevű néhai Vass József óta szociális törvényjavaslat úgyszólván nem is volt a Ház előtt. Már pedig ha ezt a korszakot valaki el akarná nevezni,- akkor a szociális kérdések megvalósítása korának kellene azt elneveznie (Ugjj

r van! a baloldaon.), mert a bolsevizmus, a 'Szélsőségek, a kilengések ellen az egyetlen ellenszer a helyes szociális politika. Mi a szélsősége Az egyik illusztris képviselő úr a túloldalról igen bölcsen mondotta, hogy szélsőség az, ami az.alkotmány rendje, a magyar alkotmányosság' ellen tör és azt nem parlamentrárisan, hanem holmi kótyagos úton akarja megváltoztam. (Gr. Apponyi György: Nagyon helyes meghatározás.) A szélsőségek ellen a legjobb ellenszer a szociális törvényhozás. (Ügy van! a balközéven.) Szociális ^törvényekkel kell a ház elé jönni! (Reibel Mihály: Lássuk!) De a szociális törvények nemcsak egy társadalmi rétegnek az érdekeit kell, hogy eredményesen szolgálják, hanem a nemzet érdekeit is a maguk összességéhen. (Uay van! Uay van! a balközépen.) Amikor azt sürgetjük, hogy ezeket a szociális törvényeket hozzák a Ház elé és emeljük törvényerőre, akkor egyúttal sürgetjük a munka szabadságának biztosítását is. (Reibel Mihály: Nagyon helyes!) Sokan azt -mondják, hogy ma ez a kérdés nem lehet aktuális, olyan kevés a munkaalkalom, hogy ezzel a kérdéssel ne is jöjiünk a Ház élé. Pártomnak és nekem éppen ellenkező az álláspontunk. ÍReibel Mihály: Ügy van!) Azt a kevés munkát, amely ma van, nem szabad egyeseknek, pártoknak, vagy szervezeteknek, legyen az akár munka központ elnevezésű intézmény is. egyedül a saját tagjai részére biztosítani. (Reibel Mihály: Lásd a pécsi dohánygyárat!) Bethlen István a szakszervezetekről is beszélt. Mi is azt mondjuk, hogy a szakszervezetekre, mint gazdasági alakulatokra a munkásság érdekében feltótlenül szükség van, (Ügy van! Úgy van! a balközépen.) de nincs szükség arra,'hogy a szakszervezetek politikai egyesületek legyenek. (Reibel Mihály: Nagyon helyes!) A szakszervezeteknek tisztán és kizárólag csak gazdasági egyesületeknek szabad lenniök. S ha megmondom ez>t az igazságot lefelé, megmondom felfelé is, hogy tudniillik abba a munkaközpontba, amelynek az elgondolását helyesnek tartjuk, amelynek az elnevezése is helyes, szintén nem szabad politikát belevinni, mint ahogyan arra beszédem elején céloztam. (Dulhi Jenő: Politikai lerakodó helyek!) A munka szabadsága biztosításának követelése hosszú-hosszú évekkel ezelőtt, még a nemzetgyűlés idejében a fiai pártunk részéről hangzott el először és mi ma is azt kívánjuk a kormánytól^hogy a munka szabadságát a törvényhozás útján az egész vonalon biztosítsa (Reibel Mihály: Követeljük!) és adja meg a munkásságnak azt a lehetőséget, hogy béréből meg is tudjon élni. Itt van azután az ifjúság kérdése is. Az ifjúságról igen sokat nyilatkoznak az utóbbi KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XII. ülése 1937 április 29-én, csütörtökön. 337 időben (Petrovácz Gyula: Parturiunt montes!) és mégis azt látjuk, hogy a kormányzati elgondolás eredménye még mindig nem mutatkozik olyan mértékben, mint ahogyan m-uitátkoznia kellene. Ne tessék az ifjúságot kategóriákra osztani, nehogy úgy tűnjék fel a dolog, mintha politika irányítaná a kormányt ebben a kérdésben. Szerintünk nemcsak a diplomás ifjúság nemcsak a középiskolás ifjúság alkotja az ifjúságot, hanem hozzátartozik foglalkozásra és kvalifikációra való tekintet nélkül minden 24 éven aluli fiatalember, akiknek a sorsát, jövőjét egyetemlegesen kell biztosítani. Elismerjük, hogy helyes a kormánynak az a nyilatkozata, hogy normális viszonyok között az ifjúság kérdésének megoldása nem állami feladat. Mi azt is helyesnek tartjuk, hogy az ifjúságot a gazdasági pályák felé kell terelni; mi azt is hirdetjük, hogy az ifjúságot nem lehet az egész vonalon csak az államnál, a törvényhatóságoknál, az üzemekben, nyugdíjas állásokban elhelyezni. Mi azt mondjuk, hogy súlyos időkben kormányzati feladat, hogy a kormány olyan törvényes intézkedésekkel jöjjön, amelyekkel az ifjúságnak a szabad pályákon való elhelyezkedését fokozottabb mértékben tudja biztosítani, mint a múltban. Én ebben a kérdésben a múlt évi költségvetés tárgyalásakor pártom nevében több határozati javaslatot nyújtottam be. A kormány határozati javaslataimat régi elvi és helytelen álláspontja miatt kivétel nélkül elutasította és mégis, mint objektív kritikusnak meg kell mondanom, hogy e határozati javaslatok közül több javaslatot, amelyeket elutasított, végül mégis végrehajtott a kormány. Ezt helyeslem, mert hiszen nem az a fontos, hogy a névhez vagy párthoz fűződjék a kérdések megoldása, hanem hogy megoldassák valamely kérdés. Csak egyet említek ezek közül A kormány az ifjúság elhelyezése kérdésének megoldása élére, nagyon helyesen, miniszteri biztost állított. Helyes, legyen egy gazdája a kérdésnek, aki a kormánynak referál ezekben a kérdésekben, illetőleg aki javaslatokkal áll elő. Szükség van azonban olyan kormányintézkedésekre vagy olyan kormánytámogatásra, vagy jóváhagyásra, vagy annak elősegítésére is, hogy a társadalmi egyesületek vagy a magángazdasági és a közgazdasági élet ezeket a fiatalembereket alkalmazni tudja a maga körében; ha pedig jönnek ilyen javaslatok, ne utasíttassanak el ab ovo azért, mert esetleg miniszteri rendeletbe ütköznek, vagy azért, mert ha nem is igényelnek sok munkát, de talán kényelmetlen ezeknek a javaslatoknak a megoldása, vagy talán nehezebben oldhatók meg. Azt hiszem, a pénzügyminiszter úr tudja, milyen javaslatokra gondolok. Foglalkoznom kell még az idegenforgalom kérdésével, amellyel talán majd a belügyi tárcánál egy vonatkozásban részletesebben is fogok foglalkozni. A jól megrendezett Nemzetközi Vásár idején ezrével és ezrével tódulnak ebbe a városba vidékiek és külföldiek. A Nemzetközi Vásár, amelyet 10 nap alatt bonyolítanak le, az idegenforgalomnak úgyszólván egy negyedrészét jelenti. A Nemzetközi Vásár helyisége azonban véleményem szerint — annál is inkább, mert ez a Vásár fejlődésre hivatott és érdemes is — nem megfelelő. Felvetem tehát azt a gondolatot, nem volna-e helyes, hogy amikor a sportstadion építésének a kérdése szőnyegen fekszik, a Nemzetközi Vásár helyiségeinek és a sportstadion építésének a kérdését összekapcsolni és a stadiont úgy felépíteni, 48