Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-203

Az országgyűlés képviselőházának 203. Ferenc: T;szta csőd ez a nap!) Teljes érdektelenség és nemtörődömség kíséri ennek az országnak sorsát, pedig itt dől el most a költségvetés során az ország egyévi élete, mert azután hiába fognak nagy nyilatkozatokat tenni, azok semmit nem fognak érni, ha ebben a költségvetésiben most azt nem biztosítják reálisan. Ez az az ck, amely meggyőződésem szerint éhben az országban nyugtalanságot és ilyen helytelen értékítéletet vált ki a magyar alkotmánnyal és a magyar országgyűléssel szemben. Fel kell azonban vetnem a kérdést, hogy lehet-e felelőtlenül ilyen súlyos kártételeket ekövetni és nem kétséges, hogy a felelősség kérdésében a kormánypárton van a hangsúly. Senki sem akadályozza meg ezt a hatalmas pártot és kormányt, hogy a nagyszerű és a magyar élet számára fontos kérdéseket idehozza és mindnyájan egybehangzóan megszavazzuk. Ez azt jelenti, hogy a kormányzat olyan összetételű, hogy ebben olyan erők működnek, amelyek a kormányt munkaképtelenségre kárhoztatják, ha pedig olyan kormány kerül ide, amely akcióképes, erős és tennivágyó, mint amilyen az előző kormány vagy kormányok voltak, (Rajniss Ferenc: Ügy van!) akkor azt láttuk, hogy ténykedése és tenniakarása milyen nevetséges törvényjavaslatokká degenerálódik, amilyen a hitbizományi törvényjavaslat és telepítési törvényjavaslat, amely ennek az országnak a legfontosabb problémáját, egyik legfontosabb kérdését, a földkérdést lett volna hivatva megoldani. T. Ház! Én nem azzal a kormánnyal akarok foglalkozni, hanem a jelenlegi kormányzat politikájával. A legnagyobb sajnálatomra meg kell állapítanom, hogy a kormány, ezévi legfontosabb ténykedésének, a költségvetésnek tartalma és reális lénye teljes ellenmondásban van a kormány hirdetett politikájával, sőt tovább megyek, a miniszterelnök úrnak Szegeden elmondott beszédével és teljes ellentétben van gazdasági helyzetünkkel, szociális problémáinkkal és — még tovább megyek — a nyugateurópai országok gyakorlatával. '-••> T. Ház! Legyen szabad ezeket a súlyos vádakat valóban megindokölnom,i és ha lehet, igazolnom. (Csizmadia András: Ügy sem hisszük el!) Döntsenek, hogy igazam van-e vágy sem. A miniszterelnök úr szegedi beszédében a következőket hangsúlyozza (olvassa): »Meg akarjuk valósítani a mezőgazdasági munkásság öregségi biztosítását, hogy a földmunkásnak, a falusi mezőgazdasági munkásnak Öreg korára ne koldusbot és koldustarisznya jusson osz1~£L1 WPS7Ü1 íí T. Ház! A miniszterelnök úr tíz nappal e beszéd elhangzása előtt nyújtotta be azt a költségvetést, amelyben egy fillér erre a súlyos kérdésre, ennek megoldására nem jutott. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon; Ehhez törvény kell!) Ha törvény kell hozzá, mint ahogyan kell, ak

: kor a miniszterelnök úr politikájában semmi zavart nem jelentett volna a nagy alkotmányjogi kérdések megoldása szempontjából, ha ez a törvényjavaslat az év folyamán elkészült volna és ide, a munkaképtelen, a nem foglalkoztatott Ház elé került volna, biztosítéka pedig a költségvetésben tényleg benne lett volna. (Zaj a jobboldalon. — Mózes Sándor: Előirányozni lőhet!) • • Üjra hangsúlyozom, hogy ha Amerikában, ahol nem küzdött egymással sem a jobb-, sem a'baloldal, mégis száz nap alatt ezeket a torvényeket törvényerőre lehetett emelni, miért nem történt ez meg itt az elmúlt száz nap leülése 1937 április 28~án, szerdán. 303 forgása alatt és miért nem került ez valóban bele a költségvetésbe! (Egy hang a középen: Mert nincs törvény rá!) Lemenni Szegedre és nagy nyilatkozatot tenni, ugyanakkor azonban két-három hónappal előre semmi intézkedést nem tenni, nem tartom feltétlenül helyesnek. (Zaj a jobboldalon és a középen.) Folytathatom ezt tovább is. Ugyancsak ebben a beszédben történt utalás arra is, hogy a széles agrártömegek elesettségén segíteni kell. Ugyanakkor a pénzügyminiszter úr expozéjában a következőket mondja (olvassa): »200.000 pengőt szánunk arra, hogy nemcsak a teljesen vagyontalanoknak. hanem különös méltánylást érdemlő esetekben a csupán egészen kis ingatlan vagyonnal rendelkezőknek is a kórházi ápolási díjak alól való mentesítése megkezdhető legyen.« T. Ház! Ez az öszszeg orvosi szakértők véleménye szerint a 145 járás közül egy járásra sem elegendő. Világosan mutatja ez azt, ami köztudomású dolog, hogy nem 200.000 pengős, hanem, sajnos, 15—20 millió pengős tételekről van itt szó. De nem lehet az élet problémáinak ilyen óriási méreteiből 1 százaléknyi szektort kiemelni és ennek megoldását odaállítani. (Felkiáltások jobbfelől: Fizetőbetegekről is van szó! — Gr. Festetics Domonkos: Rossz a statisztikai) Eossz statisztikával kár előjönni és kár hivatkozni rá. Ez az élet, ezt mindenki tudja, ezt a problémát mindenki ismeri. Én csak azt hangsúlyozom... (Csikvándi Ernő: Kezdetnek nagyon jó ez a 200.000 pengő! — Mózes Sándor: Kevés! — Csikvándi Ernő: Kezdetnek elég!) Köztudomású, hogy a folyó financiális év olyan jól zárult, hogy a pénzügyminiszter úr is utalt arra, hogy bizonyos pénztárkészleteliből van módjában 40 egynéhány milliót adni és jól tudjuk, hogy még nagyobb összegek is állanak rendelkezésre; éppen ezért ilyen nagyhorderejű kérdéseknek nem egy egyszázalékos szektorát kellene megoldani, mert ez ennek a népnek arculcsapását és pusztulását jelenti. De tovább megyek, t. Ház és a szegedi beszéd következő kitételét látoan teljes ellentétben a kormány politikájával. A miniszterelnök úr azt mondotta Szegeden, hogy az elmúlt költségvetési év alatt a kormány 13-848 katasztrális hold mezőgazdasági ingatlant szerzett meg telepítési célokra 5*8 millió pengő értékben, majd így folytatta (olvassa): »Akinek helyes fogalmai vannak erről a kérdésről és nemcsak aszfalt-agrárius,, (Felkiáltások jobb felől: Matolcsy magára értette!) az tudja értékelni ennek a kormányintézkedésnek rendkívüli jelentőségét.« (Gergelyffy András: Ügy is van! — Ügy van! Ügy van! jobb felől.) Rendkívül isajnálom, hogy nekem jut az a szerep, hogy ezt a kérdésit itt a Ház előtt tisztázzam; nem az én adatgyűjtésem, hanem a hivatalos adatgyűjtés alapján fogam ezt itt bemutatni, hogy meggyőződjék a t. Ház arról, hogy a kormány telepítési politikája nem olyan óriási volumenű és nem olyan nagyszerű, hogy annak még a bírálata sem lenne lehetséges. (Zaj.) , ....... T. Ház! Legyen szabad vázolnom az ország földbirtoikálományának változását a telepítés előtti nyolc éviben, tehát 1928-tól kezdve, amikor ás az 1920. évi földreform hullámai már lecsendesedtek és újra megindult egy parcellázása, elaprózási folyamat. Szörnyű adatokat lehet itt találni. Arra az eredményre jutunk ugyanis, hogy 1928-tól 1935-ig az országban összesen 112.000 kat. hold birtokot par-