Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-203

296 Az országgyűlés képviselőházának % sztrájkban résztvett munkások közül li)5-öt — nem tudom, hogy pontos-e a szám — a vádlottak padjára ültettek. Ez a szám változott azért, mert időközben kitűnt, hogy a belügyi nyomozók nemlétező személyekről is csináltak jelentést, sőt vallomást is, ami bizonyítja ennek az egész eljárásnak, ennek a pernek a komolyságát. Hivatkozom arra, hogy — ha jól emlékszem — három évvel ezelőtt szintén volt Pécsett egy földalatti sztrájk, nem egy aknában, hanem az Összes aknákban. Magam jártam lenn akkor és 112 órai sztrájk után, amely sztrájk tehát lényegesen tovább tartott, mint a mostani, az én rábeszélésemre az összes aknákból kijöttek a munkások. A főispánnál lefolytattuk a tárgyalást, a sztrájk^ befejeződött, pontot tett mindenki a végére és a dolog be volt fejezve. Most nem ez történt. Most volt három halott, közibe jött 145 munkásnak az elbocsátása, olyané is, aki nem sztrájkolt, aki 30 év óta van az üzemnél, akinek hét-nyolc gyermeke van, ami most a tárgyalás alkalmával kitűnt. De ez nem elég, mert^ most azokat a munkásokat, akik ebben a sztrájkban résztvettek, a vádlottak padjára ültetik személyes szabadság megsértése ós magánosok elleni erőszak bűntette címén. Kivallattak pár embert. Voltak, akik 'ingadozók voltak és azt 'mondták, hogy én kijöttem volna, de nem mertem. Ezek lettek a sértettek. Ha ilyeneket nem kaptak volna véletlenül, nem lettek volna sértettek, nem lehetett volna tehát vádat emelni, de miután akadtak ilyenek, vádat emeltek. A 145 embert azzal vádolják, hogy erőszakot követtek el a többivel szemben, holott onnan kimászott a lőmester és kijöttek azok is, akik ki akartak jönni. Mindenki kijött, aki akart. Azután mind regény az, amit mesélnek, hogy a szivattyúkat leállították. Mese az is, amit a vízről beszéltek, amely elönti a bányát, holott, ha <egy (hétig nem mennek a szivattyúk, akkor sem önti el a víz a bányát. Mese. hogy a csilléket összetörték, csak azért, hogy a szegény bányaigazgatókat ijesszék, mert azok olyan ijedős/emberek és bogy a lovakat bántották — talán megették a zabot előlük — és mindezekkel összesen 7000 pengő kárt okoztak. Tessék elgondolni, miféle erőszak az, ahol végeredményben 7000^ pengő kárt okoznak az egész sztrájk folyamán. Miért kell ilyen eljárással az anélkül is elégedetlen munkások elégedetlenségét még jobban fokozni? Miért kell a lőporos bordó között tűzcsóvával járni? Nem elég elkeseredés, az a szenvedés, amely ezeknek az embereknek osztályrészül jut. Azt méltóztatik hinni, hogy mert most pillanatnyilag csend van, ez csendet jelent? Méltóztatik az hinni, hogy ez nyugalmat jelent? Hát nem a legféktelenebb izgatás az, hogy a moziban ott ül az a sok vádlott ember és hallgatja a beszédet és odajönnek azok, akik nem dolgoznak? Az állam szempontjából a legnagyobb bűn ott egy ilyen tárgyalást rendezni. (Ügy van! Ügy van! a szélsöbaloldalon.) Ha már ez megtörtént pontot teszek a dolog után, de nem kavarom tovább és nem állítok oda vádlottnak egy újabb csoportot. Május 10-én ugyanis egy újabb per kezdődik, amely újabb pernek nyolcvan és egynéhány vádlottja van, akiknek az a bűnük, hogy resztvettek abban a felvonulásban, amelyből három halott lett. Akik elindultak ebben a felvonulásban, bizonyára nem azért indultak el, hogy nem tudom ilyen erőszakot kövessenek el. A vádlot3. ülése 1937 április 28-án, szerdán. tak között szerepel például V. Dezsőné, született T. Irén, 17 éves, római katolikus vallású férjes asszony. Tehát ilyen 17 éves asszony ellen emeltek vádat fegyveresen elkövetett iható ság elleni erőszak címén. (Zaj. — Gr. Festetics Domonkos: A főispán kitűnően viselkedik.) Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni, az idő lejárt. Peyer Károly: Mindjárt befejezem. Ezek a cselekedetek azt igazolják, hogy a magyar bányakapiitalizmus lelkiismerete olyan rossz, hogy a magyar bányák api talizmus megrendelte magának ezeket a pereket. (Ügy van! Ügy van! a szélsöbaloldalon.) A magyar bányák api talizmus kiprovokálta ezeket a pereket, hogy elrettentő példát teremtsen a jövőre, hogy mások ne merhessenek esetleg föld alatt maradni és elégtelenségüknek ilyen módon kifejezést adni. Öva intem a kormányt attól, hogy erre az útra menjem. Elnök: Tessék befejezni beszédét, képviselő úr! Peyer Károly: Intem a kormányt -attól, hogy ezt az utat kövesse, és miután errenézve siemmi biztosítékom nincs, a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés és taps a szélsöbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik Lányi Márton képviselő úr. Lányi Márton: T. Képviselőház! Az ellenzék egyik legszebb feladata a kormány tevékenységének bírálata. Természetesen erre a legjobb alkalmat ós lehetőséget éppen a költségvetés tárgyalása adja meg. Sok érdekes és adatokkal alátámasztott eszmét, gondolatot és tényt 'hallottunk az előttem felszólalt t. képviselő űr beszédében. Ezekre vonatkozólag leszek bátor néhány szóval reflektálni. Előre kell bocsátanom, hogy minden olyan kérdésben, amely a nagy néptömegek jólétének előmozdítását óhajtotta célozni, közöttünk semaniféle különbség nincs, mert hiszen az, hogy a cukornak például túlmagas az ára, úgyhogy a nép nagy rétegei kevósi cukrot tudnak egy évben elfogyasztani, vagy hogy a petróleumnak és a mezőgazdaságban szükséges más ipari cikkeknek az ára túlságosan magas, — azt hiszem — egyikünk előtt sem vitás és mindannyian arra törekszünk, hogy ezen a téren olyan eredményeket érjünk el> amelyek igenis alkalmasak egy jobb helyzetnek a megteremtésére. Peyer képviselőtársam egyébként igen okos megoldást választott beszédében, amenynyiben a költségvetésről csak azt mondotta el, amit kifogásolt, ellenben mélyen. hallgatott arról, ami a költségvetésben jó, ami a költségvetésiben helyes. (Buchinger Manó: Arról nincs siók mondanivaló!) Egy szóval sem említette péMául> a kormánynak azt a számos intézkedését, amelyben igen sok szociális érzés nyilvánul meg, s amely mind az alsóbb néprétegek mentesítésére, megélhetésének könnyítésére irányul. Ilyen módon termésizetesen előttünk csak olyan képet festett, amely egészein egyoldalú és elfogulatlan kritikaképen el sem fogadható. T, Ház! Ha végignézzük a költségvetést a maga egész részletességében és nemcsak azokat az egyes tételeket, amelyeket Ő itt külön kihangsúlyozott, — amikor az adóbevételeknél osztályozta az adókat, amikor megállapította