Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-203

Az országgyűlés képviselőházának 20, akkor legyen szabad néhány dolgot felemlíte­nem azok közül, amelyeket egy elfogulatlan el­lenzéki képviselő úrnak is el kell ismernie. (Sulyok Dezső: Például reaktiválta Drozdy Győ­zőt! — Derültség a baloldalon.) Ezek közül a programmpontok közül a kor­mány megvalósította — talán jó lesz, ha erre visszaemlékeznek igen t. ellenzéki képviselőtár­saim — azt, ami már évekkel ezelőtt megkezdő­dött voltaképpen, a szociális gondolat érvénye­sítését. (Peyer Károly: Visszafejlesztését!) Néz­zük csak, hogy a magyar földmívesosztálynak mit adott ez a ikormány. Elsősorban 3—4 évvel ezelőtt a közmunkaváltságot felére szállította le, másodszor pedig a boradót, amely a falusi né­pet igen súlyosan érintette, nemcsak hogy le­szállította a felére, hanem odaajándékozta a községeknek s ezzel a gesztussal lehetővé tette, hogy a községek pótadója ugyanolyan összeg­gel kevesbedjék, mint amennyit a boradó 50 százaléka jelent. (Mózes Sándor közbeszól.) De a kormány szociális munkája még tovább ment, igen t. közbeszóló képviselőtársam. Legyen sza­bad például felemlítenem azt az esetet, amelyet a sajtó nem nagyon domborított ki, de amely­ről a képviselőházban mégis illik megemlékezni, hogy Magyarország legszegényebb lakosságát, azt a 600.000 kisembert, akinek csak egy szoba­konyhás lakás jutott és aki kenyerét napszámos munkával keresi meg, megszabadította attól az évi 10—15 pengő házadétól, amely ilyen kis ház­tartásban nagy összeget jelent. (Egy hang jobb­felől: Némelyéknél 60—70 pengőt is kitett! — Mózes Sándor: Sajnos, nem éríkezett még le a miniszteri rendelet a községi elöljáróságokhoz! — Zaj és ellenmondások a középen.) Azzal a kijelentéssel, hogy ez az intézke­dés még nem .érkezett el a községekig, megint tájékozatlanságát árulja el t. képviselőtár­sam, mert a múlt esztendőnek januárjáig visz­szamenőleg életbelépett ez a rendelet és min­den községben végre is hajtották. Nem tudom miért nem tájékozódik képviselőtársam, mielőtt akár egy közbeszólásban is ilyet állít. (Egy hang a jobboldalon: Miért nem érdeklődik ke­rületében? — Mózes Sándor: Panaszkodnak ná­lam elég sokan!) Tehát amikor Magyarországon a szociális helyzet olyan nehéz, hogy a létminimumunk szinte alatta van a világszínvonalnak, és van­nak családok, amelyek 120—200 pengőnél többet nem tudnak egy esztendőben pénzben megke­resni és felmutatni, akkor gondoljuk el, mit jelent, ha jövedelmüknek 10—15%-át visszakap­ják a kormánytól csak ebben az egy tételben. Ellenben azt is el kell ismerni, hogy nemcsak ezt a házadót engedte el a kormány, hanem el­engedte annak a legszegényebb néposztálynak azt az adóját is. amivel hátralékban volt. (Mózes Sándor: Nagyon rendes dolog. Ügy van! Ügy van! a középen.) Azelőtt esztendőkig kellett várnia, legalább is azt az 5 esztendőt ki kellett várnia, amíg az adójának behajtása kö­rül semmi sem történik, hogy egyáltalában ké­relmezhesse az a polgár adója törlését, most pedig hivatalból máról J holnapra felszabadítot­ták adósságaitól f a társadalomnak ezt a leg­szegényebb néprétegét. Az ezzel való foglalko­zás ilyen módon valóban szociális politikát jelent. (Ügy van! a középen.) Tehát ha nincs ennek a kormánynak szo­ciális politikája, kérdem a t. képviselőtársa­mat, hogy vájjon az az aktus, amelyet az Ofb.­földek árának rendezése körül a kormánvnál tapasztaltunk, szintén olyan lekicsinylésre méltó-e és ez az aktus sem igazolja-e, hogy a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XII. . ülése 1937 április 28-án, szerdán. 283 kormány jóindulattal viseltetik a magyar nép iránt? Melyik kormányzat volt az, amely egy tételben 120 millió pengő nemzeti ajándékot adott a magyar földmíves népnek? (Helyeslés jobbfelől.) Azt kérdezemi, hogy az a kormány­zat, amely 360 millió pengő adósságból 120 miílió pengőt egy tételben eltörölt, nem ér­demli-e meg részünkről az elismerést,, nem ér­demli-e meg a támogatást és illik-e az ilyen szociális munkát megzavarni azizal a triviális, hétköznapi közbeszólással, hogy nem történik semmi a nincstelenek érdekében. (Taps a jobb­oldalon és a középen. — Mózes Sándor: Vár­juk a további törléseket! — Peyer Kárfoly: Ez nem más, mint a kétes tételek leírása! Keres­kedőnyelven így nevezik!) f ^ De tovább megyek ennek a végzett szociális munkának... (Zaj. — Mózes Sándor: Mi van a telepítéssel? Erről beszéljen!) Kérem, készségesen rátérek, mert valóban ez is a szociális munkának egyik leglényege­sebb kelléke. A múlt esztendő június havában hoztunk mi itt egy törvényt, a múlt évben te­hát csak félév állott a kormányzat rendelke­zéseié, hogy ezt a törvényt végrehajtsa és ez alatt a félesztendő alatt — mint a miniszter­elnök úr statisztikai bizonyossággal megmon­dotta már kétszer is — 12.400 katasztrális hold földet osztottak ki a telepítési törvény alap­ján ebben az országban (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) és ha a most előirány­zott földeket nézzük, akkor látjuk, hogy máris 17.400 katasztrális hold föld von soron, ami a legközelebbi jövőben a telepítési törvény alap­ján kiosztásra kerül. (Egy hang a középen: Ez is semmi?) Én nem mondom, t. képviselőtár­sam, hogy ez a maximuma annak, amit én kí« vánok és óhajtok, nem mondom, hogy ennél több nem illetné meg azt a dolgozó szegény ma­gyar népet, amely tíz körmével nem tudja ki­kaparni a magyar anyaföldből a kenyeret, nem mondom, hogy talán nem volna itt még miből juttatni nagyobb darab földeket is, ellen­ben el kell ismernüník, hogy a legutóbbi kor­mányzati évek szociálpolitikájának ez egy gyö­nyörű tétele. Ha már a telepítési törvénynél és a föld kérdésénél tartunk, akkor legyen szabad fel­említenem azt, hogy bizony az Ofb.-fölclek árá­nak rendezésénél tovább is kellene menni. Ne­vezetesen, amidőn az Ofb.-földek árát megszab­ták, nem vizsgálták meg kellőképpen azt a föld­darabot, amelyet az illetők kaptak; a földek ára néhol nagyon aránytalan volt, néha olyan föl­deket adtak el drága pénzen, amelyek nem te­remnek Jól. amelyek csak békateknővel. csigá­val voltak tele (Mózes Sándor: A községtől 20 kilométernyire!) és különösen, ha csereföldek­ről volt szó, nem vizsgálták meg,, hogy a má­sik cserebirtok voltaképpen milyen földdel elé­gíttetik ki és annak árát nem vették figyelmbe a megállapításnál. A kormány figyelmébe aján­lom tehát azt, hogy szociális munkája során j gondoljon arra, hogy a földárak revíziója, a földárak utólagosan újra való felülbírálata még mindig nagyon aktuális lenne, mert sokan igazságtalanul magas árakat fizetnek azokért a földekért. A kormány szociális munkáját latnuk abban az adópolitikában is, amelynek a pénz­ügyminiiszter úr expozéja olyan gyönyörű ígé­rete volt. A pénzügyminiszter úr többször ki­jelentette már az utóbbi időben, hogy ő olyan adópolitikát hajlandó a jövőben folytatni, amely a kisemberek, a kisexisztenciák vállá­ról leveszi a terhet és a tehetősebbek vállát 40

Next

/
Oldalképek
Tartalom