Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-203
276 Az országgyűlés képviselőházának nél. (Ügy van! Ügy van! — Zaj.) Ha jól tudom, a fővárosnak több mint száz bérháza van, de egyetlen bérházában sincs hadirokkant házfelügyelő. Csak fiatal, egészséges embereket vesznek fel, de a hadirokkantak, ha képesítésük meg volna is, nem érvényesülnek, hiába kilincselnek, nem tudnak bejutni. (Felkiáltások a baloldalon: Csak az élharcosok jutnak be! — Vitéz Árpád: Városi élharcosok! — Friedrich István: Meg kell mondani Karafiáthnak és Zsitvaynak!) Meg kell értetni a társadalommal, hogy amikor ezek a hadviseltek nem a legalacsonyabb mértéket vették irányadóul a kötelességteljesítésben, akikor legalább a kötelességteljesítés legalacsonyabb mértékét tartsák be velük szemben. (Élénk helyeslés.) T. Ház! Szólok még azokról a frontharcosokról is, akik nem tartoznak az előbb említett két kategóriába. Őket illetőleg arra kérem a kormányt, hogy azokat a kedvezményeket, amelyeket a földbirtokreform végrehajtása során és a földhözjuttatottak érdekében hozott rendeletben a vitézeknek és a hadirokkantaknak juttatott, .fokozatosan terjessze ki azokra a frontharcosokra is, akik ezt a két címet el nem nyerhették, de legalább is a Károly-csapatkereszt tulajdonosai. (Élénk helyeslés.) Nagyon jól tudjuk, hogy a 'katonák 90%-át a föld népe, a parasztok tették. Elsősorban ezekntek érdekében kell tehát mind az adóztatás terén, mind más vonatkozásokban is, bizonyos előnyöket biztosítani. Tarthatatlannak tartjuk azt az állapotot is, hogy például a frontot járt köztisztviselők és magántisztviselők hátrányosabb helyzetben vannak előléptetés tekintetében azokkal szemben, akik itthon ültek a háború alatt. (Ügy van! Ügy van!) Még vagyok róla győződve, hogy a frontharcos-törvényjavaslat most már hamarosan a Ház. színe elé kerül, s éppen azért igen kérem a .miniszterelnök urat (Mózes Sándor: Sajnos, nincs jelen! — Br. Berg Miksa: Megint nincs kormány!) s a t. kormányt, hogy ezeket a kérdéseket a frontharcos-törvény keretében juttassa megoldáshoz. ' T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy most még a Frontharcos Szövetségről szóljak néhány szót, amely sok, talán igazán indokolatlan támadásban részesült a túloldal részéről. (Br. Berg Miksa: Nana!) Igen t. képviselőtársaim, ha kimegyünk a'vidékre, vagy akár itt a fővárosban szétnézünk és latjuk, hogy őszhajú, élemedett emberek milyen pontos lelkiismeretességgel jelennek meg a gyülekezőkön, milyen büszkén és örömmel húzzák magukra az uniformist, állnak glédába és milyen készségesen engedelmeskednek ** l a. parancsszónak, milyen fegyelmezett magatartást tanúsítanak, akkor azt hiszem, nemcsak mi, volt katonák, hanem minden igaz magyar ember csak örülhet ennek és csak- dicsérettel emlékezhetik meg erről a tényről. Ez azt mutatja, hogy minden agitáció és minden pacifista mesterkedés ellenére, a magyar nép szívében igenis élnek a katonai erények (Ügy van! jobbfelöl.) és annak ellenére, hogy a háborús.időkhöz nagyon sok súlyos óra emléke fűződik, mégis büszkén és boldogan gondol vissza mindenegyes frontharcos az ő katonakorára. Ez a legszehb példaadás az ifjúság számára is, mert bebizonyítják ezzel a frontharcosok, hogy a fegyelmezettség, az engedelmeskedni tudás a legférfiasabb erény, mert csak az tud parancsolni, s csak az tudja akaratát érvényesíteni, aki fegyelmezni tudja önmagát, aki tud engedelmeskedni. (Ügy van! '03. ülése 1937 április 28-án, szerdán. i jobbfelöl.) Téves felfogás az, amely szerint csak | az a gerinces, bátor ember, aki mindenkinek ] ellentmond, aki a tekintélyekkel szembeszáll és csak virtusból helyezkedik szembe az arra hivatottak akaratával. (Ügy van! jobbfelöl.) 'Egypár szóval meg kell még emlékeznem azokról is, akik szintén nehéz időkben teljesítették kötelességüket a hazával szemben* nevezetesen a hadikölcsönjegyzőkről. Tudom, hogy ezt a kérdést, a hadikölcsönkérdést ma már igten nehéz megoldani. (Friedrich István:. De meg kell oldani!) Állítom, hogy meg lehetett volna oldani a háború után, amikor igénybe lehetett volna venni azoknak vagyonát, .akik semmiképpen — sem vérrel, sem pénzzel — nem voltak hajlandók áldozni a hazának, de akik itt gazdasági előnyöket élveztek s maguknak vagyont szereztek. Tudom, hogy,nehéz a kérdés, éppen azért csak felvetem azt a gondolatot, nem lehetne-e legalább azt kimondani, hogy azoktól, akik vérrel is áldoztak a hazáért, ne követeljünk még egy nagy áldozatot és ezeknek hadikölcsönkötvényeit bizonyos százalékban valorizáljuk. (Helyeslés.) Egyáltalában kifogásolom a karitatív segélyezést, mert ez a hadikölcsönjegyzőkre lealázó. (Mózes Sándor: Nem alamizsna kell ide!) Méltóztassék elgondolni, mi lenne, ha egy magánadós környezettanulmányt végezne a hitelezőjénél és a szerint fizetne vagy nem fizetne neki, hogy elég nyomorult állapotban találta-e 1 ? A hadikölcsönjegyzők az állam hitelezői. Az állam nem alamizsnát kellene, hogy nyújtson nekik, hanem tisztességes visszafizetést. (Br. Berg Miksa: Becsületes visszafizetést, mert ez becsületbeli kötelesség! — Mózes Sándor: A közhitel kérdése!) Mondom, csak" az volna a kérésem, hogy elsősorban a hadirokkantak és vitézek hadikölesönei legalább egy szerény mértékben valorizáltassanak. (Felkiáltások a baloldalon: És.az árváké!)•Azt mondják ma, hogy a haza iránti kötelességét teljesítette az, aki a vérét áldozta a fronton; kötelességét teljesítette az, aki hadikölcsönt jegyzett, kötelességét teljesítette az is, aki több gyermeket ajándékozott az országnak. Ez mind igaz, de képzeljünk el egy hadikölcsönt jegyzett többgyermekes hadirok : kantat, akinek a számára mindez sejnniiesetre sem a megtiszteltetések és kitüntetések, hanem, a gondoknak és bajoknak halmozását jelenti. Arra kérem tehát a kormányt, hogy amikor el akarja a gazdasági javulás hullámait juttatni a legszegényebb és legnyomorultabb rétegekhez is, akkor ne feledkezzünk meg a többgyermekes családokról. (Helyeslés.) Látunk mái- bizonyos szerény lépéseket, amelyek a többgyermekes családok helyzetének javítását célozzák, mint bizonyos földbirtokpolitikai adórendelkezéseket,. azonkívül a legutóbb meg'jelent és három gyermektől kezdve érvényes családi pótlék emelését. (Mojzes János: Nagyon gyenge az a 6 pengő!) Ha azt látjuk, hogy 1913 óta, amikor az élve születettek száma 345 ezrelék volt és most 21'9 ezrelékre szállott le, és ha azt látjuk ezzel szemben, hogy például a románoknál az élve születettek száma 30'7 ezrelék, és míg nálunk az évi természetes szaporulat csaJk 5'9 ezrelék, a románoknál 9'6 ezrelék, akkor rá kell jönnünk arra, hogy nekünk is, xígy, mint az olaszoknak, igen komoly és sürgős intézkedéseket, kell tennünk, hogy a helyzeten javítsunk. Ha esetleg sor kerül rá és az állam anyagi helyzete megengedi a tisztviselők fizetésének' emelését, akkor nézetem szerint nem a törzsfizetést, hanem a családi pótlékot kell emelni. Sőt addig, amíg ez megtörténnék, indokoltnak*
