Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-203

Az országgyűlés képviselőházának 203. ülése 1937 április 28-án, szerdán. 263 mindenkor voltak válságok ós mozgalmak, de a polgárságot tulajdonképpen semmi más nem aggasztotta, mint a marxizmus előrenyomu­lása. A háború alatt is voltak sokan, akik azt hitték, hogy a háború utáni idők 'tisztulást fognak hozni és boldogabb napok fognak kö­vetkezni. Azok az államok, amelyek győztes­ként kerültek ki a háborúból, valamint azok, amelyek a háború révén nagy nyereségre tet­tek szert, egy 'ideig abban az illúzióban ringat­ták magukat, hogy tartós javulás fog eljönni. Az 1929. évi gazdasági összeomlás azonban a velejáró óriási műnk anélküli seggel, szitrájk­mozgalmakkal, kommün isztikus propagandá­val, amely ezt természetesen a maga részére minden módon kihasználta, azután a Népszö­vetség gyengesége, majd később Németország­ban a nemzeti .szocializmusnak megszületése és az azután következő fegyverkezés egyszerre fel­ébresztették azt a tudatot, hogy valami gyöke­res hiba van a világ folyása körül és megérez­tették azt a válságot, amelyben élünk. Ennek a válságnak ma már egész irodalma van. De akár igaza van Carl Mannheimnak. aki azt mondja, hogy az a kor, amelyben mi élünk ;>Ein Zeit altér des Umbaus«, akár elfogadjuk Spenglernek azt a megállapítását, hogy a me­tafizikallag fáradt nyugateurópai civilizáció a történelem törvényeinek kérlelhetetlenségé­vel megindult már a hanyatlás útján, mi ezeoi változtatni nem tudunk. Mi nem lehetünk sem optimisták, sem pesszimisták, ezzel nem segí­tünk. Nem mi választottuk ki magunknak ezt a kort. amelyben élünk, de a jelennel szembe kell néznünk. (Ugy van! Ugy van! a jobbolda­lon és a középen.) A mi kötelességünk atyáink Örökségének azt a megmaradt részét, amelyet ma Magyarországnak nevezünk, olyan hely­zetbe hozni, hogy ha egy erőpróbát követelne a nemzettől bármi külső behatás, mi ezzel az erőpróbával szembe tudjuk állítani annak az erőnek teljességét, amelyre ez az ország még egyáltalán képes. (Igaz! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Ha pedig megvizsgálom, hogy vájjon min­den megtörtént-e ebben az irányban, (Rajniss Ferenc: Nem történt meg!), úgy tagadólag kell válaszolnom. Bírálatom elsősorban talán nem is ennek a kormánynak, hanem a múlt kormánynak szól. A múlt kormányzat idejé­ben az 1920-as éveknek konszolidációja, amely •néhány nagy zökkenőtől eltekintve emelkedő ívben ment előre, (Rajniss Ferenc; Lefelé!) — eleinte előre — (Rajniss Ferenc: Később le­felé!), az utóbbi időkben és utóbbi években hanyatlást mutat, míg ma, mint valameny­nyien tudjuk, az ország egy részében legalább meghasonlás uralkodik. (Farkas István: Ugy van!) Ennek oka elsősorban az, hogy a múlt kormányzat szimpátiával nézte az idegenből hozott idealógiákat és bár természetesen ta­gadta, hogy Magyarországon diktatúra lehe­tetlen, már azért is, mert a magyar nép alkot­mányos érzékével ellentétben áll és mert ez­zel szemben áll a Kormányzó úrnak Üt a nem­zetgyűlésen az alkotmányra letett esküje (Ugy van! Ugy van!), mégis a diktatórikus tanokat magáévá téve megengedte és rokonszenvvel nézte, hogy egyesek a diktatórikus tanokat és a diktatúrák dicsőségét országszerte hir lettek. (Farkas István; A kormány szubvencionálja tjket!)) Ez magában véve még nem is lett volna katasztrófa, csakhogy ennek esökeyénye vagy függeléke gyanánt pártok, frakciók és egyesületek keletkeztek, amelyek állam-, társa­dalom- ós alkotmányellenes propagandát fejte­nek ki és a kereszt jelvényét visszatetsző mó­don az államellenes izgatásba bevonják. Enge­delmet kérek, ha külföldön egy párt az ókor­ból átvett svasztikát vagy gammádiont teszi meg jelvényének és győzelemre jutásakor oda­állítja az országzászló mellé, ennek a jelvény­nek nemzetközi érintkezésben természetesen (ki­jár a kellő tisztelet. Ha azonban itt ennek >maj­molásával nem történik más, mint a kereszt megcsonkított és eltorzított jelvényeivel or­szágellenes, alkotmányellenes ós társadalom­ellenes agitáció, akkor ezt ném nevezhetem másnak, mint a kereszt profanizálásának. (He­lyeslés és taps a középen.) Ez ellen a keresztény Magyarországnak már régen állást kellet volna foglalnia. {Ügy van! Ügy van! a balközépen.) Azt felelik erre sokan, hogy hiszen megromlottak a gazdasági viszonyok, hogy az előbbi aránylag kedvező állapotok megszűntek és a nyomor ma ma­gyolbíb ,mint volt. Tudvalevő hogy ez a társa­dalom- és osztályellenes izgatás ott nyert elő­ször a legnagyoh'b támaszt és ott van mia is a legjobb talaja, ahol az országban a legnagyohb a nyomor (Rajniss Ferenc: Meg kell szün­tetni!) és aihol a lakosság kétségbeesésében minden tant, amely javulást ígér, minden dok­trínát — akár kommunista, akár nemzeti szo­cialista jelmezt öltsön is — örömmel üdvözöl.. (Rajniss Ferenc közbeszól.) Egy bírói ítélet indokolása a legutóbb kimondotta, hogy sok­szor veszedelmesen hasonlítanak egymáshoz. (Br. Berg Miksa: Az agitáció hasonló!) Min­den ilyen mozgalomra sokkal hajlamosabb a legszegényebb vidékeken a nép, mint másutt. Kérdem azonban, íhogy ezek a jelenségek, ez a nyomor, talán új keletű 1 ? Ezek az álla­potok már megvoltak azelőtt is ehiben az or­szágrésziben, sőt az egész országban különösen a Tisza-Vidék inségsujtotta részeiben már hosz­szú évek óta léteznek s erről az oldalról nem egyszer kértük és figyelmeztettük a kormányt, hogy tegyen már szociális intézkedéseket en­nek a (nyomornak enyhítésére (Rajniss Ferenc: Ez helyes!) és az életstandardnak ezeken a vi­dékeken legalább emheri színvonalra való eme­lésére. (Rajniss Ferenc: Ezt kell követelni! Na­gyon helyes!) Ez azonban a múltban nem tör­tént meg. (Farkas István: Ne szubvenciót ad­janak, hanem becsületes földreformot!) Ha már öt esztendővel ezelőtt megtörténtek volna azok az intézkedések - amelyekre a kor­mány imost rászánta magát és amelyeknek nyomai a költségvetésben is megvannak, ak­kor a kormány minden esetre nagyobb erély­lyel és töibfo erkölcsi jogosultsággal szállhatott volna szembe ezekkel az agitációkkal, (Rajniss Ferene: Ügy van! — Egy hang a* szélsőbal­oldalon: Ez biztos!) amelyeket le kell törni, ha nem akarjuk, hogy ez az ország a teljes meg­hasonlás állapotába kerüljön. (Rajniss Ferenc: Alkotmányos ország vagyunk!) Kérem én a szabadság híve vagyok és szerintem természe­tes, hogy a közszabadságok helyreállítása és a politikai agitáció szabadsága minden polgári párt programmjában henn kell, hogy legyen, ez azonban nem jelentheti azt, hogy az alkot­mány, az állam és a rend ellen az országban 'büntetlenül szabadjon izgatni. (Ügy van! Ügy van! a balközép&n. — Fábián Béla: Idegen pénzzel!) Ezt a kormányhatalomnak és a bíró­ságnak meg kell állapítani. (Rajniss Ferenc: Ugy van! Csak ezeknek! —Zaj.) Ahban iaz esetben, ha ezt az országot, ha

Next

/
Oldalképek
Tartalom