Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-202

252 . Az országgyűlés képviselőházának nem hiszem, hogy a kormány feladata lehetne; sőt az kellene, hogy a célja legyen, hogy ezeket a disszonáns akkordokat ki lehessen küszöbölni. (Kenéz Béla: Helyes! Ez a Hivatal munkatervének a dolga!) A munkabér szempontjából tehát már láttuk, hogy milyen nehézségek merülnek fel; például a távolság és az az esetleg*es akadály, amelyet a munkásoknak lehetetlen áthidalniok, mert hiszen gyalog nem mehetnek át a vizén, hanem meg kell fizetniük a kompdíjat. A másik nehézség különösen az aratási cselédségre vonatkozik. Előrebocsátom, hogy itt az adatszerzés sokkal előnyösebb, mert hiszen a szerződést be kell mutatni a hatóságnak, tehát annak egy másodpéldánya megvan. Ezt én feltétlenül megnyugtatónak tartom, ellenben ne méltóztassék rossz néven venni, hogy a mostani tervezetnek azt a megállapítását, hogy 500 holdon felül — ha szabad ezzel a szóval kifejeznem magamat — stichpróbaszerüen fognak egyes birtokkategóriákat megszólaltatni, nem tartom egészen szerencsésnek. Meg is mondom, hogy miért. Méltóztassanak elképzelni, hogy milyen volna az adatszolgáltatás, várhatunk-e, vagy várhat-e a. kormány megnyugtató és objektív adatbenyujtást .attól, — amint például Fejérmegyében, de Békésmegyében, éppen az én megyémben is láttuk — aki például eozinált búzával etette a munkásait? (Mozgás.) Várhatunk-e tényleges, őszinte bevallást azoktól, akik — mint láttuk — annak ellenére, hogy ma is szolgáltatásokra lennének kötelezve cselédjükkel szemben, mégis hideg lakásokban lakatták a cselédséget télen. (Kenéz Béla: Büntető szankció van a törvényben a hamis bevallásokkal szemben^ Súlyos büntetés!) De az illető nem ad hamis bevallást! Bebizonyítom, t. képviselőtársam, hogy nem kell hamis bevallást tenni, csak el kell hallgatni a dolgokat, ami nem jelent hamis bevallást, mert hiszen valótlant nem állít az illető, csak nem állítja a való tényt. Csak egy példát leszek bátor felhozni. Az ikrázi gazdaság pédául olyan aratási szerződést csinált, amelyben ki volt kötve, hogy a munkások esős idő esetén nádvágásra vannak kötelezve, ha pedig a nádvágás befejeződött, akkor az istállóanyag elbontására és más ilyen munkákra kötelezte Őket. Összeállítottunk egy kimutatást, amelyből kiderült, hogy a munkások aratás idején 46 napot dolgoztak és végül csak 26 fillér napszám jutott nekik. Ezek olyan anomáliák, amelyek feltétlenül megszüntetendők. Ez a szerződés precíz volt, a hatóság láttamozta^ Nyilvánvaló tehát, hogy lehet olyan szerződést is kötni, amely mindenben megfelelő, amely az előírásokkal teljesen kongruens, ellenben lehetnek olyan parallel megállapított mellékszolgáltatmányok, amelyeknek betartása mellett a munkásság feltétlenül igen kedvezőtlen körülmények közé kerül. (Farkas István: Úgy van az egész vonalon!) Nézzük csak tovább, hogy mi a helyzet. Az a fiatszolgáltatás egyik módja, hogy a cselédbéroknél, az aratási szerződéseknél a községi jegyzőket szólítják fel az adatszolgáltatásra- Én a községi jegyzők megkérdezését helyesnek tartom, de nem minden vonatkozásban. Különö&sn a nagybirtoknál, a mammutbirtokoknál látjuk, ahol nincsenek rendes községek, hanem eszményi községeket alkottak a nagybirtokok, hogy az eszményi községen .belül a jegyző —legyünk őszinték, — ibár úgy hívják, hogy községi jegyző, mégis voltaképpen, nagyon jól tudjuk, uradalmi jegyző, mert hiszen jövedelmének 70%-át, sőt 90%-ét is! nem a nemlétező köz&ég202., ülése 1.937 április 27-én, kedden. tői, hanem a tényleg meglévő uradalomtól kapja. En nem tudom megnyugvással elfogadni egy ilyen eszményi községben dolgozó jegyző véleményét, aki — nagyon jól tudjuk, — bizony igyekszik felfelé jó arcot vágni és amennyire csak lehetséges, enyhíteni a (birtokos súlyos terhein, mert ezzel is meg akarja szolgálni azt, amit kap. Az volna tehát a tiszteletteljes kérésem, méltóztassék odahatni., hogy a nagybirtokok munkabérstatisztikájának kérdéséből ési az ezzel kapcsolatos kérdésekből az eszményi községek jegyzői kapcsoltassanak ki, mert ezeknek megkérdezése véleményadásra megnyugtató módon nem jöhet tekintetbe. Hogy mennyire nem mindig helyes a közvetett úton való adatszerzés, erre egy egészen eklatáns példát tudok felhozni. Az idei költségvetés pénzügyi bizottsági tárgyalása során egyik felszólalásomra éppen a munkabérekkel kapcsolatban a miniszterelnök úr volt szíves felolvasni a békésszentandrási munkálatokról egy kimutatást, amellyel kimutatta, hogy 2 pengő 20 fillértől 3 pengőig, sőt 3 pengő 20 fillérig 9 megy a munkások napi keresete, s amellyel 2 * pengő 62 filléres napi átlagot hozott ki. Ez nagyon szép! Bár mindenütt megvolna! Sőt ezzel mint maximummal is megelégednék! Ezzel szemben én kaptam egy másik kimutatást. Nem azt, amelyet a miniszterelnök úr volt szíves idehozni, hanem az úgynevezett gödörlistát, amely arról a munkabérről szól, amelyet a munkások megkapnak., Ebből azt láttuk, hogy nincs 3 pengős napszám, mert a legnagyobb teljesítmény, amelyet egy munkás teljesíteni tudott, legfeljebb 1 pengő 80, 1 pengő 90 fillér munkabérrel járt. Tisztelettel kérem beszédidőmnek negyedórával való meghosszabbítását. (Felkiáltások: Megadjuk!) Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. (Tóth Pál: Időbeli differencia van: az régebben volt, ezt a miniszterelnök úr most mondotta!) Andaházi-Kasnya Béla: Méltóztassanak megengedni, hogy a miniszterelnök úrnak a bizottságban felhozott kimutatására megjegyezzem, hogy már csak azért is tévedésen alapszik, mert abban az időben voltak a legnagyobb esőzések és ha esetleg kapott is egy munkás 2 pengő 40 fillért egy napra, négy napig nem dolgozhatott az eső miatt. Azt az átlagot tehát, amelyet a, miniszterelnök úr kihozott, nem lehet megállapítani. Méltóztatnak ismerni a szerződést, amelyben ki van mondva, hogy például a napszámosnak 30 fillér órabért tartoznak fizetni. Ezzel szemben azt mondja a cég, hogy így nem dolgoztat, mert a kubikosmunkát nem napszámba, hanem akkordba csinálják. A 30 filléres órabérek tehát csak papíron szerepelnek, ilyen órabérek mellett nem dolgoznak. Aki protekcióval kerül be, tényleg kap 3 pengőt, de az a szegény kubikos nem -kap egy napra többet, mint legfeljebb 1 pengő 80, 1 pengő 90 fillért. (Tóth Pál: Igen, de az régebben volt! Ma már nem így van!) Adja Isten, hogy képviselőtársamnak legyen igaza. Én boldog leszek, ha tényleg megfelel a valóságnak a miniszterelnök úr kimutatása, Igen t. Ház! Most áttérek az általános mezőgazdaságot közvetlenül érintő kérdésekre. Méltóztassanak megengedni, hogy a biztosító statisztikával, kapcsolatban a következőkre hívjam fel az igen t. kormány figyelmét. Nem