Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-200

226 Az országgyűlés képviselőházának 200 képest már 65%-kal gyarapodott. Ezzel kapcsolatban a gyár- és kézműipar együttes munkáslétszáma 1936 decemberében már 580.000-et tett ki, míg 1935 végén csak 535.000, 1933 elején pedig csak 409.000 volt. Jelenleg tehát közel 50.000-rel több munkás dolgozik, mint &gy évvel ezelőtt és 170.000-rel több, mint a válság legnehezebb idejében. 1936-ban a külkereskedelmi forgalom is kedvezően alakult, amennyiben mérlege 433 millió behozatal és 507 millió kivitel mellett 74 milliós aktív egyenleggel zárült, míg 1935-ben ez az egyenleg csupán 49 milliót tett. A behozatal 8%-kal, a kivitel pedig 12%-kai emelkedett. A pénz_ és tőkepiac képe az előző esztendőhöz képest az értéktőzsde hosszmozgalmától eltekintve, nem mutat lényegesebb változást. Nem változott a kamatszínvonal. A betétkópződés, sajnos, lassú és gyér; bár vannak új megtakarítások, de ezek nagy részét a pénzintézetek megkerülésével r használták fel, főleg ipari beruházásokra és házépítésekre. Gazdasági viszonyainknak ez a javulása és főleg a mezőgazdasági és ipari termelés fellendülése a többi foglalkozási ág helyzetét is javította, miután azok gyökerei egy ilyen módon megizmosodott és dúsabb óleterejü talajból táplálkozhattak. < Ez rövid átnézete gazdasági helyzetünknek, amely meggyőz arról, hogy a válság mélypontjától nagy és eredményes utat tettünk meg felfelé (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) s tárgyilag megalapozott bizakodással tekinthetünk a jövő elé. Tehetjük ezt a nélkül, hogy szemet hunynánk a még leküzdendő nehézségek előtt, amelyek főleg abban is jelentkeznek, hogy a gazdasági fellendülés még nem minden népréteghez és nem is egyforma mértékben érkezett el, (ügy van! Úgy van! a jobbés a baloldjalon.) hogy a lakosság tekintélyes része nagy szegénységben él ós tervszerű, intenzív szociális gondoskodásra szorul, (Úgy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) aminek beszédem végén külön fejezetet szentelek és hogy a fellendülésnek árnyoldalai is vannak, így például a termelésre általában kedvező áralakulás főleg a fixjövedelmű fogyasztók helyzetét megnehezítette. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) A gazdasági helyzet javulása és az árak alakulása természetszerűleg kihat az állami háztartásokra is és maga után vonja a bevételek és a kiadások számainak emelkedését. Ezt látjuk az összes államok utolsó budget-iben és ez mutatkozik a mi új költségvetésünkben is. Hogy ennek a költségvetésnek fő számait ismertessem, kereken 1267 millió pengő kiadás, 1199 millió pengő bevétel és 68 millió pengő hiány van előirányozva. E szerint a kiadások 553, a bevételek 63 millió pengővel emelkednek, a deficit ellenben 77 millió pengővel csökken. Arányszámokban kifejezve, a kiadások 46%-kai, a bevételek 5"5%-kai emelkedtek, a deficit pedig a tavalyinak 10%-ával csökkent. Költségvetésünket a legújabb külföldi költségvetésekkel összehasonlítva, azt látjuk, hogy az államok messze túlnyomó részében a költségvetés emelkedésének arányszámai jóval magasabbak. Ami mindenekelőtt a hiányt illeti, rá kell mutatnom arra, hogy az előirányzott deficitnek a múlt évi költségvetésben törtónt csekély apasztásával még csak szimbolizált elvi állás

: pontnak most már kézzelfogható gyakorlati érvényesülést sikerült szereznünk, amennyiben . ülése 1937 április 8-án, csütörtökön. a józan és megfontolt budget-készítési elvek betartása mellett a deficit csökkentése tekintetében jelentős lépéssel haladtunk előre. Ha a deficit mérlegelésénél figyelembe is vesszük, hogy az magában véve körülbelül a trianoni nyugdíjtehernek felel meg és hogy legjelentékenyebb tényezője az állam vasutaknak más országokban is jelentkező hiánya, amelynek fokozatos csökkenése a gazdasági helyzet további javulásától függ és ha jogosan reméljük is, hogy az előirányzott deficit csak egy maximális keret, amelynél a tényleges hiány előreláthatólag (kisebb lesz, mégsem szabad szem elől tévesztenünk, t. Ház, azokat a rendkívül fontos érdekeket, (amelyek úgy az állam, mint mindenegyes polgára részéről az állami gazdálkodás normális rendjét jelentő kiegyensúlyozott költségvetéshez fűződnek. (Ügy van jobbfelöl.) Ezért, mint azt a miniszterelnök úr kormiányprogramm gyanánt bejelentette: »az állampénzügyek terén az államháztartás egyensúlyának fokozatos helyreállítására és 'biztosítására kell törekednünk és olyan költségvetési politikát kell ^folytatnunk, amely érvényesíti az észszerű takarékosság elvét és e mellett 'mégis eredményesen szolgálja a magunk elé tűzött nemzeti célokat.« » T. Ház! E célkitűzésnek megfelelően vigyáznunk kell arra, 'hogy költségvetésünk megőrizze rugalmasságát és ne veszítse el a viszonyok (változásához való alkalmazkodási képességét, ami bekövetkezhetnék akkor, ha csupán két, vagy tulajdonképpen egy igazán kedvező év alapján akár a kiadások 'könnyebbkezű előirányzásával, akár a, bevételek tekintélyesebb leszállításával állandó jellegű többterhelést vezetnénk be a budgetbe. Nem szabad elfelejtenünk* t. Ház, azt sem, hogy nemzeti jövedelmünknek igen jelentős hányada származik a mezőgazdaságból, amelynek helyzete nagyban függ az időjárásnak — a legutóbbi időben sem kedvező — alakulásától. (Ügy van! a jobboldalon. — Farkasfalvi Farkas Géza: Az agrárolló mégis fennáll!) A budgetkésizítés eme helyes alapelveit a kiadásoknál akként érvényesítettük, hogy a felmerült óhajokat két kategóriába osztottuk. Az elsőbe helyeztük azokat a szükségleteket, amelyeknek mellőzése a kielégítésükkel járó áldozatnál aránytalanul nagyobb kárt okozott volna ós azokat az életbevágó nagy nemzeti célokat, amelyeknek figyelmen kívül hagyása, — merem állítani — egyenesen Ibűn lett volna. Ezeket a vitális feladatokat, amelyektől sok tekintetben megmaradásunk és jobb jövőnk függ, igyekeztünk kielégíteni, sőt a lehetőséghez képest az eddiginél bővebben és határozottabban is dotálni. (Helyeslés.) A többi kívánságok nagyrészének viszont kénytelenek voltunk ezidén is — bár gyakran nehéz srávlve] — ellenállni. Ebből a nézőszögből kell tekinteni az 55"3 millió pengős tekintélyes kiadási többletet, amelyből 33'6 millió esik a közigazgatásira és 21'7 millió az üzemekre. Jelentőségét akkor ítélhetjük meg tárgyilagosan, ha a kiadási többletet — mint azt már tavalyi expozémban is tettem — több csoportra bontjuk. Az első csoportba sorozom ezúttal is azokat a kiadási többleteket, amelyek a kormány elhatározásától függetlenül, úgyszólván automatikus kényszerűséggel jelentkeznek úgy. hogy fedezetükről mindenképpen gondoskodni