Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-198
Az országgyűlés képviselőházának 198. vaslatot a földmívelésügyi miniszter úr ő excellenciája fogadja el. Indítványozom, hogy a 18. § második bekezdésének harmadik sorában a »83«-as számjegy és az azt követő pont után vessző tétessék, ezt •követőleg pedig szúrassák be a »49«-es számjegy. Ugyané bekezdés egészíttessék ki a következő mondattal (felolvassa): »Az 1920 : XVIII. te. 49, §-ánák második bekezdése azonban mind a mezőgazdasági kamarák, mind pedig az Országos Mezőgazdasági Kamara tekintetében akként módosul, hogy a kamarát (Országos Mezőgazdasági Kamarát) az elnök (helyettese) és az igazgató (helyettese) együttesen képviseli.« Egyébként pedig, mélyen t. Képviselőház, magát a törvényjavaslatot, amely igyekszik pótolni és helyrehozni mindazokat a dolgokat, amelyek eddig a mezőgazdasági érdekképviseleti törvényből kimaradtak, vagy felveszi azokat, amikről a 17 évi tapasztalat után azt látjuk, hogy hiányoznak, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom- (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Huszár Mihály jegyző: Csoór Lajos! Elnök: Csoór Lajos képviselő úr nincs jelen. Feliratkozása töröltetik. Következik? Huszár Mihály jegyző: Mózes Sándor! Elnök: Mózes képviselő úr nincs jelen. Feliratkozása töröltetik. Ki a következő? Huszár Mihály jegyző: Flandorffer Ignác! Elnök: A képviselő úr nincs jelen. Feliratkozása töröltetik. Következik? Huszár Mihály jegyző: Dulin Jenő! Elnök: Dulin Jenő (képviselő urat illeti a szó. Dulin Jenő: T. Képviselőház! Egészen rövid ideig leszek bátor a képviselőház figyelmét igénybe venni és egészen röviden kívánok ehhez a javaslathoz hozzászólni. Az kétségtelen, t. Ház, hogy egy olyan országban, mint a mienk, amely kifejezetten agrár jellegű, ahol a gazdálkodás tengelyében a mezőgazdaság áll és ahol az értékesítési problémák is jórészt a mezőgazdasághoz kapcsolódnak, olyan országban, amelyben jóformán minden foglalkozási ágnak megvan a maga jól kiépített kamarája, a mezőgazdasági kamarának különösen elsőrangú helyet kell biztosítanunk, mert hiszen a mezőgazdaságnak kellő prosperitása az egész országnak gazdasági felemelkedését hozza magával. Én mint kifejezetten agrárpártnak képviselője nagy örömmel vártam ezt a törvényjavaslatot, mert abban a feltevésben voltam, hogy ez a javaslat meg fogja oldani azokat a problémákat, amelyek az alaptörvény életbelépése óta felmerültek és amelyeknek megoldását a szakkörök, különösen maguk a kamarák, folyton, állandóan sürgették. Bizonyos kiábrándultságot okozott nálam, amikor megkaptam ezt a rövid, néhány szakaszos, novelláris javaslatot, mert hiszen kétségtelen, hogy ez a javaslat lényegében az alaptörvényen nem változtat. Némely módosításokat eszközöl ugyan, ezek a módosítások azonban nem annyira életbevágóik, hogy miattuk egy törvényjavaslatot kellett volna előterjeszteni, ha azokat a sokkal fontosabb problémákat megoldatlanul n hagyjuk, amelyekre különben maguk a mezőgazdasági kamarák is felhívták már a kormányzat figyelmét. Ami a törvényjavaslatban van, bizonyos vonatkozásban természetesen jó és helyes s ezzel nem is kívánok foglalkozni, hiszen túloldali igen t. képviselőtársaim és előttem szóló igen ülése 1937 március 11-én, csütörtökön. 187 ; t. képviselőtársam is igen sok hozzáértéssel foglalkoztak ezekkel a kérdésekkel s rámutatI tak mindazokra az előnyökre, amelyek ebből a törvényjavaslatból bótségtelenül származnak; miéltóatajssanaik azonban megengedni, hogy én mint ellenzéki képviselő, kötelességemet teljesítsem akkor, amikor a javaslatnak szerintem fennforgó hibáit vizsgálat alá veszem. Hibának) tartom elsősorban atet, hogy a törvényjavaslat megváltoztatja a kúriális 'beosztást. Ezt nemcsak én tartom hibának, hanem hibának tartja a mezőgazdasági munkások naigyrésze is. Számos panaszkodó levelet kaptam, amelyben a mezőgazdasági munkások ezt nehezményezik. S van is ének bizonyos alapja. A kúriális beosztással ugyanis az 1920-asi törvény indokolása szerint 'bizonyos társadalmi kiegyenlítődést lakartak elérni. A megváltoztatásra az; szolgál okul, hogy a birtokviszonyok eltolódtak. Természetesen arra kellene gondolni, hogy a közép- és a nagybirtokok 1 száma szaporodott, mert hiszen, ha a kúriális j beosztást olyképpen változtatjuk meg, hogy a ] felső régióban egy kúria helyett kettőt csinálunk, vagyis a közép- ós nagybirtokoknak két kúriát adunk, nem számítva a gazdatiszti kúriát, amely á harmadik kúria, s amely .'szintén a nagybirtok érdekeit védelmezi, akkor kétségtelen, hogy a nagybirtokok számának kellett volna megnövekednie, legalábbis akkor, ha ez indokolás, amely ezt a törvényes intézkedést magyarázza). Nem szabad azonban elfeledkeznünk arról, hogy köziben volt a földreform, s hogy ennek során éppen a nagybirtokokból adtak le meglehetős nagy területeket, — egymillió holdon felül van az a terület, amelyet ezen a címen leadtak a birtokosok — kétségtelen tehát, hogy a nagybirtokok nem növekedtek, hanem területileg csökkentek. Ha tehát azt a logikát, amely ennek az indokolásnak idézett mondatából kihangzik, a gyakorlatra át akarom váltani, akkor talán me,g L fordítva, csökkenteni kellett volna a felső kúriák szómát. Ez a kúriális beosztás minden mezőgazdasági érdekeltséget egy nevező alá kíván hozni. Kétségtelenül ez ennek az intézkedésnek a célja- De ezzel egy igen érdekes állapott áll elő, az tudniillik, hogy például ugyanabban a szervezetben összekerül a munkaadó és a munkás s a munkaadónak és a munkásnak sokszor egymással ellentétes érdekei így ugyanabban az autonóm testületben oldódnak meg- Természetesen az ilyen testületnél szükséges, hogy meg legyen az a bizonyos egyensúly, hogy a munkás érezze, hogy ő abban a testületben mondjuk, legalább is egyenlő fél a munkaadójával. Eddig ez körülbelül meg is volt, — legalább a papiron meg volt —tényleg azonban mégsem volt meg, mert látjuk a gyakorlatból, hogy az a nagybirtokos és az a középbirtokos vagyoni erejénél, intelligenciájánál s e kettőből folyó erkölcsi súlyánál fogva mindig több erővel és tekintéllyel rendelkezett, mint rendelkeztek a legalsó kúriában levők, akik bizony néha alig tudják óhajaikat, kívánságaikat kifejezni; de legalább egy numerikus formában mégis meg volt az a bizonyos egyensúly. Nem tudom, miért kellett ezt megzavarni. Szerinte ez nem a leghelyesebb időben történik. Most, amikor azt látjuk, hogy lelkiismeretlen emberek valósággal nagyítóüvegen keresztül vizsgálják azokat a pontokat, ahol valami' lyen robbamószerszámot el lehetne helyezni, 25*
