Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-193

10 Az országgyűlés képviselőházának 1 András: Jó haszna volt!) vagyis az egy métermázsa liszt 'belekerült neki 90 pengőbe. Kérdezem, hogy egy falusi cipész mikor fog 90 pengőt megkeresni, hogy ennyit fizethessen a Msztforgailimi adóval kapcsolatos zaklatások és az adó 'behajtása folytán? Ez csak egy tipikus példa volt, t. Képviselőház, amit a bognároknál, asztalosoknál, borbélyoknál^ szóval a vidéki kisiparosságnál állandóan láthatunk, annak következtében, hogy nekik nincs módjukban az, hogy lisztforgalmi adó nélkül, vámőrlésben őröltethessék a gabonájukat. Egy másik ugyanilyen tipikus eset az, amikor nyugdíjasokról van szó. A vidéken élnek nyugdíjas vasutasok, nyugdíjazott csendőrtiszthelyettesek, általában olyan kisemberek, akiknek a havi nyugdíja 30—40 pengőre rúg. Majdnem mindegyiknek van 3—4 hold földje, s a mellett vagy gazdálkodnak vagy pedig napszámba járnak. Ezek a nyugdíjas emberek ugyancsak nem kapnak vámőrlési kedvezményt. A konkrét eseteket tipizálni, általánosítani akarván, egy ilyen esetet előadok. Egy nyugalmazott t csendőrtiszthelyettes 40 pengő nyugdíjjal, négy gyermekkel él a vidéken és tfgy félhavi napszám útján kapott egy métermázsa búzát, mint mezőgazdasági munkás. Kéri, hogy megőröltethesse lisztforgalmi adó nélkül, vámőrlésben. A forgalmiadó ellenőr nem engedi meg. Kérvényt adnak be a pénzügyigazgatósághoz, majd a-pénzügyminiszterhez, eltelik három hónap, az egy mázsa megkeresett gabona ott van, a négy gyerek nem tud kenyérhez jutni és az a nyugalmazott csendőr tiszthelyettes, aki valamikor sok éven keresztül az ország érdekében dolgozott és védte a jogrendet, nem tud kenyeret adni családjának abból a gabonából, amit napszámként megkeresett. Itt van egy harmadik eset. Erdei munkások uradalmi erdőkben fafészért dolgoznak, munkájuk ellenértékét tuskóban, gályákban kapják meg. Rendelkezésükre áll bizonyos famennyiség, amely az ő részükre sok is, de meg nemcsak tüzelőre, hanem kenyérre is szükségük van. Ennek folytán a gályákat és tuskókat időnként becserélik gabonára. Elmennének a malomba, vámőrlésben megőröltetni az ilyen módon erdei munkával megkeresett gabonát. Nem.papnak rá engedélyt. Ha mégis megőrlik, mint ahogy sokszor megtörténik, 15—20—30 pengő büntetést rónak ki rájuk. Egy ilyen famunkás-községben egy tél folyamán 9fí-szor róttak ki 30 pengőig menő büntetést az emberekre, összesen tehát majdnem 3000 pengő büntetést róttak ki ezekre famunkásokra, akik erdei munkával gályákat kerestek, becserélték gabonára és megőrlették. Hosszas utánjárás után a pénzügyigazgatóságnál engedtek a büntetésből, de volt vexatúra, amelynek tartama alatt a mezőgazdasági és erdei munkásság nem tudott kenyérhez jutni. A negyedik tipikus eset a következő. Nagyon jól tudjuk, hogy a falusi emberek városban taníttatják gyermekeiket. A taníttatás költségeit úgy fizetik, hogy a szállásadónak természetben, hízóban, gabonában szölgáltatjá-k be. Az a falusi ember, aki gyermekét városban taníttatja, nem kap őrlési engedélyt, hogy a szállásadónak szolgáltatandó gabonát ki őröltethesse és beküldhesse a városba. Kiáltó példa a következő. Békés megyének egyik tanyai községéből két gyermeket beadtak Debrecenbe iskolába. A havi szolgáltatás 3 méter3. ülése 1937 március 3-án, szerdán. mázsa búza, illetve ennek megfelelő liszt volt. Az illető szegény asszony váltig kérte, hogy legyen módja gabonát őröltetni azoknak a gyermekeinek ellátási költségére, aíkiik Debrecenben tanulnak. Nem engedték meg neki. Erre a saját részükre őrölt lisztből küldött lisztet Debrecenbe. Mi következett he? Megindították ellene az eljárást a békiésimegyei ós a debreceni pénzügyigazgatóságnál. Az eljárás egy éven keresztül folyt és folyik még mindig. Megbüntették a szállásadót, s a gyermekek szüleit, azért, mert a gyermek ellátására lisztet és kenyeret küldött az anya abba az iskolai városba, ahol a gyermekei tanulnak. Én nem konkrét dolgokat akarok ezzel a pénzügyminiszter úr elé hozni, hiszen nincs is célja annak, hogy a pénzügyminiszter úr és a minisztérium mindig konkrét eseteket intézzen el. A kormányzatnak az irányítás a célja és nem ilyen kis dolgok egyes elintézése. Ezek, amiket előadtam, általános esetek, amelyek naponta előfordulnak és mérhetetlen zaklatást és kellemetlenséget okoznak a falusi közönségnek. Erre való tekintettel kérem a pénzügyminiszter urat, hogy ha már egyáltalában tárgyalásban van a lisztforgalmi adó kérdésének újabb szabályozása, ezt a szabályozást úgy méltóztassék eszközölni, hogy ilyen zaklató, ilyen ember- és gyermekpusztító rendelkezések ne legyenek lehetségesek, mint amilyenek az elmúlt évek folyamán napirenden voltak. Elnök: Az interpelláció kiadatik a pénzügyminiszter úrnak. Következik a második számú interpelláció, Baross Endre képviselő úr interpellációja a kormányhoz a bányamunkásság nyugbérének rendezése tárgyában. Kérem a jegyző urat az interpelláció felolvasására. Veres Zoltán jegyző (olvassa): »A bányamunkásság nyugbérének kérdése megoldásra vár. Jelenleg körülbelül 45.000 biztosított munkás körülbelül 13.000 nyugbért élvező bányamunkást lát el a fennálló rendszer keretében, de a rendelkezésre álló alap irövidesen kimerül s a nyugbérkérdés csődjéhez fog vezetni. Éppen ezért kérdem a m. kir. kormánytól, hogy hajlandó-e 1. az 1928 : XL. te. rendelkezéseinek szem előtt tartásával a bányanyugbér-biztosítás kérdésének újabb szabályozását keresztülvinni, annál is inkább, mert 1928-ban az akkori népjóléti miniszter úr is ígéretet tett, de ezenkívül a nemrégen lemondott belügyminiszter úr is, éppen az általaim vezetett küldöttség kérésére, nemcsaik ígéretet tett, hanem a kérdés végleges és igazságos rendezésének céljából az előmunkálatokat meg is kezdette-^ Megjegyezni kívánom, hogy a bányanyugbér-biztosítás kérdésének újabb szabályozásánál a korhatár leszállítása és a nyugbér felemelése elsőrendű fontossággal bír. 2. Kérdem a m. kir. kormánytól, hogy hajlandó-e a rendezéssel kapcsolatban a bányamunkásság érdekeivel ellentétes eddigi bírói joggyakorlatot sürgősen megszüntetni, úgy az elismerési díj, mint pedig a kiválás következtében elveszített tagsági időnek beszámítását illetőleg? 3. Végül kérdem a m. kir. kormányt, hajlandó-e fenti kérdésékben a sürgős cselekvés terére lépni, mert nézetem szerint a magyar bányamunkásság nagy nemzeti erőtartalékot jelent és így nemzeti életünk egyik legfontosabb tényezőjének tekintendő ?«