Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-198

178 Az országgyűlés képviselőházának 198. ülése 1937 március 11-én, csütörtökön. gazdasági munkából kénytelen továbbra is fenntartani magát és további módosítás az öt kúriára való felosztáson az, hogy a 100 katasztrális holdon felüli birtokosok csoportját két részre osztják: a 100—500 holdas birtokosokra és az 500 holdon felüli birtokosokra, vagyis a nagyobb birtokosok részére szintén külön kúriát teremt a törvényjavaslat. Nagyon helyeslem, hogy a régi törvény módosításával a gazdatisztek számára egy hetedik kúriát létesítettek, de még helyesebbnek tartanám, ha nemcsak a mezőgazdasági kamarában kapnának helyet a gazdatisztek, hanem a falusi mezőgazdasági bizottságban is. A mezőgazdasági érdekképviseleti törvény eélja az egyetemes mezőgazdasági érdekek védelme. Sok mezőgazdasági bizottsági gyűlésen hirdettem, hogy minden gazda érdeke azonos s ez a közös érdek, ez a közös cél a haszonnal való gazdálkodásban fejezhető ki, (Kun Béla: Sajnos, az ma nagyon nehezen megy!) vagyis, hogy terményáraink úgy alakuljanak, hogjr a termelési költségek és a közterhek levonása után a bevételből még maradjon egy csekély jövedelem, amiből a gazda megélhet. (Kun Béla: Évekig nem maradt semmi!) Ebben a tekintetben mindnyájan — kis- és nagybirtokosok, cselédek és mezőgazdasági munkások — egyetértünk. Csak egy gazdaösszefogás viheti előre a mezőgazdaság és az egész ország érdekét ebben a kérdésben. A gazdatársadalomnak ma kétféle érdekképviselete van. Az egyik a szabad társuláson alapuló érdekképviselet. Ennek legalacsonyabb fokát a gazdakörök jelentik, azután felfelé — ha szabad magamat így kifejezni — jönnek a vármegyei gazdasági egyesületek és végül az Omge., vagy a Geosz., a Gazdasági Egyesületek Országos Szövetsége, amelyben minden vármegye gazdasági egyesülete képviselve van. A másik csoport a kényszertársulás alapján létesült mezőgazdasági érdekképviseletek, amelyeket az 1920:XVIII. te. hozott létre. Mindezeknek az érdekképviseleteknek — tiszteletbeli állásban — alulról felfelé egyaránt, aktív tagja vagyok, tehát, mint egyébként is független gazdaember szólok ehhez a módosításhoz. Sokat fáradoztam az egységes gazdafront megteremtésén, de az mind hiába volt, mert e tekintetben, sajnos, igen nagy a gazdák indolenciája. Míg nagyon rosszul megy nekik, addig csak összeülnek jajgatni, de akkor is türelmes a magyar gazda; amint pedig egy kicsit jobban megy neki, akkor meg rendszerint már a szomszédjával sem törődik. Ilyen körülmények között tisztán a mezőgazdasági bizottság elnökétől és annak személyétől függ, működik-e a törvényes gazda érdekképviselet, vagy sem. Sajnos, iskolázatlanság hiányában sok községi bizottság egyáltalán nem működik. (Kun Béla: Elég szomorú!) Érdeklődtem többfelé és arra a meggyőződésre jutottam, hogy vannak községek, ahol azt sem tudják, hogy ez az intézmény létezik. Előfordul, hogy egy körjegyzőség területén az egyik községben van egypár tagja, a másik községben egypár póttagja, s a harmadik községben van az elnök. TTgy fest ez, mint egy telefonkészülék, amely üres szobában van; sem beszélője,^ sem hallgatója nincs. Pedig a mezőgazdasági bizottság hivatása az volna, hogy minden gazdabaj ezen a ^készüléken felfelé hangos legyen és orvoslást kérjen, minden jóléti intézkedés pedig, amely felülről jön, hallgatókra találjon és ezáltal hasznosan érvényesüljön. Ennek a telefonkészüléknek hivatását töltse be a mezőgazdasági bizottság a falun és itt kapcsolódjék össze a szabad társulás alapján létesült gazdaképviselettel, a gazdakörrel, akkor lesz hallgatója és beleszólója ennék a képletes telefonkészüléknek, amely, ahogy említettem, sok községben még csak alkatrészekben van meg, tehát még használatra sem alkalmas. Ezért ezen a helyen mindjárt megemlítem első módosító javaslatomat: a községi mezőgazdasági bizottságok tagválasztóinak ki-" yánságára tessék lehetővé tenni, hogy a körjegyzőségen^ belül is alakulhassanak községi mezőgazdasági bizottságok. Mondja ki a törvény köteleizőleg, hogy a községi mezőgazdasági bizottságok is tartoznak évente legalább két közgyűlést tartani, és a választott tagokon felül a községi jegyző, a községi bíró, az ismétlőiskolai tanító, továbbá a hegyközség, a legeltetési társulat és a közbirtokossági társulat elnökei hivatalból legyenek tagjai a községi mezőgazdasági bizottságnak, hogy így ők is szeretettel kezeljék ezt az intézményt és ne fékezői, hanem előmozdítói legyenek. (Helyeslés a baloldalon.) Az eddigi tapasztalatok szerint feltétlenül szükség van a mezőgazdasági bizottság, az érdekképviselet törvényes kiegészítésére és módosítására, (Ügy van! a baloldalon.) de sajnos, így nem tölti be azt a szerepet, amelyre hivatva van és amelyet a nemzet 65%-ának jól felfogott érdeke tényleg megkövetel. Minthogy agrárországban lakunk, ennek az érdekképviseletnek, tehát a kamarák szavának döntő jellegűnek kellene lennie minden gazdasági kérdésben. (Kun Béla: Sajnos, sokszor meg sem kérdezték a véleményét a múlt években!) Ezzel szemben a múlt tapasztalatai azt bizonyítják, hogy sok életbevágó kérdésben meghallgatás nélkül maradt és sok pénz ment haszontalan beruházásokra, amelyeknél a nemzetfenntartó réteg megkérdezetlenül, de meghallgatatlanul is maradt. (Kun Béla: A múlt rendszer hibás!) Az 1920:XVIIL tc.-nek nem ez volt a célja. A valóság az, hogy a kamarák eddig nem töltnették be azt a hivatást és nem fejthették'

1 ki azt a munkát, amelyre az alaptörvény őket életre hívta. (Kun Béla: így van! Féltékenyek reá! A földmívelésügyi minisztérium is féltékeny volt a kamarára!) Nem az akaraton múlt ez, mert az megvolt, de hiányzott a mód, mégpedig az anyagi lehetőség. De nem adatott meg a törvényes jogkör sem, (Kun Béla: Feladatköröket tessék rábízni!) amit gazdaérdekből, de általános nemzeti érdekből is, teljesíteniök kellett volna. Egyedüli anyagi bázisunk a kamarai illeték, ez pedig olyan szerény, hogy kamaránként nem több 160—190.000 pengőnél, de ennek is egy része, körülbelül 25%-a behajthatatlanná válik. Nehéz ebből az összegből a kamarai kerület milliónyi gazdáinak érdekeit megfelelő céltudatos munkával ellátni. Tervek és elgondolások bőségesen születnek, de a kivitel anyagi gondoknál és okoknál fogva nehezen megy. így sok csalódás áll elő, a remények elszállnak és idegenkedés, nemtörődömség mutatkozik a gazdák részéről is saját érdekeikkel szemben. Az előadó t. képviselőtársam említette, hogv Ausztria egyik tartományának mezőgazdasági kamarája, az alsóausztriai mezőgazdasági kamara, amelynek területe körülbelül megegyezik az alsódunántúli mezőgazdasági kamara területével, 55 millió schilling költségvetéssel dolgozik. Ez a kamara 35 millió schilling állami támogatásban részesül. Nálunk a mezőgazdasági kamarák fennállásuk