Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-197

170 Az országgyűlés képviselőházának 197. ülése 1937 március 10-én, szerdán. amelyet az igazságügyminiszter únral egyetértőleg adtam ki, kiterjesztette az itt szóban levő 1918. évi törvény intézkedéseit a következő kategóriákra: 1. azokra a községi közigazgatási tisztviselőkre ós egyéb alkalmazottakra, — jegyzők, stb. — akik nyugdíjigényekkel rendszeresített állandó állásban vannak alkalmazva,, valamint azokra a nyugdíjasokra, akik ilyen minőségben alkalmazva voltak (Élénk helyeslés. — Mózes Sándor: A régi kérvényeket elő kell venni ós el kell intézni!), 2. azokra a íizetéskiegászítő államsegélyben nem részesülő községi tanárokra, helyettestanárokra, tanítókraj segéd (helyettes) tanítókra, óvónőkre, segédóvónőkre és állandó menedékházvezetőkre, akik nyugdíjigénnyel rendszeresített állandó állásban vannak alkalmazva és akiknek illetményeit a m. kir. központi illetményhivatal utalványozza, tehát a községi tanszemélyzetre (Élénk helyeslés), 3. azokra a fizetéskiegészítő államsegélyben részesülő városi és községi, valamint hitfelekezeti világi tanárokra, helyettes-taná-' rokra, tanítókra, (Farkasfalvi Farkas Géza: Nagyon fontos!) segéd (helyettes) tanítókra, óvónőkre, segéd-óvónőkre, állandó menedékházvezetőnőkre,* altisztekre és kisegítő szolgákra, akik nyugdíjigénnyel rendszeresített állandó állásban vannak alkalmazva és akiknek fizetéskiegészítő államsegélyét a m, kir. központi illetményhivatal utalványozza (Élénk helyeslés. — Mojzes János: Bírósági joggyakornokokra!), 4. a nem állami tanszemélyzet országos nyugdíjintézetének nyugdíjasaira. Továbbá kölcsönben részesíthetők lesznek még az alább felsoroltak is: . az állami és vármegyei ideiglenes kezelők,, kezelőnők, továbbá az állami és vármegyei dí jnokok, az állami és vármegyei kisegítő szolgák, a m. kir. államvasúti havi- és napidíjasok, segédtisztjelöltek és altisztjeiöltek és végül azok a nyugdíjasok, akik az említett minőségben alkalmazva voltak. (Helyeslés. — Farkasffalvi Farkas Géza: Fizetésmirnmum nincs?) Nincsen, mert a Farkasfalvi Farkas Géza és azt hiszem, Létay Ernő t. képviselőtársam által is diffikultalt régi állapot, hogy azok, akik nem esnek az 1918 : XXII. te. alá, hanem a végrehajtási törvény szabályai alatt állották, akiknél tehát 2000 pengő végrehajtásmentes minimum volt és így nem volt fedezve a kölcsön, most megszűnik. Ezek szintén kaphatnak kölcsönt, tehát az akadály itt is elhárult a kölcsön felvétele elől. Kérném válaszom tudomásulvételét- (Hoszszantartó élénk helyeslés és taps.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a, pénzügyminiszter úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a válását tudomásul veszi. Következnék Audaházi-Kajsnya Béla képviselő úr interpellációja a külügy- és a f öldmívelésügyíi miniszter úrhoz. A képviselő úr nincs itt, interpellációja töröltetik. Következik Béldi Biéla képviselő úr interpellációja a kereskedelem- ós közlekedésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni. vitéz Kenyeres János (olvassa): »Interpelláció a m. kir. kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úrhoz a Drávaszalbolos és Harkányfürdő közötti viasúrforgalom helyreállítása tárgyában. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a Drávaszfaibolcs és Harkányfürdő közötti vasúti forgalmat a Máv. 1935 május 15-én beszüntette? Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy ia forgalom beszüntetése milyen nagy károkat okoz az ottani lakosságinak? Hajlandó-e a miniszter úr haladéktalanul intézkedni a forgalom újbóli helyreállítása iránt ?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó! Béldi Béla: T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy csak egészen rövid időre vegyem igényibe a t. Ház türelmét, hogy ez a marathoni ülés minél hamarább véget érjen. A magyar államvasutak 1935 május 15-én, nyilván a kereskedelemügyi miniszter úr rendeletére, a nélkül, hogy az érdekelt községeket és az érdekelt feleket erről értesítették volna, beszüntették a pecsr—'drávaszabolcsi vonalon a Harkányfürdő és Drávaszaíboles állomások közötti forgalmat. Ismétlem, iaz érdekelteket sem előzőleg, sem utólag nem értesítették erről az intézkedésről, úgyhogy azok tulajdonképpen' -a kész tényből értesültek erről a sérelmes és mindenképpen megváltoztatandó intézkedésrőL Természetesen siettek tiltakozni a 'beszüntetés ellen és Baranya vármegyéhez fordultak. Maga a vármegye is igazságtalannak tartotta a forgalom 'beszüntetését és kért is ezirányban intézkedést, sajnos, azonban az a válasz érkezett, hogy a forgalmat azért nem lehet visszaállítani, mert Drávasziaibolcs állomás nem volt eléggé jövedelmező, illetve veszteséges volt* T. Ház! Véleményem szerint a forgalom beszüntetése egy határszéli állomáson mindenképpen helytelen, még akkor is helytelen, ha felteszem, hogy az az állomás tényleg abszolúte veszteséggel dolgozott. Ebben az esetben is helytelen, mert egy közlekedési eszközt beszüntetni csak akkor lehet, ha azt tökéletesebbel tudják pótolni, de egy vidéket, még pedig egy igen derék és szorgalmas lakosság által lakott vidéket nem szabad megfosztani a tökéletesebb közlekedés lehetőségétől és nem szabad ott olyan állapotokat teremteni, amely miatt ez a vidék most már körülbelül két esztendeje szenved. A vasút különben is közintézmény jellegével bír. A vasút nem öncélú, hanem eszköz jellegű vállalkozás, célja és rendeltetése az, hogy az általános közgazdasági és szociális érdekeket szolgálja. Ha ezt a jellegét vesszük tekintetbe, akkor a fentemlített intézkedést természetszerűleg sérelmesnek kell minősítenünk. Nem volt szerencsés ez az intézkedés magának az államvasutaknak szempontjából sem. Elvégre, amikor az a vasútvonal megépült, abba hatalmas tőkéket fektettek bele. Ez a tőke ma még nincs amortizálva és így most a tőkeamortizáció és a kamatszolgálat elől vonták el azt a forgalmi bevételt, melyet Drávaszabolcs állomás produkálni tudott volna. Ezenkívül á Máv. azért sem járt jól a forgalombeszüntetéssel, mert a különböző jelzőés biztonsági berendezések, az al-, fel- és magasépítmények a használaton kívül helyezés folytán csökkennek értékükben, hiszen a vasúttal is úgy van, mint a gyárvállalatokkal, hogy ha van megrendelés, ha működnek, akkor 1 a gépeknek megvan az értékük, mihelyt azon-