Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-197

ÁÁ országgyűlés képviselőházának .7,97. ütése, 19SÍ március 10-én, szerdád, 167 En egy egészen hozzávetőleges kis (költségvetést csináltam arra vonatkozólag, hogy miDe kerülne a isegités-JÜa az ugrjopo^t; Imiért na olyan nagy összeget emészt lei, amelyet nem tudunk előteremteni, akikor talán tünetiieg kell kezelni a jelenséget. Azt hiszem, .a JtLáz csodálkozni í'og, ha azt mondom, hogy az egész összeg, amely erre szükséges, csak párszázezer pengő. i.Fabinyí Tihamér pénzügyminiszter: Évente?) igen, eveté- (Meizler üaroiy: Hát ezt megéri! — Mózes Sándor: A iszeszkartelbői bőven kitelnek!) Ha harmincra teszem azoknak az eseteknek a számát, amelyek egy év alatt az én kerületein-. iben ily módon előfordultak és 500 pengőre teszem azt az összeget, amellyel egy-egy esetiben segíteni lenét, — de sokszor 100 pengővel, vagy lőo pengővel iia isegíteni lehet — akkor 3—400.000 pengő körüli összeg az, amely évente erre a célra szükséges., (Meizler Károly: Fellner Pál odaadhatná a mellényzsebéből!) Elnök: A képviselő úrnak lejárt á beszédideje. ' Fricke Valér: Kérnék tíz perc meghosszabbítást. Elnök- Méltóztatnak hozzájárulni? {Igen!) A Ház a meghosszabítást megadja. Méltóztas>•sék folytatni. Fricke Valér: T. Ház! En egyelőre nem is akarok arról íbeszélni, hogy ennél: a társadalmi osztálynalk, ennék a széles népiréitegnek is, ugyanúgy, mint az ipari munkásságnak, meg

1van az emberi joga ahhoz, hogy &gy rendezett államhan, ha beteg, egészségének és munkaképességének helyreállítása céljából 'szanatóriumi kezelést, vagy pedig gyógyfürdőt, vagy üdülő, helyet vehessen igényibe, hogy 'betegségéből teljesen felépülhessen'. Ez még messze távlatokban van és erre a kérdésre később térek vissza. A lényeg az, hogy ezt az égetően sürgős 'kérdést megoldjuk. De tovább megyek, t. Ház. Meg szeretném világítani ezt a talán törvényhozási és agrár szempontból is a telepítési törvénnyel kapcsolatban. Nagyon jól tudjuk, hogy a múlt évben a Ház óriási áldozatkészséggel megszavazott egy törvényt, amelynek értelmében 70 millió pengői költséggel 35 éven keresztül összesen 35.000 családot lakarunk éppen ebbe a társadalmi osztályba feljuttatni és beiktatni a nincstelenségből. (Meizler Károly: Sokára lesz az! — Mózes Sándor: Ebből a törvényből ugyan nem Nagy áldozattal tehát aránylag kis számot érünk el. Hatezerre teszem ezzel szemben azoknak a számát, lakik évente azért, .mért ez a 400.000 pengős költség eddig nem állott rendelkezésre, tönkremennek. 6000 család pusztul el és lesz hontalanná, tehát 6000 csaladot telepítünk ki akkor, amikor 1000 családot telepítünk ibe. (Ügy van! a baloldalon.) Azt hiszem, lerontjuk a telepítési törvény eredményeit (Meizler Károly: Ezt az ellenzék megmondotta! — Mózes Sándor: Azt mondották, hogy nem így van!), ha nem gondoskodunk arról, hogy a helyzet megjavuljon. (Mózes Sándor: Ege

: szén rendes ellenzéki beszéd!) Ez nem ellenzéki beszéd! (Meizler Károly: Valér, van itt egy kis hely, gyere át!) ; . Elnök: Meizler képviselő urat kérem, maradjon csendben! Frieke Valér: En remelem, hogy a t. Haz és különösen a pénzügyminiszter úr ^figyelemibe fogja venni ezeket a dolgokat es legalább is gondolkodóba fog esni rajtuk. (Meizler Károly: Es ha nem? A konzekvenciákat vonja le!) Majd meglátjuk, hogy mi lesz az eredmény. A pénzügyminiszter úr talán lesz olyan kegyes és választ fog adni az én kérdésemre. Igen t. Ház! Foglaljuk röviden össze az elmondottakat. Itt van egy egész sorozata a sors tragédiáknak. Külföldi honosokról gondoskodunk, magyar emberekről pedig ne gondoskodjunk? A telepítési törvénnyel párhuzamban hozom fel ezt a kérdést. Azt hiszem, jóhiszeműen senki sem mondhatja, hogy ezek után napirendre térhetünk e felett a kérdés felett. Foglalkoznunk kell a kérdéssel és azt hiszem, a megoldás is el fog következni. Teljes bizalommal viseltetem a miniszterelnök úr ő excellenciája és egész kormánya iránt, mert az ellenzék beismerése szerint is az utóbibi félesztendőben éppen a kisbirtokos- és középbirtokostársadalom megsegítése és megerősítése érdekében több történt, mint talán az utolsó tíz esztendőben. (Mózes Sándor: Ez szomorú, megjegyzem!) T. Ház! Ennek a kérésnek kielégítése méltóan csatlakoznék ahhoz a törvény- és rendeletsorozathoz, amely legutóbbi fél esztendőiben hasonló célzattal megjelent és, azt hiszem, a pénzügyminiszter úr ő excelleneiája módot fog találni arra, hogy a kérdés kedvező megoldást nyerjen. (Helyeslés u jobboldalon.) Elnök: A pénzügyminiszter úr kíván szólni. Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: TKépviselőház! A képviselő úr ezt az interpellációt a belügyminiszter úrhoz és hozzám intézte. A belügyminiszter úr nevében is és a magam részéről is a következő választ vagyok bátor adni. Először is ismertetném a törvényes jogállapotot. Az Országos Betegápolási Alap nem áll fenn. Ez az alap megszűnt és ennek szolgáltatásai helyett most a közkórházak a szegény betegek ápolási költségeinek megtérítéseképpen az államkincstártól átalányt kapnak., Az állami költségvetésben a szegény betegek ápolási és szállítási költségeire 10-4 millió pengő van felvéve. Ebben az összegben még nem foglaltatnak benne az állami kórházak, az egyetemi klinikák és a bábaképző intézetek ápolási költségei, amely szükségletről külön történik az állami költségvetésben gondoskodás és nem szerepelnek a székesfővárosi közkórházak szükségletei sem, mert a székesfőváros a betegápolási pótadóból évi hétmillió pengőben közvetlenül részesül. Azért mondom el ezeket, hogy megjelöljem a számrendűséget és azt, hogy az állam és a köz tényleg lényeges áldozatokat hoz ezért a fontos higiénikus és szociális kérdésért., i, -. ' , A fennálló törvények szerint ingyenes kórházi ápolásban kell részesíteni a közkórházakban a szülő nőket és szülötteiket a. gyermekágyi fekvés biefejeztéig, a ragadós és fertŐxŐ betegségben szenvedőket, — ilyen. eseteket hozott fel t. képviselőtársam — a hatósági rendelkezés alapján ápoltakat, a nemi betegség és trachoma miatt ápoltakat, továbbá a kórházi ápolásra rászorult hadirokkantakat és a háborús szolgálat következtében 'betegségiben szenvedőket. A fennálló törvényes rendelkezések értelmében a hátralékos ápolási díjak közadók módjára hajtandók be, (Felkiáltások: Ez a baj!) az 1931. évi 6000. számú M. E. mendelel azonban módot nyújt arra, (Zaj.) hogy ha az ápolási költségek behajtása a hátralékos^ gazdasági létét veszélyeztető súlyos terhet jelentene, azok részben vagy egészben elengedhetek