Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-197
Az országgyűlés képviselőházának 197. ülése 1937 március 10-én, szerdán. 157 Czirják Antal képviselő úrnak adott válaszában is adós maradt. A miniszter úr ugyanis azt állította, hogy a pécsi 'bányamunkások azért foglaltak állást a sztrájk mellett, mert 145, vagy hány munkást bocsátanak el, akik a szakszervezet tagjai. Ügy állította be a kérdést ma délelőtt mondott beszédében is, hogy ha a párt titkára tudomással hírt volna arról, hogy nem a párthoz tartozók 'bocsáttatnak el, akkor belenyugodott volna ebbe az elbocsátásba. En újból hangsúlyozom azt, amit már a múlt ülésen elmondottam ebben az ügyben, hogy maga a miniszter úr volt az, aki ezt az eljárást nem helyeselte, hogy az elbocsátás ilyen formában történjék és a bányaigazgatóságot erre a körülményre figyelmeztette is. Ki kell jelentenem, hogy a miniszter úr még mindig adós azzal, hogy ez a kijelentés hol. kinél, ki előtt és mikor történt. Csak azt méltóztatott mondani, hogy a párttitkár tett egy ilyen kijelentést, de nem tudom, kinél tette ezt a kijelentést (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Álljanak munkába!) > Es .ezt kijelentést mikor tette meg? Annyi bizonyos, hogy a munkások egy küldöttsége ment el a főisoán úrhoz és a bányaigazgatósághoz megkérdezni, mi igaz ezekből a hírekből. Erre a legridegebben elzárkóztak és nem adtak semmiféle felvilágosítást. Én tehát kénytelen vagyok azok után, amik itt elhangzottak, kijelenteni, hogy ez a kijelentés nem történt meg, nem történt meg ebben a formában senki előtt, semmiféle illetékes tényező előtt ilyen kijelentés soha nem hangzott el és ezt a kijelentést csak arra használják fel, hogy hangulatot keltsenek a munkások ellen. Ezt a hangulatkeltést nem sikerült elintézni sem rádióval, amely mindennap bömböli, bemondja, hogy hány ezer munkás dolgozik már lent, 0em pedig azokkal m hivatalos hajózási vagy bánya jelentésekkel, amelyek ebben az ügyben kiadattak. Azt, hogy ez a kérdés nem pártkérdés, bizonyítja az, — hiába próbálja a miniszter úr ezt a körülményt cáfolni — hogy nemcsak a mi pártunkhoz tartozók sztrájkolnak, hanem a keresztényszocialista szakszervezet tagjai is sztrájkba léptek. Csak utalok arra a kijelentésre, amely ebben az ügyben a szakszervezet felelős vezetője részéről történt. A Nemzeti Munkaközpont tagjai elmentek dolgozni, — ezt koncedálom — körülbelü'130-an vagy 40-en, akik odatartoznak; ezt megértem, annak vezetője olyan ember, aki a kommunizmus után a zalaegerszegi internálótáborban ült s az ilyen genlemannek minden oka megvan arra, hogy ilyenkor távoltartsa magát, mert neki megmondották, hogyha mégegyszer ilyet csinál, esetleg megint odaküldik, tehát mivel neki minden oka megvolt arra, hogy embereit levigye dolgozni, ezek tényleg elmentek dolgozni. (Györki Imre: Ez a Nemzeti Munkaközpont!) Meg kell mondanom a tényállást és ez a következő: ez a sztrájk sohasem tört volna ki, ha a Duna Gőzhajózási Társaság nem provokál. Mert ez nem volt sztrájk, ez kizárás volt. A bányaigazgatóság attól való félelmében, hogy itt munkások béremelése következtében munkabeszüntetés lesz, ami véleményem szerint nem következett volna be, előre kizárta a munkásokat, előre beszüntette ezt az üzemet. Ezzel a kérdés elintézést nyert volna Erre jött egy más dolog, február 24-én Stubnya felügyelőnek egy intézkediéjse. (Borné^ misza Géza iparügyi miniszter] közbeszól.) Én, miniszter úr, nem vikendezni voltam Pécsett, mert én erre tudnék jobb helyet találni, mint a Cziirják képviselőtársam által is említett rossz, sáros utakon szakadó esőben járni, de lementem és feláldoztam a szabad időmet és. nem méltó ia 'miniszter úrihoz, bogy gúnyolódjék, amikor itt 4000 'ember exisztenciá járói van szó. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Azt veszélyeztetik!) Tötblbi komolyságot várok ebben a kérdésben ós nem ilyen gúnyolódó hangot, mert hiszen szerencsétlen emberek exisztenciájáról van szó és nem vagyok hajlandó ezt a hangot eltűrni (Baross Gábor: Micsoda hang ez? — Jurcsek Béla: Nem elég, hogy tűrjük magukat? — Zaj.) és nem engedem a dolgot arra a területre vinni, hogy azt mondja ia miniszter úr, bogy én vikendezni jártam lenn. {Zaj.) En lementem megnézni, hogy mi történik ott, szem- iés fültanukkal akartam beszélni, akik ott voltaik enné! a kihallgatásnál, akik elmondották nekem, bogy délután két órakor, amikor kiszálltak a bányából, mindenki a unaga munkiaJhelyén talált e,gy cédulát, hoígy jelenjék meg a 'felügyelőnél, aki pártkülönbség nélkül különböző pártállása embereket, különböző csoportvezetőket hívott magához. Amikor megjelentek, ez a felügyelő .egy szobában fogadta őket, ahol lánc választotta el őt az előtte megjelenő [munkásoktól. Az, is jellemző arra a szellemre, amely ennél a bányaigazigatóságnál megnyilvánul, (Zaj a szélsőbaloldalon.) hogy ott, abban a szobában egy lánc van kifeszítve, nehogy a munkás közel érjen ia felügyelőhöz. (Zaj.) Az a felügyelő azt mondotta a .munkásoknak.: vegyék, tudomásul, nincs tárgyalás, nem lesz tárgyalás és a többi, amit már elmondottam. A niuinkás'ok azt mondották: kérem,, mi úgy tudjuk, lesz, amire azt a választ kapták, hogy: semmi sem lesz, vegyék tudomásul, a dolog el van intézve és maradjanak békességben. Erre a munkások eltávoztak. Természetes, hogy ennek ihaniaroisan híre terjedt a bányatelepen, de ha nem terjedt volna így híre, -akkor is Chíre ment volna, mert Stuibnya felügyelő maga járt• lent a bányában és elmondotta a különböző embereknek, hogy ott béremelés nem lesz. Erre maradt lent az a 170 és egynéhány ember a föld aÜatt. Nem jöttek fel, miután látták, hogy kérésük el van utasítva. Ez a kérdés s elintézést nyert. Erre jött a Dunagőzhajózási Társaság a maga javaslatával: 400—500 embere felesleges. Kérdem én azoktól, akik a kérdést szakszerűen ismerik, hogy ha 400—500 ember felesleges, akkor 135 olyan embert bocsátok el, aki a legrégibb szakmunkások közül való? Elbocsátok olyan csoportvezetőt, aki külön jutalmat kapott a bányaigazgatóságtól, ami ott rendszer? Ha t. i. valakivel különösen meg vannak elégedve, akkor külön kocsi fát, vagy nem tudom mit adnak neki. (Felkiáltások jobbfelől: Nagyon helyes!) Ilyen munkást bocsátanak akkor el? (Mozgás.) Vagy egyszerre elbocsátják Kovács Gyulát, akinek feleségét az Anyák Napján tüntették ki, (Kéthly Anna: Hét gyermekért! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) azt a Kovács Gyulát, aki több mint két r évtizede dolgozik ott és végzi azt a nehéz és fáradságos munkát? (Györki Imre: Harc az egyke ellen. A kormányzat programmja!) Ezt a rendszert, ezt a szellemet kell megvilágítani, ami ott van ennél a Dunagőzhajózási Társaságnál,