Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-197
Az országgyűlés képviselőházának 197 jelentése szerint körülbelül 700—800 szociáldemokrata beszervezett munkás van a 4000 közül. Pontos adatot tudok mondani a keresztényszocialistapárt taglétszámáról. Az egész bányakerületben körülbelül 150 ember tartozik hozzájuk s ebből saját bevallásuk szerint a pécsi bányatelepeken 86 tagjuk van. A bekért adatokból azt látjuk, hogy Pécsett ugyanakkor tegnap 72 keresztényszocialista, Vasason 42, Szabolcson pedig szintén néhány keresztényszocialista munkába állott, úgyhogy meggyőződésem az, hogy nem a munkásság, még ikevésbbé a keresztényszocialista munkásság, hanem csak a munkásságnak egy-két vezetője állott a szoeiáldemokratapárt mellé. Hogy milyen indokból, arra nézve szintén vannak értesüléseim, de ezekről egyelőre nem kívánok nyilatkozni. Ezzel szemben megállapítom, hogy a munkásság létszáma a sztrájk kitörése óta állandóan emelkedett és a munkásság létszámában csak akkor történt visszaesés, amikor a mélyen t. szociáldemokrata képviselő urak weekendre leutaztak Pécsre és igyekeztek a munkásságot további kitartásra buzdítani. (Zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Akkor kétségkívül egy néhány százaiéikos visszaesés a munkábaálláskor bekövetkezett. Ma az a helyzet, hogy tulajdonképpen állandóan 2800 belszíni, mondjuk bányabeli és 1300 külszíni munkás van a Dunagőzhajózásinál alkalmazva. Ebből például 1937 március 5-én a külszíniek közül mind, abányabeliek közül 42%, március 6-án 53%, március 8-án — amikor az történt, hogy Peyer Károly és Esztergályos János (képviselő urak végigjárták a bányászlakásokat — 47%, de március 9-én már ismét 50% és március 10-én 70% volt a bevonult bányabeli munkások létszáma. (Farkas István: Ezek hasból szedett adatok! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) t A külszíni munkásságnak pedig száz százaléka jelentkezett munkára, úgyhogy a bányaigazgatóságnak a jelentkezők egy részét vissza is kiellett utasítani, mert kétségtelen, hogy a külszíni imunkásolk száma mindig arányban kell hogy álljon a bányabeli munkások létszámával. (Farkas István: A miniszter urat nagyon rosszul informálták! — Zaj.) •Megmondom a szémteranelési adatokat is, mert talán ezeknek hitelességiét is méltóztatnak kétsógbevonni. Március 5-én 127 vágón, március 6-án 128 vágón, március 8-án 145 vágón, március 9-én 147 viagón szemet termeltek, ki ós de facto a szénmosá, a kokszgyár, a brikettgyár üzemiben van, a Máv.-nak a szénszállítások lebonyolítást nyernek, sőt a Dunagőzhajózási a magánfeleknek as megkezdte a szénszállítást. Ezek tények. Ne méltóztassanak tehát a kérdést az ország színe előtt úgy beállítani, miimtlha itt általános sztrájkról volna' szó. Itt nincs általános sztrájkról szó, hanem arról van iszó, hogy a szoeiáldemokratapárt követett el minden erőfeszítést arranézve, hogy a sztrájkot fenntartsa, mert ezt a sztrájkot is hatalmi törekvéseinek szolgálatába akarta állítani. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ok nélkül nem sztrájkolnak velünk a keresztény szocialisták!) Hogy mégegyszer röviden összefoglaljam, a munkásság jogos törekvése éppen a megértő alispánnál, főispánnál, bányakapitányságnál és nálam is mindig megértésre és támogatásra talált, de hatalmi törekvések szolgálatát egy párt, egy bányafnakció részéről sem lehet eltűrni. (Kéthly Anna: A miniszter KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XII. ülése 1937 március 10-én, szerdán. 137 úr nem lehet a Dgt. ügynöke. — Felkiáltások jobb felől: Édes Anna! — Elnök csenget.) Mint méltóztatnak látni, a helyzet azóta nem változott ós meggyőződésem az, hogyha a szociáldemokrata képviselő urak nem izgatták volna a munkásságot a munkabeszüntetésre, (Zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon.) akkor a sztrájk már régen megszűnt volna és 135 ember miatt nem kellene 4000 embernek a kenyeréért reszketnie. (Farkas István: Nem kellene a külföldi kapitalistáknak megengedni, hogy ezt a gazságot megcsinálják!) De elsősorban mégis csak az fontos, hogy az ottlevő 4000 munkás kenyerét és munkalehetőségét biztosítsuk. Ami Czirják képviselő úrnak azt a megjegyzését illeti, hogy 3 pengős vájárkereseteikről és 80 filléres termelési költségekről van szó, kérem a képviselő urat, hogy ^ezeket a számokat csak kontrollálás után méltóztassék a Ház elé hozni. (Czirják Antal: Kontrolláltam!) Mert mint méltóztatnak tudni, a bányakapitányságok minden hónapban, minden bánya kereseti viszonyait pontosan felülvizsgálják és megállapították azt, hogy a pécsi bányában 8%-os béremelés után 5 pengő 50 fillér lesz az átlagos vájárkereset. {Zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: A magyar testvérek ellen, az osztrák kapitalizmus mellett!) Elnök: Propper Sándor képviselő urat kérem, tartózkodjék a közbeszólástól. Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Es mint említettem, rendkívül boldog lennék, hogyha az ipar többi ágában is hasonló keresetet tudnék a munkásoknak biztosítani. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: 50 pengős havi átlagok!) Ami a 80 filléres termelési költséget illeti, ez is téves, mert mint méltóztatnak tudni, az igazolt munkabérfizetés négymillió pengő körül van, a tisztviselőkön és a fizetéses anyagköltségen kívül, is így a körülbelül hatmillió métermázsa termeléssel elosztva, egyedül a munkabér ;m>ajdnem 70 fillér termelési költséget jelent- Méltóztassék ezeket a számokat beható kontroll alá venni és csak azután a t. Ház elé hozni. De sem a 3 pengős vájárkereset, sem a 80 filléres termelési költség nem helytálló. (Propper Sándor: Miért védelmezi így a minis'zter úr az osztrák kapitalizmust!) Rendkívül sajnálom, hogy ezt a kérdést ide méltóztatott hozni, ment itt tulajdonképpen egy elvi kérdésről van szó (Kéthly Anna: Ez az!) s nem osztrák vagy magyar vállalatról. (Propper Sándor: Minden elv a munkások ellen Van!) Ne méltóztassanak elfelejteni, hogy vannak magyar érdekeltségek is az ország határán túl. (Kéthly Anna: Átlagban 50 pengőént dolgoznak! — Propper Sándor: Havonta 50 pengőt keresnek! Tessék megpróbálni megélni belőle! — Zaj. — Farkas István (a jobboldal felé): Éljenek meg 50 pengőből önök egy hónapig családjaikkal együtt!) Elnök: Farkas képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Kéthly Anna: Elvi kérdés, hogy élhenhaljanakl) Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Nagyon sajnálom, hogy ezt a kérdést ilyen értelemben méltóztatott tárgyalni, hisz vannak magyar érdekeltségek a ihatáron túl is. (Propper Sándor: Ez a kapillaritás succrescentiája! — Zaj-) Be méltóztatott fejezni? (Malasits Géza: ízelítőt kapnak; a proliik a nemzeti egység pártjából!) Elnök: Malasits Géza képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Propper Sándor: Kenyér 19