Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-197

Áz országgyűlés képviselőházának 19', lággazdasági válság mélypontján a német mezőgazdasági helyzetet általánosságban a reménytelen gazdasági állapot s a teljes szétforgácsoltságban és teljes céltudatlanságban vergődő mezőgazdasági egyesülések tespedése jellemezte, A mezőgazdasági üzemek többnyire erősen ei voltak adósodva és a meglévő gazdasági rendben kilátástalan volt a gyógyulás és megerősítés útjait megtalálni. A mezőgazdasági cikkek szakadatlan áresése mind jobban és jobban fokozta az agrárolló szétnyílását, lehetetlenné tette az eredményes gazdálkodást és összeomlással fenyegette az egész német nép életét. Fokozta a bajt, hogy a gazdák tel-' jesen beleélték magukat a liberális kapitalisztikus életformákba, szellemileg is, gazdaságilag is, pedig Saure szerint ebben a rendszerbéin nem fejlődhetik ki soha egészséges gazdatársadalom. Ez okból a rengeteg testület, egyesület, amely eddig keletkezett, képtelein volti a bajok eredetét felismerni és azokat orvosolni és így egymás ellen, vagy a legjobb esetben, egymás mellett működtek. Ekkor Walther Darré, akit gyors egymásutánban a Bauernstand, a Landwirtschaftsrat, a Landhandelsbund és a Raiffeisen szövetkezetek élére állítottak, keresztülvitte a sok különböző egyesület egységesítését, ami azután törvényesen biztosíttatott és minden egyéb meglévő mezőgazdasági vonatkozású érdekképviselet és egyesület gyors tempóban vagy beolvasztatott, vagy feloszlattatott. Hogy milyen rövid úton szüntette meg a régi és építette fel az új gazdasági állapotokat a Harmadik Birodalom, azt Hoche könyvéből — »Die Gesetzgebung des Kabinets Hitler« — citálom. 1935 júniusában megjelent a következő rendelet: A porosz mezőgazdasági kamarák, kivéve a keletporoszországit, feloszlatandó'k. 1933 szeptember 16-án megjelenik a rendelet a Reichsnáhrstandsgesetzről. 1934-ben megjelenik a hovatartozandóságra és a szervezetre vonatkozólag a következő rendelet: A Deutscher Landwirtschaftlicher Rat, a porosz Hauptlandwirtschaftliche Kammer és a nyilvános jogú mezőgazdasági érdekképviseletek — a Landeskammereik és a Bauerakammerek t-^- helyébe, mint jogutód, a Reichsnáhrstand lép. Ezután 1935 februárig sűrű egymásutánban jelenik meg a Reichsgesetzblatt-ban az a híres négy Verordnung, amely kimerítően felöleli összes szabályait és teendőit az új gazdasági rendszer, a Reichsnáhrstandnak. Ezek ismertelését azonban mellőzöm, mert bár rendkívül érdekes, nagyon hosszadalmas lenne. Néhány szóval még a Reichsnáhrstandnak tagozódásáról szeretnék beszélni és azt felülről kezdve, a legalsó fokig röviden bemutatni a t. Háznak. A Beichsnáhrstand állami felügyeletét, irányítását és ellenőrzését a Reichsminister für Ernahrung und Landwirtschaft, az élelmezésügyi és mezőgazdasági miniszter végzi és ügyel arra, hogy szervei szigorúan a törvényes keretek közt működjenek. Jelenleg ez a Reichsminister Walter Darré. A Reichsnáhr* stand törvényes képviselője és feje a Reichsbauernführer, akinek helyettese a Eeichsobmann. A Reichsobmann-nak közvetlenül alá van rendelve a Reichsstabsamtführer a Reichsstabstamttal; ez körülbelül a vezérkara az egész Reichsnáhrstand-nák, a német élelmezésnek. Azután alá van rendelve a Reichsverwaltungsamt a Reichsverwaltungsamtsführerrel, aki elnököl a Bauernratban, a Bauernthingben és a Bauerntagban. A Reichsverwaltungsamts, ülése* 1937 március ÍÓ-én, szerdán. 123 führer alá tartoznak azután a Landesbauernt'ührerek, körülbelül olyan hatáskörrel és beosztással, mint a Reich-beliek, — a legfelsőbb fokozat — ezek alá tartoznak azután a Kreisbauernführerek és a Kreisbauernführerek, illetve Kreisbauernführerschaftok alá tartoznak az Ortsbauerschaftok az Ortsbauernführerekkel. Ügy a Reichs-, mint a Landesverwaltungsamtokban több főosztály működik. Ezeknek három főfeladatuk van s erre méltóztassanak különösen figyelni: először is a mezőgazdaságban működő összes embereknek, asszonyoknak, munkásoknak, birtokosoknak gondozása; másodszor a gazdaportáknak, a Hőfoknak üzemi szempontból való gondozása és felügyelete, harmadszor pedig — és ez nagyon fontos és nálunk is megszívlelendő dolog — a piacok gondozása: a piacok rendezése ós támogatása, a vidéki kereskedelem, vagyis a Landeshandel és az áru- és hitelügyek, ideértve a körülbelül 40.000-re rúgó Raiffeisen-szövetkezetek működésót is. Érdekes, hogy micsoda hatalom van letéve ezeknek a Führereknek a kezébe. A Reichsbauernführer nevezi ki, helyezi át, vagy bocsátja el az összes Führereket, noha ezek a Führerek nem fizetéses alkalmazottak, hanem nobile officiumokban működnek. Természetesen a beosztott hivatalnokokat és alkalmazottakat szintén teljesen belátásuk szerint nevezik ki, helyezik át, vagy csapják el. Vagyis parancsuralom van az egész vonalon, különösen ha még tekintetbe vesszük azt is, hogy mindenben, ami a mezőgazdasággal összefügg, szinte korlátlan rendelkezési és beavatkozási joga van a vezetőnek: a termelés, az értékesítés, a piacszerzés, az áruelosztás, az export, az import, a szállítás, a hitel terén és minden téren, ami csak a mezőgazdasággal összefügg. Minthogy 1935-ben fejeződött be nagyjában ennek a Reichsnáhrstandnak felállítása és organizációja, azonban azóta is még sok rendelet bővítette és valószínűleg még bővíteni is fogja organizációját, ezért ezidőszerint még nem lehet bírálatot mondani erről a német intézményről, mert nem tudjuk, hogy komoly helyzetben, a német birodalomnak esetleges újabb elszigeteltségében meg fogja-e állni a helyét. De nem vonhatok párhuzamot ezeknek a német törekvéseknek az ismeretében sem a magyar és a német mezőgazdasági intézmények között, annyira különbözők a két ország viszonyai, adottságai, területi nagysága és fekvése (Megay-Meissner Károly: Költségvetése!). Ott van például a tengerhajózásnak és a folyamhajózásnak, a belvízi hajózásnak fejlettsége Németországban, s ezzel szemben nálunk a tenger hiánya és a folyamhajózás kezdetlegessége; ott van a közlekedés nagy fejlettsége Németországban, míg nálunk, különösen a szállítás tekintetében, — azt mondhatjuk — kezdetleges állapotok vannak. Ott van azután a mezőgazdasági kultúra fejlettsége, mechanizálása Németországban, míg nálunk a német helyzethez viszonyítva viszszamaradottság van ezen a téren. Az éghajlat, a munkásviszonyok, s a néptáplálkozás nagyon különbözők a hatalmas német birodalomban és a mi kis csonka országunkban és ezért nem vállalkozhatom sem én, sem más, jelenleg összehasonlításra a két országnak, a két népnek mezőgazdasági viszonyai és érdekeltségi felépítése között. Azt azonban konstatálnom kell, hogy nemcsak Németországban, hanem már a német bi17*