Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-188

Hi Az országgyűlés képviselőházának IS féle bekövetkezhető és nem kívánt változással szemben, de sok minden olyan szempontot lehet a választójogi törvény megalkotásakor figyelembevenni, amelynek megszavazásához mi nagyon szívesen hozzájárulunk, feltéve, hogy nem fogják sérteni azokat a döntő alapelveket, amelyeket kötelességünknek tartunk mindenben hangsúlyozni. A választójogi törvénynél ezek az alapelvek körülbelül a következők: A választójogi törvénynek biztosítania kell a valódi nemzeti akarat kifejezését. Tudom, hogy itt abszoiutumokra nem lehet gondolni, mégis meg kell közelíteni ezt, amennyire megközelíthető. Elengedhetetlen feltétel, hogy ne maradjon meg a különbség a nemzet egyes rétegei, a városi és falusi lakosság között. A legfőbb szempont a becsületes eljárás biztosítása, amely, majdnem azt mondhatnám, fontosabb mindennél. Annak a jognak szabad gyakorlását, amelyet ez a parlament a magyar népnek, a titkos választás bevezetésével fog adni, feltétlenül és minden_körülmények között biztosítani kell, ha el akarjuk kerülni a további erkölcsi rombolás veszélyeit. Igen t. Ház! Figyelni kell arra a szempontra is, hogy ne ártsunk magának a Parlamentáris gondolatnak. Mi magunk is azon az állásponton vagyunk, hogy a parlamenti pártok eltöredezése magának a parlamentarizmusnak árt és ezt a lehetőség szerint el kell kerülni. Az a kívánatos, hogy a magyar közélet politikai pártjai nagy elvek és nagy gondolatok szerint tagozódjanak és minden partikuláris tagozódás lehetőleg elkerül tessék. A közélet vezetőinek is kellő fegyelmezettséggel kell vezetniök a maguk csoportjait, de a törvényben magában is lehet gondolni arra, hogy az elaprózódás veszedelmét lehetőleg kikerüljük. (Egy hang a középen: Helyes! — Rassay Károly: Aki mindig kormánypárti, arra nézve nagyon egyszerű kérdés ezt helyeselni. De akinek van egyéni felfogása ...!) Igen t. Ház! A független kisgazdapárt kérése ennek a javaslatnak tárgyalása során, de az egész kérdés tárgyalásánál is az, hogy lehetőleg kapcsoljunk ki e javaslat, majd a titkos választójogról szóló javaslat tárgyalásánál minden hatalmi és taktikai szempontot. Egy törvényjavaslatoit nem lehet sem a többségi páirt, sem az ellenzék testére szabni; nem lehet úgy megalkotni, hogy valamelyik párt egyszerűen beleöltözzék és benne maradjon egy új választójogi reform megalkotásában. De kapcsoljunk ki a kérdés tárgyalásából minden olyan jelszót is, amelyet évtizedeken keresztül használt a magyar közélet mindig az elodázás érdekében s amely jelszavak csődje teljes mértékben kiderült- Ne beszéljünk a magyar nép jelleméről, amely állítólag minden hajlandóságot megtagad arra, hogy titkosan szavazzon. Ez a jellem mérhetetlenül próbára volt téve az elmúlt választások: során. Szabadítsuk már fel a magyar népet attól, hogy ilyen tortúrákon menjen keresztül. Az a dilemma, amelyet Antal István képviselőtársam állított fel s amelyet különösen az előbbi kormányzat ideje alatt hosszú ideig az egész magyar közélet, sajtó és politikusok egyaránt a kenyér és a jog dilemmájának neveztek, nem áll fenn. Meg vagyok győződve arról, hogy kevés idő, amelyet a választójogi törvényjavaslat megalkotására kell szánnia az illetékes minisztériumoknak s amely idő alatt egy megegyezéses választójogi törvényjavaslatot a Ház megszavaz, semmiképpen sem fogja csökkenteni sem a mértékét, sem az érdemét azoknak az intézkedéseknek, . ülése 1937 február 23-án, kedden. amelyeket szociális és gazdasági kérdések tekintetében szándékszik a kormány a Ház elé terjeszteni. Arról is meg vagyok győződve, hogy abban a pillanatban, amint a Ház megszavazza a választójog általános titkosságáról szóló törvényjavaslatot, nem beszélek arról, hogy fel fog ébredni, de azt mondom, hogy meg fog növekedni a Ház szociális lelkiismerete. (Tauffer Gábor: Már most is megnövekedett!) Méltóztassanak arra az időpontra gondolni, amikor minden képviselőnek tisztában kell lennie azzal, hogy mit jelent az, hogy kerülete titkosan szavazott rá. Mennyire másképpen fogunk nézni sok minden dolgot, ami felett pedig ez a Ház hosszú időn keresztül könnyedén átlépett. Ennek a Háznak lelkiismerete gazdasági kérdésekben a nép irányában mérhetetlenül több lesz, még a munkakészsége is nagyobb lesz, gyorsabban fogunk dolgozni abban a pillanatban, amint a Ház felett ott lebeg — nem akarom azt mondani, mint Damokles kardja kötelezettség, hogy a magyar nép elé kell állni s a magyar nép szabadon dönthet a maga és a mi sorsunk felett. (Tauffer Gábor: Éppen ezért nem akarják a választójogot!) Ne hivatkozzunk a közvéleményre olyan vonatkozásban, amint azt Antal István t. képviselőtársam tette, hogy a magyar közvélemény nem kívánja ennek a kérdésinek megoldását. (Kun Béla: Magánvélemény!) I^az, hogy a képviselő úr ebben a tekintetben éllamférfiúsági bizonyítványt is állított ki részben a kormányról, résziben rólunk, amikor azt mondotta, hogy olyan kérdést forszírozunk, amelyet a közvélemény nem kíván. _ Az államférfiak egyik jellemzője pedig az, hogy ha kell, a közvéleménnyel szemben is megalkotnak, vagy megalkotni kívánnak olyan kérdéseket, amelyekkel a közvélemény nem foglalkozik. Antal István azt állítja, hogy a háború előtt a közvélemény sokkal nagyobb mértékben foglalkozott ezzel a kérdéssel, mint . a mai közvélemény. Egy vonatkozásban igaza van. A budapesti munkásság, amelyet maga a korona bízatott fel követei által, tényleg követelte utcai tüntetésekben a titkos választójogot. (Buchinger Manó: Már 30 évvel korábban követelte! — Zaj. — Kun Béla: Azután itt volt Just Gyula küzdelme is.) De aanagyar falu ezekben az időkben mér szinte aludt e kérdések tekintetében. A magyar faluban azoktól a vidékektől eltekintve, ahol agrárszocialista agitáció folyt, ez a kérdés még nem volt olyan élesen beállítva, mint most. Azt azonban állíthatom, mint olyan y alaki, aki a magam pártjának szervezése során legalább 3000 népgyűlésen vettem részt, hogy a magyar falusi tömegeknél egyetlen kérdésnek sincs annyira rezonanciája, mint a választójogi kérdésnek. (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) A magyar közvélemény kívánja és követeli ennek a kérdésnek gyökeres és becsületes megoldását és szerencsés pillanat az, amikor a kormány akarata, szándéka kongruens a magyar néptömeg, az egész magyar nemzet akaratával. Igen t. Ház! Nem kívánok ezekről a kérdésekről tovább beszélni, ezt a javaslatot én előlegnek, biztosítéknak tekintem arra, hogy a jövőben következni fognak utána a döntő érdekű javaslatok s abban a meggyőződésben, hogy a pártunk által beterjesztett^ módosításokat a t. Ház magáévá teszi, a részletes tárgyalás alapjául ezt a javaslatot elfogadom. (Éljenzés és taps a baloldalon.)