Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.
Ülésnapok - 1935-181
232 Az országgyűlés képviselőházának 1£ szag legkisebb polgárait, (Esztergályos János: tTgy van!) azokat a polgárokat, akik hozzá akartak jutni egy kis családi házhoz és, ennélfogva minden hangzatos reklámnak felültek, amely Pest környékére csábította őket, hogy ott családi házakat építsenek. Mi történt? Az történt, hogy szántóföldeket adtak el drágia áron, négyszögölenként óriási összegekért, anélkül, hogy ott a világítás és a vízlevezetési kérdése egyáltalában rendezve lett volna. Ezek a nyomorult kis emberek, akik részletfizetésre, drága áron megvásárolták ezeket a telkeket, nem gondolhatták, hogy a hatóságok nem fognak törődni ezeknek a legnagyob'brészt állami és városi alkalmazottaknak, kis postásoknak, kis vasutasoknak, villamosvasúti kalauzoknak és városi altisztteknek érdekeivel. Telepek épültek itt fiel, amelyeken nem történt gondoskodás arról, hogy mi lesz a villanyvilágítással, a vízvezetékkel és az utakkal. Van olyan eset, amikor a parcellázott területen áll ezer ház és niniöS) út, amely az egyes házakat összekapcsolná az országúttal, vagy a főútvonallal. Van olyan eset is, amikor van ezer ház, de nincs esténkint villanylámpa, közvilágítás pedigi az illető telepen egyáltalán nincs. Most keressük, hogy ki a bűnös: bűnös-e a parcellázó, aki nem gondoskodott közvilágításról, vízlevezetésről, utakról; vagy bűnös-e az a község, amely a parcellázási engedélyekkel kapcsolatban nem 1 gondoskodott arról, hogy ezeknek az embereknek az érdekei megvédelmeztessenek? Mialatt pedigi folyik a nagy harc, hogy ki itt a bűnös, azalatt itt állnak kifosztottan ezeknek a szerencsétlen teliepeknek a lakói, akik nemcsak a múltban megspórolt kis tőkéjüket fektették ebbe bele, hanem jövendő j öved elmeik egy részét is. Csak egy kis' esőzés kell — mint amilyen most is van — és máris térdig áll a víz, úgynevezett utcáikon pedig ott áll a latyak. A világításról — mint már mondottam — semmiféle gondoskodás nem történt, úgyhogy a közbiztonságot csak az Úristen látja el ezeken a telepeken. Ennél a kérdésnél hiányolnom kell a törvényjavaslatnak egy intézkedését. Az utóbbi időben, amikor például Pest vármegyében észrevették, hogy itt, a parcellázásokkal kapcsolatban, micsoda gangster-dolgok történnek, az alispán engedélyétől tették függővé a jövendőbeli parcellázásokat. Úgy tudom, a törvényjavaslat intézkedése megszünteti ezt a rendelkezést. Méltóztassék megengedni, hogy arra hívjam fel a képviselőház figyelmét, hogy méltóztassék vigyázni (Farkas István: Ügy van! Nagy visszaélések vannak!) mert itt a legnagyobb visszaélések történnek azokkal az emberekkel, akik a legszegényebb néposztályhoz tartoznak. (Farkas István: Elveszik megspórolt krajcárjaikat!) Ezek az emberek a polgári társadalom határőrvidékén élve, ennek a polgári társadalomnak végvárában teljesítenek szolgálatot. Egy jobbmódú embernek, aki telkén házat akar építeni, van embere, aki ellenőrzi azt, hogy az a telek megfelel-e az építkezés céljaira, hogy vízmentes-e és hogy történtek-e ott intézkedések arra vonatkozólag, hogy a villanyvilágítás rendben legyen, utak legyenek. De az a szegény kisember úgy van a dologgal, hogy egész egyszerűen a főváros környékén szép képeket mutatnak be neki, amely valami paradicsomot ábrázol és az a szegény, nyomorult ember megveszi a telket, mert hiszen minden embernek egy polgári társadalomban az az álma, hogy legyen egy U ülése 1987 február 10-én, szerdán. kis családi háza, ahol életének végén majd együtt meghúzódhatik családjával. A családi házak építésének mindenütt éppen az volt az alapja, hogy azt mondták, hogy ezeket a családi házakat majd megspórolt pénzéből és lakbéréből fogja kifizetni és ebből fizeti ki az építés hátralékos részleteit. Ezeknek az embereknek legnagyobb része kétségbeesetten törekszik világítást, utakat szerezni, a vízlevezetést valahogyan elintézni vagy a telket eladni, de ez nagyon nehéz, mert kinek lehet ma eladni ezeket a területeket, házakat, amelyeket ilyen könnyelműen parcellázási rend nélkül építettek fel. Ha már parcellázásokról van szó, felhívom a t. Képviselőház figyelmét egy másik rendkívül fontos kérdésre. Ahány miniszter, ahány úgynevezett konstruktív képviselő itt a képviselőházban felszólal, mindegyiknek ajkáról halljuk a szélsőségeik elleni védekezés jelszavait, hogy miképpen kell megerősíteni a polgári társadalmat, miképpen kell edzeni, izmossá tenni és ha nézzük ezt a szerencsétlen P estkörnyék et, akkor meg kell állapítanunk, hogy azok a nem újonnan épített, hanem régi i kis házak, amelyek menedéket képeznek a kis| polgárok részére, a magas közterhek miatt ! olyan szörnyűséges helyzetben vannak, hogy I azt csak azok a pestkörnyéki képviselők tudják, akikhez állandóan ezekkel a kérdésekkel ) járnak be a választók. Egy alkalommal Sashalmon voltam az ottani ház- és telektulajdonosok vacsoráján és ott a ház- és telektulajdonosok egyesületének 25 éves jubileuma alkalmából lelepleztek egy képet, amely az egyesület székházát 25 esztendővel ezelőtt mint emeletes házat, 25 esztendővel később pedig mint földszintes házat ábrázolta. (Eszíeri gályos János: Nem arról a szentképről van szó, amelyet Endre László főszolgabíró elárvereztetett? —- Zaj.) Amikor azt kérdeztem, hogy mi az oka annak, hogy a kép az egyesület székházát 25 esztendővel ezelőtt, mint emeletes házat, ma pedig mint földszintes házat ábrázolja, humoros alelnökük azt mondotta, hogy ez ugyanaz a ház, csak szégyenletében a föld alá süllyedt és ma már csak az emeletes része látszik ki a földből. Ha a t. pénzügyminiszter és iparügyi miniszter urak megvizsgálnák, hogy ezeknek a kispolgároknak házai milyen nagy közterhet viselnek és gondolkoznának azon, hogy mennyire nem kívánatos ez az állam szempontjából, abban az esetben talán mégis valóra válnék ezeknek a kisembereknek a' reménye, hogy közterheiket csökkentik. (Farkas j István: Ja, a tízezer holdas birtokokat kell véI deni!) Méltóztassanak megengedni, hogy rátérjek ! a közlekedés kérdésére, amely szintén felszóla| lásom tárgyát képezi. Itt a parlamentben és a I városházán folytonosan beszélünk a Bszkrt.-ról I és a Hév.-ről. Hév.-ről beszélni ma éppen olyan, mint egy férjhezment leányt még mindig a leánykori nevén emlegetni. A Hév.-et megvette a Bszkrt., ennélfogva a Bszkrt.-nak az a kötej lessége, hogy a Hév.-et ne mint külön vállalaj tot kezelje, hanem, hogy a Hév.-vonalakon ; ugyanolyan jó és olcsó közlekedést adjon, mint ; a Bszkrt.-vonalain. (Ügy van! Ügy van! a jobb\ oldalon. — Usetty Béla: Leányvállalat!) Amikor a Hév. megvétele előtt egy küldött; s égben jelentünk meg Kenéz Béla akkori keí reskedelemügyi miniszter előtt, hogy az akkor I még önálló Hév. viteldíjainak leszállítását kér| jük, a miniszter úr elővette a Hév. beadványát. ; amely szerint a Hév. évenként 700.000 pengőt
