Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-175

Az országgyűlés képviselőházának Î7B. értek egyet százszázalékig. Ebben a részben előttem szólott t. képviselőtársam a vidéki városok^ védelmére kelve megállapította, hogy a kormányzat a vidéki városokat olyan_ mértékben terheli meg anyagilag, hogy az már túlhaladja azt a képességet, amelyet a vidéki városok adózó népe ki tud fejteni. De amilyen mértékben elismerem a képviselő úrnak imént említett megállapításait, ugyanolyan mérteikben tiltakozom az ellen a kívánság és gondolat ellen, amely a képviselő úr beszédében megnyilvánult, hogy tudniillik bizonyos élelmiszereket bizonyos célra megdrágítsanak. A mélyen tisztelt képviselő úr talán nem tudja, hogy^ a kávé, amelynek megdrágítását (kívánja és kéri, igen fontos élelmezési cikk, amellyel a főváros és -a városok népének tízezrei élnek. (vitéz Shvoy Kálmán: A kávéházi kávéról beszéltem!) Nemcsak^ a munkásoknak és munkásasszonyoknak, tehát a fizikai munkát végzőknek, hanem .az úgynevezett középosztály nagyon sok tagjának egyedüli tápláléka a kávé. En tehát élénken tiltakozom az ellen, hogy ezt a cikket megdrágítsák. A megélhetés ma végtelenül nehéz. Éppen tegnap volt itt szó az élet megdrágulásáról, az élelmiszerek drágaságáról. Éppen tegnap interpelláltunk ezekről a padokról ebben a kérdésben s legnagyobb megdöbbenésünkre és meglepetésünkre felállt az igen tisztelt iparügyi miniszter úr és azt a megállapítást tette, hogy drágaság pedig nincs. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ezt nem mondottam! — Gr. Festetics Domonkos: Rosszul hallottad, János bácsi!) A miniszter úr azt mondotta, hogy egy-két élelmicikk kivételével drágítás nincs. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ne tessék félremagyarázni szavaimat! — Gr. Festetics Domonkos: Este már aludt a János bácsi, most frissebb!) En a mai lapokban olvastam ezt. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Csak a Népszavában olvashatta ezt.) Ha az igen t. miniszter úr azt állítja, hogy nem olyan formában mondotta ezt, ahogyan én most mondom, ezt örömmel veszem tudomásul. Ha az igen t. miniszter úr nem vette volna tagadásba ezt, akkor én ünnepélyesen meghívtam volna az igen t. iparügyi- miniszter urat valamelyik piacra, ahová asszonyok . mennek kosarakkal és szatyrokkal., Kértem volna, hogy jöjjön velem és hallgassa végig azokat az asszonyokat, akik nem tudnak vásárolni az élelmicikkek drágasága miatt. Kössön fel álszakállt az igen t. miniszter úr, ha éppe0 úgy parancsolja (Elénk derültség.), hogy ne ismerhessék fel s hogy senki se tudja, hogy a miniszter úr érdeklődik. Hallgassa csak végig ezeket a jeleneteket. Meg vagyok győződve róla, hogy ebben az esetben az igen t. miniszter véleménye meg fog váltózni. {Zaj. — Usetty Béla előadó; A hús drágább, a többi élelmiszer olcsó.) Ön is téved, igen t. előadó úr. A fa, a szén, a liszt, a cukor, a bőrnemű, tehát a cipőáru és végig, minden drágább. (Kun Béla: A kar telek drágítanak!) Ha az igen t. miniszter^ úr tegnap azt állította volna, hogy nincs drágaság, akkor kénytelen volnék a miniszter úrral szemben ennek az ellenkezőjét megállapítani. Ha száz miniszter állítja is, akkor is az ellenkezője igaz: a drágaság napról-napra emelkedik, még pedig olyan mértékben, hogy az árakat sem a fizikai, sem a szellemi munkások nem képesek megfizetni. (Zaj.) Ami magát a javaslatot illeti, lojálisán meg kell állapítanom, hogy helyes a javaslat KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XI. ülése 1937 január '28-an, csütörtökön. tó célja, amely felé a javaslat haladni szándéko

: zik. Vannak a javaslatnak elfogadható, hasznos részei is. Kérdés azonban, hogy a törvényjavaslat mostani formájában alkalmas-e arra, hogy elérje azt a célt, amelyről itt szó van s amelyet e javaslatnak szolgálnia kellene. En nyíltan és őszintén megmondom: a javaslat egész szövegét abból a szempontból nézem, vájjon a városok és a kisközségek lakóinak szempontjából megfelel-e a javaslat annak a célnak, amelyről itt szó van. Ha ebből a szempontiból nézem a törvéinyjavasüjatoit és ebből a szempontból iparkodotm Ibírálatot mondaná felette, 'akkor sajnos, 'arra a [meggyőződésre kell jutnom, hogy a városok és kö&ségek kisembereinek érdekeit ez a javaslat nem szolgálja, sőt ellenkezőleg, sok tekintetben ártalmára van a városok és községek kisembereinek. Elsősorban azt látom, hogy a javaslatnak antiszociális szakaszai vannak, mert nemcsak, hogy nem védi meg a kisemberek érdekét, hanem ellenkezőleg, a kisemberek tömegeit anyagilag tönkre teheti. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Bud János igen t. képviselőtársam egyébiránt nagyon szakszerű, professzori felszólalásában érezte, hogy valamilyen formában meg (kell közelítenie a törvényjavaslat szellemiét és hogy ezzel a szellemmel szemben meg kell védeni magát a törvényjavaslatot. Felszólalásában többek között tagadásba vette f Petrováez Gyula igen t. képviselőtársam állítását, mondván, hogy ebben a javaslatban nincsen »sarló és kalapács« szelleme. Kérdezem én Bud János igen t. (képviselő urat, (Felkiáltások; Nincs itt!) miért állította mégis, hogy ha van, az a sarló és kalapács alkotó erőt képez a javaslatban. En is azt mondom, hogy van benne, mégpedig nagyon veszedelmes sarló és kalapács jellegű szellem, (Propper Sándor: A diktatúra szelleméből is van benne!) mert mi más volna az, amikor a javaslat kimondja, hogy joga van a városnak e törvény alapján telkeket elvenni, megtérítés, ellenszolgáltatás nélkül, mint bolsevista szellem, (Fábián Béla: Ebben igaza van Esztergályosnak! — Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ugyan!) amikor kimondja, hogy a ház előtti kertet minden ellenszolgáltatás nélkül el lehet e törvény alapján venni. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Milyen célra? — Fábián Béla: Az mindegy! — Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Bocsánatot kérek!) ' '*íi| Mélyen t. miniszter úr, méltóztassék viszszaemlékezni, annak idején a sarló és kalapács idejében, amelyet önök száz és ezer átokkal sujtainak, elvették a kisiparos, az egy tanonccal, egy segéddel dolgozó kis cipészmester szerszámát, mondván, hogy államosítják. Mi más ez? Mi történik itt? Azok a kisemberek tízezrével és százezrével vannak az ország különböző városaiban, kis és nagyközségeiben, akik egy életen keresztül kuporgattak, hogy maguknak egy kis kertes házat tudjanak építeni. Amikor megvonta a falatot a szájától, hogy a kis, vagy nagyközségben, vagy a város külső részén fészket építsen magának és családjának, akkor jön ez a javaslat és kimondja: ha az új városszabályozási terv szerint szükség van az utca szélesítésére, el lehet venni a kertet minden ellenérték, kárpótlás nélkül. Mélyen t. miniszter úr,- legyünk őszinték egymással, mi egyéb ez, mint bolsevista szellem. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Minden építési szabályrendeletben 12