Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.
Ülésnapok - 1935-175
76 Az országgyűlés képviselőházának 175. 4 Mi lett ennek a következménye? Az lett a következménye, hogy a közigazgatási bíróság a ^közutakra és közterekre történő kisajátításoknál nem engedi el a vagyonátruházási és telekkönyvezési illetéket, azzal az indokolással, hogy az 1920. évi előbb idézett törvénycikk 1. és^ 12. §-aiban nincsenek felsorolva az utak, utcák és közterek, hanem ugyanennek a törvénycikknek csak a 3. és 5. §-aiban vannak ezek felsorolva. Vissza kellene állítani a régi helyzetet és korrigálni kellene a mai helyzetet, vagyis, hogy ilyen esetekben ne kelljen fizetni illetékeket, mert a legnagyobb valószínűség amellett szól, hogy az 1920: XXXIV. te. megalkotásakor csak elnézésből, tévedésből maradt ki az utaknak és a köztereknek a felsorolása az 1. és 12. pontból. (Hunyadi-Vas Gergely: Az adó- és illetékkódexben lehetne majd!) A 21. § 1. .bekezdésének harmaduk mondatánál van egy kis aggályom. Ez a szöveg tudniillik azt mondja, hogy, ha magánjogi sérelmek címén vitás az építési engedély megadásának indokoltsága, vagyis ha az egyik építtetőre -súlyos hátrány származnék abból, akkor az engedély megtagadható. Méltóztassanak elképzelni, hogy az a szegény tisztviselő, az a városi vagy megyei műszaki közeg mikor mer akkora felelősséget vallani magára, hogy ilyen javaslatot tegyen és a polgármesternek vagy az építési hatóságnak is, amely ezt az ügyet intézi, szintén nagyon súlyos problémát jelent, hogy a sajátmaga kezdeményezéséből magára vállalja azt az óriási felelősséget, hogy az engedélykérőt elutasította. Ezért én sokkal célszerűbbnek tartanám, ha ezek az esetek akként lennének eliminálva, hogy az építésügyi hatóság a magánjogi sérelem címén emelt kifogás esetében a feleket a vitás ügy bírói úton való^ eldöntésére utasítaná és annak bekövetkeztéig az építési engedély kiadását függőben tartaná. Ezzel tulajdonképpen ugyanazt a célt érjük el, de kívánatos, hogy egy arra hivatott, felelős, törvényes közeg, a bíró és ne egy köztisztviselő döntse el egy ilyen vitás ügyiben a kérdést. Ugyanennek a szakasznak 4. és 5. bekezdése — az egész szövegezésből látszik — kizárólag a legutóbbi időben Budapesten előfordult házösszeomlással és telekcsuszamlással függ Össze. Nem tudom, célszerű-e két ilyen, a közelmúltban előfordult eset alapján a törvényibe egy ilyen passzust bevenni, mert hiszen lehetséges, hogy a törvény életbeléptetése után jön majd egy harmadik és negyedik olyan eset, amilyenre a törvényben ilyen határozottan körülírva nem gondoltunk. Ezért talán jobb volna, ha egy általános szövegezést vennénk be a törvénybe, amelyet azután mindenre rá lehet majd húzni és ez ft következő érteim ü volna: minden építési telket és azon lévő építményt olyan állapotban kell tartani és úgy kell kezelni, hogy sem az ott, sem a szomszédban, sem a közelben tartózkodók testi épségét, életés vagyonbiztonságát ne veszélyeztesse. Ebben a szövegezésben a nemrégiben előfordult esetek is' ibennefoglaltatnak, de vonatkozik ez minden, még esetleg bekövetkező esetre is. Ami a 24. §-t illeti, amely a felmerült kiadások bizonyos részének a városokra való áthárítását tartalmazza, nekem itt súlyos aggályaim vannak. Ezek újabb terhek, amelyek^ a ház- és a telektulajdonosokra hárulnak, a házés a telektulajdonosok pedig több terhet, mint amennyit eddig kell viselniök, nem bírnak el. Majd a törvény végrehajtásánál méltóztassék ülése19$7 janum 28-án, csütörtökön. er ( re különös tekintettel lenni és ha ilyen városrendezési kérdésekről van szó, akkor meg kell találni a módot és a lehetőséget arra, hogy a városok jelenlegi vagyoni helyzetének nehezítése és a városok jelenlegi súlyos helyzetének súlyosbítása nélkül oldjuk meg ezt a kérdést. (Helyeslés.) Erre leszek bátor még később rátérni. A 27, § 2. bekezdésében a büntetésekről és a,pénzbüntetésekről van szó. A telek értékének tizedrészéig terjedő pénzbüntetést én nem tartom elegendőnek, mert sokszor felépítenek egy házat a törvényre, az engedélyre és mindenre való tekintet nélkül, azért, mert az a hiba, amelyet építés közben elkövetnek, sokkal jövedelmezőbb, mint amilyen kis pénzbüntetést kell miatta fizetni. (Petrovácz Gyula: De most elzárásról is van szó!) Ha azonban az ingatlan értékének negyedrészéig, maximálisan azonban, mondjuk, 25—30.000 pengőig terjedő büntetési szankciót írunk elő, az érzékenyebb lesz, akkor már minden telektulajdonos meg fogja gondolni, hogyan építse fel a házát. Mert méltóztassék meggyőződve lenni, hogy ma ezen a téren borzasztó sok kihágás és hiba van. Építenek az engedélyek ellenére, össze-vissza, kész helyzetet teremtenek s azután gazdasági nehézség, tönkremenés, stb. címén kérik az építkezés jóváhagyását. Szeretnék néhány szóval foglalkozni Petrovácz t. képviselőtársam felszólalásával, amely nagyon szakszerű, nagyon érdekes és nagyon tanulságos volt. Szeretnék szólni egy gondolatáról, amelyet ő felvetett, még pedig arról, hogy országos érvényű építési szabályzatot, az építési szabályoknak egy kódexét állítsuk öszsze, amely az egész országra érvényes lenne. En ezzel tökéletesen egyetértek. Itt azonban nagyon kell vigyázni. Egy ilyen szabályzatot — akár törvénynek, akár szabálynak, vagy akármi másnak nevezem — nem szabad csak Budapest után ítélve megszerkeszteni. Ezeknek a szabályoknak elasztikusaknak kell lenniök, vagy legalább is olyanoknak, hogy mindenesetre vonatkozólag érvényesek legyenek, vagyis, hogy jobban kifejezzem magamat, csak olyan szabálypontokat, előírásokat és megkötő határozatokat szabad ide felvenni, • amelyeket mindenhol be lehet tartani és ennek keretében azután a helyi viszonyok szerint lehet alkalmazni. (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) Azt, hogy erre mennyire szükség van, mutatja az, hogy ma óriási különbség van például a budapesti és a szegedi építési szabályrendelet, vagy egy .más vidéki váiros szabályrendelete között kizárólag technikai szempontból, mert esetleg egy ugyanolyan méretű vastraverz Budapesten egy fél egységgel nagyobb terhet bír el, mint pl. Szegeden, vagy Pécsett. Ugyanez áll a cementépítkezésekre is, mert a cementnek Budapesten nagyobb teherbíróképesség van megszabva, mint a vidéki városokban. Ez lehetetlenség és ezt valahogyan eliminálni kell. (Petrovácz Gyula: Ezt kértem szószerinti — Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ez van a törvényjavaslatban is. — Petrovácz Gyula: Nincs benne! — Bornemisza Géza iparügyi miniszter közbeszól.) En elfogadom az iparügyi miniszter úrnak ezt a közbevetett felvilágosítását. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ez van a törvényjavaslatban!) A javaslatban
