Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-175

Az országgyűlés képviselőházának 175. ülése 1937 január 28-án, csütörtökön. hogy mérnöki szempontból vagy más szempontokból vannak olyan momentumok, amelyeken célszerű volna javítani, tökéletesbíteni (Fábián Béla: Talán még ki lehetne küszöbölni a hibákat!), s ha én mint egy vidéki nagyváros képviselője, itt szerény véleményemet elmondom, annak egyik célja az is, hogy rámutassak olyan tényezőkre, amelyeket még figyelembe kellene venni, esetleg a törvénytervezeten javítani, másrészt pedig, hogy ezek majd figyelembe vétessenek a törvény végrehajtá\ sánál. Ami a városrendezési terv elkészítését illeti, kétségtelen, hogy az szükséges. Talán egy kicsit már el is késett. Közvetlenül a háború utáni idő lett volna a legalkalmasabb ennek a törvénynek életbeléptetésére, amikor természetes yolt, hogy a városok elkezdenek fejlődni. De én azt hiszem, hogy éppen úgy, mint az általam képviselt Szeged városa, majdnem mindegyik vidéki város már igen erősen előrehaladt ezen a téren és igen sokat végzett. Majdnem minden városnak megvan a rendezési és fejlesztési terve, tehát ez a törvényjavaslat csak egy megtörtént valamit szankcionál s a jövőre vonatkozólag ad 'bizonyos utasításokat. Elsősorban a 3. § f) pontjához óhajtanék hozzászólni és pedig a Fővárosi Közmunkáik Tanácsának hatáskörét illetőleg. E tanács hatásköre jelenleg Budapest fővárosra terjed ki és mint halljuk, tervbe van véve, hogy a tanács hatásköre Budapest környékére is kiterjesztessék. En felvetem azt a gondolatot, hogy vájjon nem volna-e célszerű, ha nem is azonnal, de idővel, ha a törvény alapján a városrendezési munkálatok fejlődnek, a Közmunkák Tanácsának hatáskörét a vidéki nagyobb városokra is kiterjeszteni, legalább is bizonyos mértékig. (Helyeslés a jobboldalon.) En ezt úgy képzelem, hogy a Közmunkák Tanácsa lenne a belügyminisztériumhoz utalt olyan szerv, amely elvégezné az építési munkálatok s a városrendezési fontosabb kérdések elbírálását, amit jelenleg a belügyminisztérium végez el, amely iniarisztériumnak tulajdonképpen műszaki berendezkedése, műszaki kérdések elbírálásához alkalmatossága sincs meg. Ezt indokolom még egy másik momentummal is. Törvényhatósági városokban & városrendezési, és építési ügyekkel mint építészeti hatóság a törvényhatósági bizottság foglalkozik. Ez túlnyomó nagyrészben laikusokból áll, akik a műszaki és építészeti dolgokhoz nem értenek. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) De még kirívóbb ez a helyzet a vármegyei kisgyűlések hatáskörénél, amelyek eo ipso nem érthetnek az ilyesmikhez és nem is lehetnek annyira tisztában a helyi viszonyokkal. Van még egy momentum: éppen azért, mert iyen laikusokból áll a törvényhatósági bizottság és a kisgyűlés, rendesen annak a műszaki szervnek, a városi műszaki osztálynak felfogása érvényesül, amelyik sokszor érdekelt és nines a városi mérnökség fölött semmiféle műszaki kritika. Mert, lia én értek is valamicskét mint törvényhatósági bizottsági tag a városrendezés kérdéseihez, nem tudom azokat 'szakszerűen elbírálni, tehát egy laikus véleménye áll szemben a szakértőne|k véleményével. Ugyanaz a szakértő szerkeszt valamit és ugyanaz a szakértő bírálja azt felül. Véleményem szerint ez sohasem fog határozottan jó eredményre vezetni. Érzésem szerint jobb volna, ha központi műszaki szerv vizsgálná felül a városrendezési terveket. Egy minisztérium nézetem szerint nagyon nehézkes, ott nem is lehet tárgyalni, már pedig szükséges, hogy annak a törvényhatóságnak, községnek képviselőtestülete résztvegyen e kérdések megtárgyalásában, ami a Közmunkák Tanácsánál lehetséges, mert az érdekelt város megbízottját elküldheti a Közmunkatanácsba és az ott képviselheti érdekét. (Petrovácz Gyula: Ez teljesen így van!) Az 5. § 4. bekezdésében ki van mondva elvül, hogy a parcellázásnál utak létesítésére a telek egyharmada vehető igénybe. Nem tartom célszerűnek, hogy itt expressis verbis ki legyen mondva, hogy »út céljára«, itt sokkal célszerűbb volna azt a kifejezést használni, hogy »közérdek szempontjából« vagy »közérdekhői« egyharmadát lehet igénybe venni a teleknek, mert sokszor nemcsak az útépítés szükséges, hanem lesznek olyan esetek, amikor más közérdekű célokra is igeny.be kell venni egy területet, amely beleeshetik ebbe az egyharmadba. Kissé részletesebben óhajtok foglalkozni a telekátalakításnak kérdésével. A telekátalakításnak és rendezésnek kérdése Magyarországon nem ismeretlen, mert hiszen a szegedi árvíz utáíi, az 1897 : XIX. te. már becikkelyezte a telekátalakítást és olyan rendszert léptetett életbe, amely akkor kitűnően bevált. Nézetem szerint ezen az alapon kellene elindulni és ezt az akkori rendszert kellene most is törvénybe iktatni. Ezt a telekátalakítási rendszert, amely Szegeden volt érvényben. Adiekes kölni polgármester teljesen magáévá tette és már 1896-ban Köln város rendezésénél ezt tartotta szem előtt. Addig foglalkozott ezzel a. kérdéssel és addig járt utána, amíg 1902-ben Németországban ezt az akkori telekátalakítási elvet törvénybe is iktatták. Azóta Németországban mindenhol ezt alkalmazzák és nagyon jól bevált. Ennek a telekátalakítási kérdésnek Magyarországon egyik elismert szakértője éppen Szeged város főmérnöke, Berzenczey Domonkos, aki igen érdekes tanulmányokat írt erről a kérdésről, amelyeket érdemes megszívlelni, egy kicsit bonckés alá venni és figyelembe' venni. (Petrovácz Gyula: Elsőrendű városépítési szakember!) Nézetem szerint nagy kérdés, hogy jól be fog-e válni az a mód, amely itt ebben a törvényjavaslatban le van fektetve. A törvénytervezet 8. §-ának 3. bekezdése szerint t. i. a^ telek átalakítási kérdésekben a törvényhatósági bizottság, illetőleg a képviselőtestület határoz. Egy olyan testület határoz tehát, amely maga is érdekelt fél. A városnak, a város hatósági személyeinek, a város hatóságának nem volna szabad, hogy más szerepük legyen, csak az, hgy az eljárás elrendelését kérjék, de annak lefolytatásában nem volna szabad aktív részt venniök, már r>edi£ a törvényjavaslat szerint résztvesznek. Nekik csak meg kell indítaniotk ilyen módon az átalakítási eljárás folyamatát, de annak megnyitásától kezdődően ők éppen olyan érdekelt felek, mint a telektulajdonosok. Erre azért is szükség van, mert ha egy ilyen telekkomplexumnál a telekátalakítás kérdése felmerül és az eljárásban résztvesz a város is és^ a város maga intézi a dolgot, akkora magánosok kétségtelenül bizalmatlansággal fognak viseltetni egy ilyen telekátalakítási művelettel szemben. (Esztergályos János: Ügy látszik, a képviselő úrnak a meglévő autonómia is sok már!) Nem, kérem. (Esztergályos János: Elsősorban a várost érdekli!) Ezeknek a műveié-