Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-175

Az országgyűlés képviselőházának 175. miniszter mellé rendelt egy-két szaktanácsadó felvilágosítást tudna adni és megtakarítanák az aktáknak ide-oda tolását, mert Juszen ha egy speciális kérdésben a belügyminiszterhez for­dulnak, amiként a múltban, minden bizonnyal a jövőben is az fog "történni, hogy át fogja tenni szakvéleményadás céljából az iparügyi miniszter úrhoz, aki ipari szakvéleményét meg­adja és a. belügyminiszter azt a szakvéleményt majd le fogja másolni és mint sajátját fogja prezentálni az őt megkereső hatóságnak, vagy magán félnek. T. miniszter úr, azt hiszem, ez volna a közigazgatás legnagyszerűbb egy­szerűsítése. JNem üell az aktákat ide-oda tolni és nem kell olyan hatáskört biztosítani a bel­ügyminiszter úrnak, amelyre ő talán nem is jogosult, de amelyet talán nem is kívánt. Nyolcvanegynéhány módosítási javaslatot terjesztettünk be, főleg Petrovácz igen t. kép­viselőtársam, aki .a szakszerűségnek valóságos pergotuzéoe fogta ezt a javaslatot. Néhányat Müller képviselőtársam., néhányat jómagam is bátor voltam előterjeszteni. Méltóztatnak em­lékezni rá, hogy egyetlen egy kérdéssel sem fordultunk a belügyminiszter úrhoz, mint ahogy több kérdésünK: nincs is a belügyminisz­ter úrhoz, mint az, hogy mit méltóztatik ő ke­resni ebben a törvényjavaslatban 1 ? Erre egyetlenegy világos választ kaptunk a szakbizottságban, amikor a belügyminiszter úr nagyon felderült,, mondván: hiszen én ép­pen azért nevetek, mert hónapokig vitatkoz­tunk a minisztertanácsban arról, hogy ki kép­viselje majd a törvény javaslatot, ki legyen a törvény vezetője, a belügyminiszter-e, vagy az iparügyi miniszter. Íme, a belügyminiszter úr is kedélyesen fogta fel ezt a kérdést. De hogy nem tartozik hozzá, azt, úgy hiszem, az, aki a törvényjavas­lattal foglalkozott, minden pontjából teljesség­gel megállapíthatta. Igaz, hogy a törvényjavaslat erősen bele­nyúl a magánjogba. Hiszen ezt minden vonat­kozásban igen t. felszólaló képviselőtársaim is szóvátették, sőt elismerte ezt az előadó úr is, amikor a törvényjavaslatot ismertette. Bennün­ket egyedül az aggaszt, hogy ez ismét egyike lesz azoknak a súlyos kimenetelű keret-törvé­nyekneu:, amelyekbe nagyon sok minden bele­magyarázható. Igen t. Képviselőház! A tüzrendészeti ren­delet, a Szilágyi-féle kinevezések, a rendele­teknek máról holnapra való gyökeres átépítése idején ne méltóztassanak tőlünk azt kívánni, hogy a legcsekélyebb bizalommal is legyünk akkor» amikotr egy kimondottan technikai tör­vényjavaslatról van szó és a felügyeletet, az irányítást a belügyminiszter fogja gyakorolui. Kétszeres költség, roppant nehézkesség lesz en­nek a kétszeres intézkedésnek következménye. Legyen szabad megemlítenem, hogy a 3700/1981. sz. rendelet minden műszaki kérdést a kereskedelemügyi minisztériumba utal. Nem tudom, hogy egy korábbi alapos rendelkezés után miért kell ezt a kérdést fenekestől felfor­gatni. Talán inkább bírói szankciókat, talán inkább közigazgatási bírósági beavatkozáso­kat méltóztatnának lehetővé tenni, mert ez a törvényjavaslat^ minden bizonnyal igen sok jogbizonytalansághoz fog vezetni. T. Ház! A második dolog, amit mi ettől a törvényavaslattól vártunk, a munkanélküliség kérdésének megoldása lett volna. (Mozgás a szélsőbaloldalon,) Hiszen ez a kérdés helyes értelmezéssel és megfelelő alkalmazással, eset­leg a végrehajtási utasítás megfelelő kiépí­tse 1937 január 28-án, csütörtökön. . 69 tése után bőven belefért volna ebbe a törvény­javaslatba, mégpedig a 19—23 §okba. Mégis csak súlyos dolog az, hogy a legjobb törvények, a legjobb tervek, a legjobb gondolatok bizonyos ellenállás következtében elvesznek. Nem tudom, hány szövegezésben ment ke­resztül a törvényjavaslat, de hogy a legke­vésbbé alkalmas és a legkevésbbó megfelelő szövegezéssel került ide és igyekszik belejutni a Törvénytárba, az kétségtelen. Csak egy pél­dára mutatok rá: még ima sincs egységes út­ügyi törvényünk, pedig az errevonatkozó ter­vezet soklkal jobban volt megkonstruálva, mint ez a törvényjavaslat. Ilyen egységes útügyi törvény hiányának tudható be az, hogy amíg Magyarországon egyes megyékben az utak kitűnően vannak ki­építve, addig más megyékben, — és itt hivat­kozom, ebiből a szempontból a legeslegutolsó vármegyére, Baranyára — anol száz községnek nincs bekötő útja. (Esztergályos János: Mi a*», hogy legutolsó?) Utak tekintetében. (Eszter­gályos János: Tiltakozom ellene. Az útjai a legutolsóik lehetnek, de Baranya nem a leg­utolsó. — Tauffer Gábor: Az utakat szidja!) Ha Esztergályos t. 'képviselőtársam Pécs vá­ros határából is kimenne, akkor látná, hogy abban a vármegyében, ahol a legtöbb a kő­bánya, a legkevesebb út van Magyarországon. Egy négyszögkilométerre húsz kilométer út sem esik, 10.000 lakos pedig 27 kilométer úttal rendelkezik, míg más vármegyének ú tátiaga 50—60—80 kilométer. T. Ház! Ez is politika. Méltóztatnak látni, hogy amikor a belügyminiszternek ilyen ha­tásköre van, amikor bizonyos irányításokra van lehetősége, akkor a politikai szempont könnyen megnyilatkozik. Mert hogy Baranyá­ban politikai szempontokból nem épülnek utak, azt én abból is következtetem, hogy Ba­ranyának 1,204.000 pengő útadója ezidén csak javításokat fog szolgálni s ebben a nagy mun­kanélküliségben a folyó esztendőben egyetlen­egy kilométer utat nem fog építtetni Baranya vármegye. (Bornemisza Géza iparügyi minisz­ter: Ez a vármegye dolga!) Ezért reklamálom a munkanélküliség szempontjából a törvény­javaslat helyesbítését és ezért mutatok rá arra, hogy nincs útépítés. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Nem tartozik ide!) De. ide tartozik, igen t. miniszter úr, mert ennek a törvényjavaslatnak elsősorban a munkanélkü­liség ügyét kellett volna megoldania. (Borne­misza Géza iparügyi miniszter: Ez a város­rendezésről és az építésügyről szól, nem pedig útépítésről, vagy a munkanélküliségről. — Esztergályos János: Vannak községek, ame­lyekhez nem lehet eljutni! Nincs útjuk és ren­dezni akarják őket!) Azt reméltük, hogy ez a törvényjavaslat alkalmas lesz majd arra, hogy az építőiparon megfelelőképpen lendítsen. Az egészen modern kérdéseket azonban, amelyek az építőipar elé tornyosulnak és gátakat alkotnak, ebben a tör­vényjavaslatban nem látom megoldva. Most jártam lent Békéscsabán, ahol ren­geteg építőmunkás van. Bizonyos évszakokban feljárnak Budapestre, de ez idén kilátásuk sincs arra, hogy munkaalkalom nyíljék szá­mukra, éspedig azért nem, mert bár az építési tevékenység az építések száma tekintetében ta­lán emelkedik is. de ebben a törvényjavaslat­ban már nincs rendelkezés arra, hogy az ös­szecsavarható házaknak, az acélvázas epüle­teknek építését megfelelőképpen korlátozzak

Next

/
Oldalképek
Tartalom