Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-174

Az országgyűlés képviselőházának 17.4. aránytalan közterhek csökkentését célzó kijelentéseit a képviselőházban is megismételni, melyek az ország lakosságának széles rétegében reménységet és megnyugvást kelthetnek? 2. Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr egyidejűleg^ az elhangzott kijelentéseivel szembenálló, állítólag felmerült kartotékrendszerű adókivetés tervének létét megcáfolni, vagy ha ez tényleg terveztetnék, vagy már működnék, megszüntetni?« Elnök: Vázsonyi János képviselő urat illeti a szó. Vázsonyi János: T. Képviselőház! Sajnálom, hogy a pénzügyminiszter urnák el kellett mennie és így azt a részben megnyugtató választ, amelyet tőle interpellációm elmondása előtt hallottam, nem hallhatom ez alkalommal a képviselőház plénuma, előtt. A főváros kispolgárságának ügyében kívánok néhány szót szólni, s a képviselőház figyelmét csak néhány percre igénybevenni, a főváros kispolgárságának ügyében, melyet itt képviselni szerencsém van, s amelynek a drágaság kérdésén kívül és az állandóan ismétlődő szélsőséges izgatásokon kívül a legfontosabb kérdése a közteherviselés ügye és különösen az aránytalan közteherviselés, amelynek súlya alatt elsősorban a kisemberek szenvednek. T. Képviselőház! Ha ezt a kérdést most újból szóváteszem, — mert legutoljára másfél esztendővel ezelőtt is szóvátettem egy interpellációban néhány héttel azután, hogy a drágaság kérdésében interpelláltam. — amely most, másfél esztendő után is ugyanolyan lakút kérdése az országnak, mint akikor — és ezt a kérdést képviselőtársaim ma is idehozták a Ház elé, sajnos éppen úgy eredmény nélkül, mint ahogy azt másfél évvel ezelőtt tettem, — mondom, ha én most a közteherviselés aránytalanságának és súlyosságának kérdését újból szóvá teszem, ennek két oka van. Egyik oka az, hogy a pénzügyminiszter úr saját kerületében, Pécsett bizonyos kijelentéseket tett, amelyeket szeretném, ha a Házban is megismételne, mint befejezett tényeknek a bejelentését és a miniszterelnök úr is tett bizonyos bejelentéseket saját pártjának a tegnapi napon tartott értekezletén, amelyeket ha a gyakorlatba ültetnek át, igen sok emibierben reménységet és megnyugvást kelthetnek. Ez az egyik oka annak, hogy interpellációmat elmondom, a másik ok pedig bizonyos szállongó hírek elterjedése, amelyek a főváros kereskedelmi és ipari világában igen nagy nyugtalanságot okoznak és amelyeknek levezetésére feltétlenül kormánynyilatkozat elhangzása volna szükséges. T. Képviselőház! A pénzügyminiszter úr pécsi beszédében a^ sajtó közlése szerint t azt mondotta, hogy célja igazságot, arányosságot és méltányosságot vinni keresztül az adózásban s ő maga fogja lenyesni az esetleges túlkapásokat. Az állam súlyos pénzügyi t helyzete ez időszerint még nem teszi lehetővé azt, hogy azok csökkentésére vonatkozó tervét * keresztülvigye. Az ingójövedelem ma nincs kellőképpen megadóztatva, ha azt kellőképpen meg tudja adóztatni, akkor a kisemberek adójának csökkentésére is sor kerül. T. Ház! Szerettem volna, ha ez kissé részletesebben hangzott volna el s nem annyira általánosságban, mozgott volna,, mert mai adórendszerünknek komplikáltsága mellett, amelyben állítani merem, senki ebben az országban magát tökéletesen ki nem ismerheti és nincs egyetlen olyan adózó, aki tudná, mennyivel KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XI. ülése 1937 január 27-én, szerdán. 59 tartozik, mi a hátraléka, mennyiben tett eleget kötelezettségeinek, ennek az adórendszernek komplikáltsága feltétlenül revízióra szorul, de revízióra szorul elsősorban a kisemberek túladóztatásának megszüntetése és aránybahozatala azokkal az adózókkal, akik nem erejükhöz mérten adóznak. Ertem ez alatt a nagy részvénytársaságokat, az egyes nagyvállalatokat. Multévi interpellációmban foglalkoztam ezzel s már akkor kértem azt, amit a miniszter ár tegnap jelentett be a pártértekezleten bizonyos adóhátralékok törlésére vonatkozólag és a késedelmi kamatok általános leszállítására vonatkozólag. Amikor én ezt a két beszédet, a pénzügyminiszter úrnak és a miniszterelnök úrnak beszédét üdvözlöm, akkor szeretném azt, ha nem mint a múltban az eddig állandóan szokásos volt, hogy csak elmondott, de meg nem valósított programmal találkoznám, hanem az elmondott programimok végrehajtásával találkozhatnék e téren minél sürgősebben az országnak igen súlyos helyzetben lévő és igen magas közterhekkel sújtott lakossága. Interpellációm második oka az, amit a pénzügyminiszter úr a múlt évben interpellációmra adott válaszában a Ház tapsai közepette kijelentett, hogy ellensége minden látszatadónak, mégis most olyan jelenségek merülnek fel a főváros kereskedelmének és iparának megadóztatása szempontjából, amelyek a látszatadó jellegével bírnak. Tudomásom szerint az egyes szakmák adóztatás szempontjából 44 szakmai csoportra osztattak fel. Minden egyes szakmai csoport egy pénzügyi titkár vezetése alá került oly módon, hogy abba az adófelügy előségi körzetbe osztatott be, ahol az illető szakma többségben van. A pénzügyi titkár urak kartotékrendszert fektettek fel az adózókról, az egyes szakmákról, amit vezetnek, egy másik beosztott pénzügyi titkár úr azt összeegyezteti ellenőrzés^ szempontjából s végeredményben az adóztatás, ha látszatra úgyis történik, mint eddig, hogy a kincstári előadóval való megállapodás alapján az adóügyi előadónak, a kerületi előadónak javaslata a döntő, most mégis egy (kartotékkal f egyeztetik ezt össze s a kartotékot kezelő pénzügyi titkár urak vezetése alá került az egész. Miután ezek adataikat teljesen különböző egyéni forrásokból merítik, amelyek végeredményben a spiclirendszerre vezetnek s ezáltal a látszatadó lehetőségét adják meg, egészen természetes, hogy ez a rendszer, ha valójában így van, nagy nyugtalanságot kelt a főváros minden^ r egyes r kereskedő-rétegében, elsősorban a főváros legális kereskedői között, akik egyébként is a jelenlegi gazdasági viszonyok mellett, a különböző korlátozó rendelkezések, a jelenleg érvényben levő deviza- és valutarendelkezések folytán és az egyébként levő dekonjunktúra mellett a legsúlyosabb helyzetben vannak. T. Ház! Nekem semmi kifogásom nem volna az ellen, ha azokat akarnák megfogni, akik adócsalást követnek el, akik eltitkolják jövedelmüket, ha azokat akarják megfogni, akik kisibolják vagy kisibolták a vagyonukat, a jövedelmüket külföldre, de az ellen tiltakoznom kell, hogy azt a szegény kisiparost és kiskereskedőt, aki a mindennapi betevő falatját a lehető legnehezebb körülmények között keresi meg s aki különben is aránytalanul túl9