Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-192

Az országgyűlés képviselőházának 192. ülése 1937 március 2-án, kedden. 581 hez, amelyek ennek a szakasznak a törlését javasolják. A javaslat tárgyalásánál tőlünk, szociáldemokratáktól rossz néven vették, hogy nem fogadtuk ezt a törvényjavaslatot kitörő örömmel és lelkesedéssel, s nem mondtuk azt, hogy ez valami olyan liberális újítás, amely javít a meglévő helyzeten. En azt mondom, hogy igazán nem volt senkinek oka ujjongani és lelkesedni ezért a javaslatért, mert ezt nem lehet másnak minősíteni, mint annak, amikor egy rossz ködmönre lyukas foltot tesznek, holott már régen megérett a helyzet egy új ködmön beszerzésére. Sajnos, itt sincs sokkal többről szó. A helyzet az, hogy titkosság ugyan még nincsen, csak ígéret formájában van meg, de kaució már van. A békát lenyeljük a nélkül, hogy valamivel is közelebb jutottunk volna a titkosság kérdéséhez. Ezek a szakaszok, amilyen például a 6. § is, amely bele van applikálva a törvényjavaslatba, nemcsak hogy nem könnyítenek a helyzeten, hanem ellenkezőleg, súlyosbítják a helyzetet. Nekem súlyos elvi aggályaim vannak és elvi kérdésnek tekintem ezt a 6. §-t, amelyet a törvényjavaslat morálip szempontokkal indokol meg, vagyis egy amorális intézkedést morális szempontokkal alátámasztva akar érvényesíteni. Én amorálisnak tartom azt, hogy valakinek a szavazatát előre lekössék és valakinek a szavazatát, a szavazás titkosságát tőle megvonják, amikor, tegyük fel, egyszer, talán valamikor mégis titkos lesz Magyarországon a szavazás. Ez nagyon súlyos precedens, mert esetleg ennek^ alapján fogják később nagy kerületek kérdését is megoldani, ahol talán több ezer ajánlásra lesz szükség. Nem tudom milyen felfogások fognak majd érvényesülni a kérdés generális megoldásánál, de ez a precedens meglesz. Tegyük fel, hogy igen nagy szavazószámmal bíró kerületekben, amelyekben ennek megfelelően nagyszámú ajánlóra lesz szükség, s ezek ennek a precedensnek az alapján már előre leszavazottaknak tekintetnek, kit sújt és kit fujthat ez elsősorban és kinek használ? Elsősorban azoknak a javára szolgálhat, akik a hatalmon belül vannak, vagy pedig akik nagylétszámú munkást és tisztviselőt foglalkoztatnak. Egeszén természetes, hogy ilyen hendikep-lehetőség mellett a különböző pártok nem saját rezervoárjukból fognak meríteni az ajánlásoknál, hanem elsősorban a szembenálló oártok tartalékaibólfogják meríteni ezt az első leszavazott mennyiséget. (Vázsonyi János: TTgy van! A megbízhatatlanokból!) A hatalom birtokosainak ez mindenkor ieren könnyű lesz és könnyű lesz azoknak is, akik nagy létszámú munkást vagy tisztviselőt foglalkoztatnak. Nekem igen szomorú tapasztalataim vauinak >a:z ajánlások körül. Az 1925:

XXVI. te.-ben körülírt ajánlásoíkkal hallatlanul sok visszaélés történt éppen a kormánypárt részéről. Töíblbször szóvátettüík itt a képviselőházban is, hogy a pestkörnyéki, de más kerületekben is a kormánypárt kétszer-, háromszor annyi ajánlót produkált, mint amennyi szavazatot később kapott. Ha történetesen benne lett volna az 1925:XXVI. te.-ben az, hogy leszavazottnak tekintendő az, aki ajánlását leadta, akkor máris megvolna hamisítva a választás eredménye. Nem lehet ehhez hozzájárulni és nem lehet ilyen .súlyos precedenssel elindulni a választójogi probléma megoldása felé, mert a törvényszövegező, vagy a kormány,^ vagy az új törvényhozás vagy akár a régi törvényhozás, i) amely a választójoggal foglalkozni fog, ezt valamiképpen precedensnek fogja tekinteni. Egészen lehetetlen, hogy így elébe vágjunk a dolgoknak és ilyen nehezékekkel vágjunk neki az új választójogi törvényjavaslat tárgyalásának. Lehetetlenség megtartani ezt a tervbevett intézkedést, mert az fog történni, — egészen kézenfekvő és könnyű dolog — ami megtörtént a múltban. Ha nem volnának rá példák, alkkor talán az embernek eszébe sem jutna, vagy nein volna 'ilyen bizalmatlan, de mert számos példa bizonyítja, hogy rendkívül sok visszaélés történt az ajánlások körül, azért bizalmatlanul kell nézni minden ilyen törekvést és állást kell foglalni minden olyan megoldás ellen, amely prejudikál a jövőre. T. Képviselőház! A múltban, az eddigi ajánlási rendszer mellett egy vigasz volt; az, hogy akárki akárkinek írta is alá az ajánlási ívét, ott, ahol a szavazás titkos, (Soltész János: A nyíltnál is!) a szavazás titkossága következtében lelkiisiineireti kérdés volt, hogy kire szavaz éis nem tartozott oda szavazni, ahol az ajánlási íveket aláírta. (Vázsonyi János: Ahová az aláírását presszionálták!) A múltban azonban (olyan dolgok történtek, hogy a nagy ipartelepek vezetői a munkásokat és a tisztviselőket egyszerűen bedirigáltáik — vagy be sem dirigálták — és kiadták a napiparancsot, hogy tessék az egységespárti ajánlóívet aláírni, tessék választani kenyér és meggyőződés között. Egy bányavállalatnál megtörtént, hogy kirakták az összes munkakönyveket az asztalra és behívták a munkásokat: Ott volt az egységespárti ajánlóív aláírás céljából. Aki aláírta, annak a munkakönyvét visszarakták a szekrénybe, az munkában maradt, dolgozhatott tovább,^ aki azonban netalán ellentállott, vagy nem írta alá., annak a munkakönyvét kiadták és az illető megszűnt a vállalat munkása lenni. T. Képviselőház! Ahol effajta lehetőségei vannak, ott ilyen intézkedésekkel nem szabad és nem lehet elébevágni a végleges rendezésnek. Ezt politikai erkölcstelenségnek tartom. Ha bizonyos csoportokra, munkás- és tisztviselőcsoportokra hatni akarnak, a mai gazdasági helyzetben, sajnos, ennek nagyon sokféle módja van. Ezt is a gyakorlat bizonyítja. Egy választókerületben, ahol nagy állami üzemek vannak, behívták a munkások vezetőit, a bizalmiférfiakat és azt mondták nekik: ha ebben a kerületben, illetőleg szavazókörzetben bizonyos hányad, bizonyos mennyiségű kormánypárti szavazó lesz, akkor kaptok — mondjuk — karácsonyi, segélyt, kaptok percentes jutalékot, munkabérfelárat, vagy javítást, (Meizler Károly: Szombathelyen is így volt ez! Azért szavaztak le a kormánypártra! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Ügy látszik, nemcsak Szombathelyen, hanem a pestkörnyéki kerületekben is megtették ezt. Nem mondtak tehát semmit, nem mondták, hogy nem. szabad ellenzékire vagy szociáldemokratára szavazni, vagy hogy kormánypártira kell szavazni, hanem azt mondták, ha bizonyos percentszámú kormánypárti szavazó lesz, akkor lesz jutalékemelés, lesz karácsonyi segély, lesz ez, lesz amaz, lesz minden jó. Ha azonban ez a perentszám nem jön ki... Elnök: A képviselő urat kérdem, mi összefüggésben van ez a 6. Vszal? Propner Sándor: Abban az összefüggésben. (Peyer Károly: Ez is választás!) hogy ezzel a szakasszal is lehet előzetesen ráhatni a szavazóra, hogy másképpen foglaljon állást. Elnök: A kapcsolatot nem látom és ezért kérem, hogy a tárgyhoz méltóztassék magát tartani,