Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-191

574 Az országgyűlés képviselőházának már nem szavazhatsz« és az az ember természetesem mem is jelenők ímeg, neon oner megjelenni az urna előtt. Ilyenformán egész tömegeket, mondjuk, 1500—2000 embert lehet távoltartani az urnáktól, mert ihiszen gondoskodni fognak a pártok, különösen gondoskodni fog a hatalom pártja arról, hogy az emberek fülébe folytonosan azt a tüzes taplót dugják, hogy: »aláírtad az ívet, vigyázz, neked nem szabad választani menned« és százféleképpen, röpcédulákkal is, félrevezethetik a 'szavazó polgárt, hogy: vigyázzon, aki már az ívet aláírta, az nem szavazhat- Az emberek szívesen el is_ hiszik ezt, a legtöbb kényelmi kérdésnek fogja tekinteni a dolgot és azt mondja, hála Istennek, nem kell szavazni mennem, vagy örül, hogy egy terrorisztikus atmoszférájú választásban nem kell résztvennie és (kényelmesen elintéződött a dolog.. De még egyebek is történhetnek. Ha elszánja magát a nagyvagyon, akár a feudalizmus, akár a kapitalizmus arra, hogy ő pedig most végigvisz egy választást, pénzzel megszerzi a hatalmat, — ami jó üzlet lenne, mert ahogyan Hitleréknek és azoknak, akik mögöttük vannak, jó üzlet volt Németországot kézbevenni, ugyanilyen jó üzlete lehet ez a magyar nagytőkének is — mit csinál a nagytőke? Ötven jelöltet futtat, mit törődik a kaucióval, ötven jelölt számára íratnak alá íveket, ezzel 5000 embert már lefoglalnak és akkor az utolsó pillanatban, tálán a záróra előtt, visszalép a másik 49 jelölt. (Egy hang a jobboldalon: Elvész a százezer pengő! Azt mégis csak meggondolják!) T. képviselőtársam, százezer pengő nem sok annak, aki egy országot meg akar venni. Még ez ellen is van menedékük azoknak, akik visszaélnek: felléptetnek olyanokat, akik majd a választás megindulásakor beadnak egy kérvényt, hogy helyezzék őket gondnokság alá — mindenkit, aki ezt kéri, gondnokság alá is helyeznek — és erre mi történik? Az illető beadta ajánlási íveit, a választási biztos elfogadta azokat. Az illető »niemand« részt vesz a választásban, mert csupa olyan strohmann lesz a többi jelölt, akin röhög a nép, akire tehát nem szavaz s nincs is más értelme annak, hogy ezek fellépjenek, mint az, hogy száz és száz aláírásuk meglévén, azok az aláírók már ki vannak zárva a választásból s fut az az egyetlen jelölt, akinek érdekében a 49 strohmannt felléptették, akikkel azután — a 49 másik jelölttel — beadatták a gondnokság alá helyezési kérvényt. Ez a 49 jelölt tehát ki van zárva a választásból, de a kauciót vissza kell nekik fizetni, mert a választás megtörténte előtt gondnokság alá helyezésüket kérték és gondnokság alá is helyezték őket. Az azután már semmi, hogy a következő héten felmentes- i sék magukat a gondnokság alól. Tehát meg- J van a kaució is, a kauciót is visszakapják, mert a javaslat 4. §-a kimondja, hogy a biztosítékot vissza kell fizetni, ha a jelöltnél a választás előtt következett be az 1925 : XXVI. te. 7. §-ának 1. vagy 2. pontjában meghatározott kizáró ok. Visszakapja tehát az illető a biztosítékot, ha ennek folytán nem indulhatna. Tisztán egy lelkiismeretlen kormányon múlik, hogy ezzel az eszközzel éljen és tökéletesen lehetetlenné tegye az ellenzéket. Ezen az alapon el lehet képzelni Bethlen István és Gömbös Gyula küzd elmének az analógiáját, ha nilajd e törvény alapján az aláírókat, illetőleg az ajánlókat leszavazottaknak tekintik, Gömbös Gyulánk megérte volna eset19 í. ülése 1937 február 26-án, pénteken, leg, ha elvész is a kaució, hogy még 50 jelöltet állítson Bethlen István .mellé és ezen iaz áron kibuktassa Bethlen Istvánt a parlamentből. Önök közül is igen sokakra fog kerülni (ilyen módon a sor., M.eg kell gondolni, amit én az 1925. évi választójogi törvényjavaslat tárgyalásánál Bethlen István grófnak is megmondottam: vigyázzon, nehogy maga ellen csináljon törvényt, úgy kell csinálni a törvényt, hogy ha az ember már nincs hatalmon, akkor is védje a törvény. T. miniszterelnök úr, ne adja a soxs, hogy önnel is megismétlődjék, ami Bethlen Istvánnnal történt, hogy saját törvénye alapján bizony csiak kegyelemiből engedte be Gömbös Gyula Bethlen Istvánt ide a parlamentbe, pedig mégis csak elképzelhető, hogy Bethlen Istvánnak helye van itt a parlamentben. Ilyen lehetőségeket ad ez ia törvény. Ne méltóztassék vádnak tekinteni az általam felhozottakat saját személye ellen, mert meg vagyok győződve, hogy a miniszterelnök úr gentleman lelkülete nem engedne meg ilyen visszaélést, de ahogyan méltóztatott mondani, ön után jöhet másvalaki, akinek más lesz a lelki berendezkedése ós az mindazt a visszaélést megoselkedheti, amelyről én itt szóltam. Kérem tehát, méltóztassék módosító indítványomat elfogadni, vagyis a 6. §-t, amely veszedelmes, amely egyenesen visszafejlődés s amely lerombolja mindazt az érdemet, amelyet a javaslat a régi törvénnyel szemben hoz, méltóztatnék törölni. Ehelyett inkább — .ahogyan már írásbeli indítványomban is indítványoztam^ — méltóztassék az ajánlási aláírások kérdését a több képviselőt választó kerületekre nézve is itt szabályozni, mert ha az egy képviselőt választó választókerületekre méz ve erkölcstelennek és helytelennek ismerték fel ezt a rendszert, akkor a több képviselőt választó kerületekre nézve is annak kell elismerni. Azonkívül, minthogy az aláírások új rendje van itt, indítványozom a régi 6. § helyébe az előbbi új 6. §-t és az újabb 7. §-t, amely szerint az aláírások hitelesítése ugyanígy történjék a panaszeljárásoknál is, tehát a petíció is ilyen módon írassék alá. Szabadíttassianak meg tehát a petíció aláírói azoktól a vexaturáktól, amelyeket a törvény a petíciókra nézve rendel. Azután, minthogy a visszaéléseket látjuk, hogy a panaszaláírásokat vissza lehet vonatni terrorral vagy megvesztegetéssel, ez is erkölcstelen; írendelkezik a törvény arról is, hogy ezeket az egyszer már megtörtént panaszaláírásokat ne lehessen visszavonni és ezzel a petíciót utólag elgáncsolni, mert amilyen erkölcstelen az ajánlás szempontjából az, ha a visszavonás megengedtetnék — s éppen ezért nem engedi meg ezt ez a javaslat — éppen olyan erkölcstelen a továbbtűrése annak, hogy a petíciós aláírásokat pedig vissaa lehessen vonni. Ezenkívül, minthogy erkölcstelennek és helytelennek ismerte fel a kormányzat é» a többség is ^ — nemcsak mai — azt, hogy költségmentesen és következmények nélkül meg lehessen futni a petíció elől, sőt az ellenfelet lehessen elmarasztaltatni a költségekben, tehát az általam ajánlott új 7. §-iban indítványozom azt is, hogy abban az esetben, ha egy megtámadott képviselő a bíróság ítélete előtt mond le mandátumáról, viselje is ennek következimé,nyeit, tehát marasztaltassék el a felmerült költségekben. Es van még egy indítványom, egy új 8. §