Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-174

Az országgyűlés képviselőházának 17% ülése 1937 január 27-én, szerdán. 47 esetet eldöntő ítéletében megállapította, hogy a Nemzetgyűlés 1922 december 6-án tartott ülésében benyújtott »a közrend fokozottabb biztosításáról« szóló törvényjavaslatnak a Nemzetgyűlés 1924 november 28-án tartott ülésén történt visszavonása által az a joghatálya, amelyre támaszkodva, a kormányok a háborúról szóló kivételes hatalmat tovább gyakorolták, megszűnt? Hajlandó-e a kormány ennek következtében, a háborúról szóló kivételes hatalom alapján kibocsátott érvénytelen rendeletek, különösen az állampolgári szabadságjogokat megkötő rendeletei* megszűnését tudomásul venni és a jelenleg fennálló juris vaeuumot mielőbb benyújtandó és letárgyalandó törvényjavaslatokkal sürgősen megszüntetni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. * Meizler Károly: T. Ház! A m. kir. Közigazgatási Bíróságnak egy igen nagy feltűnést keltett ítéletét kívánom a Ház elé hozni, azonban már előre ki kívánom jelenteni, hogy ezt a kérdést nem kívánom politikai kérdésnek tekinteni, hanem inkább alkotmányjogi, közjogi kérdésként kívánom kezelni. Éppen érért, tárgyam széles anyagára való tekintettel, már most- tisztelettel kérek 15 percnyi meghosszabbítást. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a kért hosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadta. Meizler Károly: A Közigazgatási Bíróság ítéletének igen nagy jelentősége abhan áll, bogy ezzel az ítélettel a háborús felhatalmazáson alapuló rendelkezéseknek, vagy legalább is e rendelkezések közül egynek, a sajtóra vonatkozó rendelkezésnek hatálytalanságát mondotta ki a Közigazgatási Bíróság, mégpedig az 1923 február 11-én túl terjedő időre nézve. Bár a Közigazgatási Bíróság egy lapengedély kiadásával kapcsolatban hozta meg ezt az ítéletét, mégis egészen kétségtelen, hogy ez vonatkozik nemcsak magára a lapindításra, hanem a lapbetiltásra is. Ezután a kormánynak ehhez sem lesz joga, azonkívül pedig a gyűléstilalom elrendelésére sem lesz joga a kormánynak, természetesen mindig csak a háborús rendelkezéseket véve irányadóknak, továbbá a szabadságjogokat a békebeli korlátozásokon túlmenőleg sem tudja ezután a kormány korlátozni. Az adott esetben az történt, hoscy egy hírlapíró laoindítást jelentett be a polgármesteri hivatalnál. A polgármesteri hivatal azzal az indokolással- hogy bár az 1914. évi sajtótör vény nem kíván meg külön lapengedélyt, mégis, mivel időközben kiadatott egv rendelet, mégpediec a 45 078/1930. sz. M. E. rendelet és ez a rendelet tulajdonképpen a háborús jogban gyökerezik, ennélfogva iarenis nem veheti tudomásul a lap mee-indításáoak bejelentését, rneyt az említett rendelet ahhoz köti a lanindítáfit, bogy ieenis. a miniszterelnökség előzetes jóváhagyása, illetőleg beleegyezése meeradassék. még abban az esetben is, ha a kaució letétbe helyeztetik. Az újságíró a polgármesternek ezt a döntését mea-panaszolta a Közigazgatási Bíróságnál. A Közigazgatási Bíróság megváltoztatta az alsófokú határozatot és kimonclot+a, hogy nincs szükség külön lapengedélyre. Eszerint tehát ezután egyszerű bejelentéssel lapot lehet indítaniA Közigazgatási Bíróság az indokolásban hivatkozott az 1922 : XVII. te. 6. 4-ára, amely így szól (olvassa): »Eelhatalmaztatik a kormány, hogy a kivételes hatalom alapján kibocsátott azon rendelkezéseket, amelyek még hatályon kívül nem helyeztettek,... ideiglenesen hatályban tarthassa... Köteles továbbá a kormány a kivételes hatalom alapján kibocsátott mindazokra a rendelkezésekre vonatkozólag, amelyeket ideiglenesen hatályban tartott, amennyiben fenntartásuk a jelen paragrafusban megszabott hat hónapi határidőn túl is szükséges, a jelien törvény életbelépésétől számított négy hónapon belül az azokban szabályozott viszonyok törvényes rendezése végett« — tehát »törvényes rendezése« végett, ezen van itt a hangsúly -— »törvényjavaslatokat terjeszteni a nemzetgyűlés elé.« A törvény tehát így intézkedik. A kormány a miniszterelnöki lapengedélyhez való kötést hat hónapi határidőn túl is felhasználni ég hatályban tartani kívánta, ezért a nemzetgyűlésnek 1922. évi december 6-án tartott ülésében benyújtott egy törvényjavaslatot, a közrend fokozottabb biztosításáról szóló törvényjavaslatot, amelynek 12. -§-a tényleg foglalkozik a lapindítás kérdésével, azt engedélyhez köti és ez a törvényjavaslat egyéb háborús intézkedéseket is továbbra is hatályban akart tartani. Ezt a törvényjavaslatot azonban — és itt van most a dolog ugrópontja — a nemzetgyűlés nem tárgyalta le, ellenkezőleg, a nemzetgyűlésnek 1924 november 28-án tartott ülésén ezt a törvény javaslatot a miniszterelnök visszavonta. Most tisztelettel bátor vagyok folytatni a Közigazgatási Bíróság ítéletének ismertetését. Ez a továbbiakban így szól (olvassa): »A Közigazgatási Bíróság megítélése szerint az a tény, hogy a kormány elnöke e törvényjavaslatot visszavonta, azt eredményezte, hogy megszüntette azt a jogi hatást, amely a javaslat előterjesztéséhez fűződött, ennélfogva a javaslat visszavonásaival önmagától megszűnt az 1922. évi XVII. törvénycikk 6. §-ában a kormány részére biztosított az a jogosítvány, amellyel a háborús kivételes hatalom alapján kiadott rendeleteket 1923. évi február 11-én túl hatályban tarthatta volna. A kormány a javaslatot a nemzetgyűlésnek ugyanazon ülésszaka alatt vonta vissza. amelyben benyújtotta és így a visszavonással a kormány maga hiúsította meg annak a lehetőségét, hogy a nemzetgyűlés a törvényjavaslatot tárgyalás alá vegye vagy tárgyalásának mellőzését határozza el«, — ez nagyon éles és nagyon tiszta disztinkció — »márpedig a kormány a törvényjavaslatát a kivételes hatalommal szabályozott életviszonyok törvénnyel rendezése végett tartozott a nemzetgyűlés elé terjeszteni«, nem pedig azért, — ezt most már nem a bíróság mondja — hogy azt a miniszterelnök vissza is vonja. A visszavonás jogi hatályának ilyen megítélése mellett a bíróság megállapítja, hogy (olvassa): »A 4578/1920. M. E. számú rendelet 6. §-a hatályát veszítette, miértis azt kötelező és a bíróság részéről is alkalmazandó jogszabálynak tekinteni nem lehet, tehát jogszerűen nem követelhető a panaszostól, hogy lapindításhoz az előzetes miniszterelnöki engedélyt szerezze be.« Ennek az ítéletnek nyilvánosságra jutása után különféle nyilatkozatok jelentek- meg. Többek között nyilatkozott az igazságügyminiszter úr is, akinek a részéről bizony csodálom azt, hogy ismételten beleesett abba a hi-