Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-191

556 Az országgyűlés képviselőházának oldalon és a középen. — Rassay Károly: De mindenkivel .egyformán! — Br. Vay Miklós: Magával szemben is! — Rassay Károly: He­lyes! Első a rend! — Egy hang a baloldalon: Mi lesz a nyilasokkal? — Zaj.) T. Ház! Az előadó úr felszólalása után már körvonalaztam álláspontomat az előttünk fekvő törvényjavaslat tekintetében és megje­löltem azt a helyet, amelyet a politikai élet­ben törvényerőre emelkedés esetén nézetem szerint ez a javaslat el fog foglalni. Iparkod­tam az egyéb politikai kérdésektől távol tar­tani ezt a törvényjavaslatot, a vita azonban széles keretben hömpölygött, és számos olyan politikai kérdés merült fel, amely ezzel a tör­vényjavaslattal tulajdonképpen szoros össze­függésben nincs. (Ügy van! Ügy van! a jobb­oldalon,) T. Ház! Nagyon érdekes felszólalások hangzottak el a túloldalról is és pártomhoz tartozó képviselő urak részéről is. Nagy be­nyomást tett rám több felszólalás. Ezek közül megemlítem Rassay Károly, Rajniss Ferenc, Fábián Béla t. képviselőtársaim felszólalásait a túloldalról; Farkas Elemér, Antal István, vitéz Martsekényi Imre és Csik József t. kép­viselőtársaim felszólalásait a mi oldalunkról. Petrovácz Gyula és Tüdy Zoltán t. képviselő­társaim érdekes fejtegetéseit is megemlítem még. Ezekből a felszólalásokból többek között kicsendült az az aggodalom, amely t. képvi­selőtársaimat a tekintetben fogta el, vájjon a kormány, amikor közjogi kérdéseket és javas­latokat tárgyal, gondol-e azokra a szociális, gazdasági, egészségügyi és egyéb problémákra is, amelyek a magyar közéletet kétségkívül elsősorban érdeklik. Ezeknek a kérdéseknek parallel való megoldására kell lehetőleg töre­kedni. A közjogi kérdések tárgyalása önma­gában nem elégítheti ki a magyar közönséget. Szükséges, hogy a kormány a mai nehéz vi­szonyok között gondoskodjék természetesen a józan lehetőségek határain belül mindazok­ról a szociális, gazdasági, egészségügyi és egyéb fontos problémákról, amelyeknek meg­oldása elől nem térhetünk ki. (Helyeslés.) A kormány az alatt a rövid idő alatt, mi­óta az ügyeket viszi, már eddig is számos olyan kérdésben foglalt állást, amelyeknek megoldása ebben a Házban is minden oldalról megnyilvánuló közkívánság volt. Ilyen pél­dául az Ofb. által földhözjuttatottak sorsának enyhítése, (Br. Berg Miksa: Nincs kint a ren­delet!) amelyről a rendelet a legközelebbi na­pokban megjelenik. Az ifjúság problémáinak, amelyekről épp a napokban egy interpellá­cióra adott válaszomban is megemlékeztem, centrálissá tétele, továbbá az adózás helyze­tének kérdése, amelyről a pénzügyminiszter úr nyilatkozott, azután a földmunkások helyzeté­nek kérdése, amelyről szintén az interpellációk kapcsán volt alkalmam nyilatkozni, foglalkoz­tatják a kormányt. Ami már most az alkotmányjogi javaslato­kat általában illeti, erre nézve voltam bátor bejelenteni a t. Háznak, hogy azokat milyen sorrendben kívánom a Ház elé hozni és tár­gyaltatni. Ehhez a sorrendhez a vita során egyes felszólalók hozzászóltak és ezeknek a ja­vaslatoknak a sorrendje ellen kifogást tettek. Be kell jelentenem, hogy ezek a felszólal áso­engem nem győztek meg és éppen ezért fenn­tartom álláspontomat. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Friedrich Ist­ván: A sorrenden nem múlik!) Képviselőtársaim közül Rassay Károly és 1. ülése 193? február 26-án, pénteken» Meizler Károly t. képviselőtársaim szóvátet­ték azt, hogy nem lett volna-e helyes ebben az ajánlási javaslatban mindjárt a titkos kerü­letekre is kiterjeszkedni és az ajánlást a titkos kerületekben is megváltoztatni. Bejelentettem, hogy minden törekvésünk oda fog irányulni. hogy az új választás lehetőleg már az új vá­lasztójog alapján történjék meg. (Kun Béla: nem lehetőleg, hanem biztosan, miniszterelnök úr! őszre-ígérte!) Nem ígértem! (Friedrich István: Nem tőle függ biztosan!) Ha én elme­gyek és más kormány jön, az esetleg nem tudja ezt magáévá tenni. (Kun Béla: De ne tessék el­menni! — Elénk derültség-) Csak olyan kijelen­téseket tehetek, amelyek magamra vonatkoz­nak. (Zaj.) T. Képviselőtársaim közül Rakovszky Ti­bor, Vázsonyi János, Meizler Károly és Buchinger Manó t. képviselőtársaim kifogá­solták azt, hogy száz ajánló közül a javaslat szerint ötvennek 30 éven felülinek kell lennie és úgy állították be ezt a kérdést, mintha ez kvázi az ifjúság szembeállítása volna a» idő­sebb generációval- Ez tévedés, mert ez az in­tézkedési éppen arra való, hogy a két kategó­riát, az ifjabb és az idősebb nemzedéket, össze hozza az ajánlás kérdésében is, mégpedig egé­szen paritásos alapon. Azt akartuk, hogy le­hetőleg már az ajánlások hű tükrét adják a választóközönség összetételének. Más egyebet ez a szakasz nem célzott. Soltész János, . Cseh-Szombathy László, Dulin Jenő t. képviselőtársaim szerint korlá­tozást kellene felállítani abban az irányban, hogy ne lehessen az ajánlásokat korlátlan számban hitelesíteni. Meizler Károly és Drobni Lajos képviselő­társaim azt mondják, hogy az 1. § (2) bekez­désénél az aláírások hitelesítése helyett helye­sebb lenne, ha a törvényjavaslat az ajánlás benyújtóit tenné felelőssé az aláírások valódi­ságáért. (Rassay Károly: Azt én nem válla­lom, mert akkor nekem kell odamennem! Nem létezik!) Ez az aggály nem egészen he­lyes és nem egészen jogosult, mert nekem vi­szont ezzel szemben az az aggályom, hogy ak­kor csupán a peticionális eljárásnál lehetne érvényesíteni ezt az okot, (Ügy van! Ügy van!) ami nézetem szerint egészen helytelen volna, mert hiszen helyes, ha az elbírálás nem maguktól azoktól függ, akik az ajánlást aláírják, hanem attól, hogy az aláírások he­lyességét az illetékes fórum már felülvizs­gálta. Soltész János és Dulin Jenő képviselőtár­saim az 1. § (2) bekezdéséhez, Meizler Károly és Mojzes János képviselőtársaim pedig ugyancsak a (2) és (3) bekezdéshez azt java­solják, hogy az ajánlók aláírásának hitelesí­tésével kapcsolatban törvényes rendelkezések legyenek az ajánlók személyazonosságának mikénti igazolása tekintetében, és kifogásol­ják azt, hogy a hitelesítés módja nincs a ja­vaslatban szabályozva. Ez teljesen felesleges, mert hiszen az 1874. évi XXXV. te. 70. §-a alapján fognak a hitelesítések történni, ez a szakasz pedig egészen világosan rendelkezik és előírja azt, hogy miképpen lehet és mikép­pen kell a közjegyzőknél hitelesíteni. A köz­jegyző tehát a törvényben eléggé precízen kö­rülírt módon végzi a hitelesítést és^azt hiszem, hogy ennél nagyobb biztosítékot kívánni már nem lehet. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) Buchinger Manó, Csoór Lajos. Meizler Ká­roly, Drobni Lajos, Rakovszky Tibor és Cseh­Szombathy László képviselőtársaink a 2000

Next

/
Oldalképek
Tartalom