Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-189

518' Az országgyűlés képviselőházának 189. ülése 19S7 február 2%-éri, szerdán. De más lehetőség is van. Példának említem, hogy a Hungámaimaliom részvénye a tőzsdén kiét év alatt 6 pengőről 46 pengőre emelkedett, valószínűleg nem. azért, mert üzletmenete rosszaibbodott. Ha pedig már a tőzsdét nézzük, felhívom a pénzügyminiszter úr figyelmét az értéktőzsdei hosszra. Közgazdászaink a tőzsdei árfolyamokat a gazdasági élet barométer-számainak tekintik, ebben az esetben tehát az ipar igen nagy jövedelemre kellett, hogy szert tegyen. Ennek következtében itt is fedezetet talál a j pénzügyminiszter úr. Az előbb az agglegényadó bevezetését is említették. (Mojzes János: Jaj lesz neked, Dinnyés! — Derültség) Ezt is fel lehetne használni. A pénzügyminiszter urat, aki már foglalkozott ezzel a kérdéssel és azt hiszem, úgy, mint eddig is mindig megtalálta, most is megtalálja majd a lehetőséget arra, hogy a védelmi intézkedéseket erre a 140.000 főnyi lélekszámra is kiterjesszék, amely 2,700.000 katasztrális hold megmunkálásával foglalkozik: — mert hiszen ez a társadalmi réteg a védelem, bevezetése révén nehezebb helyzetbe jutott azáltal, hogy szabadon ki van szolgáltatva a hitelezőinek, akik természetesen arra a területre vetették rá magukat, ahol megkötöttség nincsen, hogy behajtsák a követeléseiket, — arra kérem, hogy addig is, amíg a védelmi intézkedésekre ki terjesztetnek, legalább is a kamatteher csökkentessék a bérlőknél. A^ kereseti adó eltörlése, a közmunka váltság idvetésének megváltoztatása, a hitelkérdés, valamint a kisbérlők házadómentessége, ezek a kérdések érdeklik elsősorban a földbérlőket. Hogy én ezt a témát, amelyet már többször előhoztam a t. Ház színe előtt, ma ismét az illetékes pénzügyminiszter úr elé terjesztem, ezt azért teszem, mert kétségtelen és elismerjük, hogy a mai kormányzatnak van érzéke a szociális kérdések iránt. Kérem a miniszter urat, hogy ebben a százezernyi embertömeget érintő kérdésben szolgáltasson igazságot és ennek a tömegnek is a többi termelő társadalmi réteggel egyenrangú védelmet nyújtson. (Helyeslés balfelől.) Elnök: A pénzügyminiszter úr kíván válaszolni. Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: T. Képviselőház! (Halljuk!) Az. interpelláló képviselő úr azt a kérdést intézte hozzám, hogy hajlandó vagyok-e a gazdavédelmi rendelet előnyeit a földbérlőkre is kiterjeszteni, vagy ha ez nem volna lehetséges, mily módon kívánok a súlyos helyzetben lévő földbérlőkön segíteni. Erre vonatkozó válaszom a következő. Az a beállítás nem áll helyt, mintha a bérlők általában nem volnának abban a helyzetben, hogy ők is élvezhessék a gazdatartozásokra vonatkozó rendezések előnyét, mert a bérlők nagyrésze, különösen éppen a kisbérlők éppúgy elnyerhették ezeket a kedvezményeket, mint azok a gazdák, akik saját birtokukon gazdálkodnak. (Gallasz Ágost Rudolf: Űj dolog!) A helyzet ugyanis az, hogy gazdaadósnak minősül és a kedvezményeket igéinyelheti az, akinek saját mezőgazdasági ingatlana, illetőleg házas beltelike van és akinek egyúttal földbirtokból, illetve mezőgazdasági munkáiból származó jövedelme nagyobb, mint az a jövedelme, amely egyéb forrás okiból származik. A döntő tehát az, hogy mi számít mezőgazdasági forrásból származó jövedelemnek. Ha-ezt összehasonlítjuk, azokkal az egyéb jövedelmekkel, amelyek más forrásokból származnak, a helyzet az, hogy a földbérletből eredő jövedelem számbavétele a következőképpen alakul: Ötven katasztrális holdnál nem nagyobb bérlet esetén a bérlőnek a kereseti adó kivetésénél megállapított jövedelme teljes egészéiben mezőgazdasági jövedelemnek számít. 50 katasztrális- holdnál nagyoibb bérlet esetén a a jövedelemnek az 50 holdra eső aránylagos része számít [mezőgazdasági f jövedelemnek, és esak az azon felüli részt kell nem mezőgazdasági jövedelemként számbavenni. Sőt 50 katasztrális holdnál nagyobb bérlet esetében, a bérletből eredő jövedelemnek esetleg^ még 50 holdnál nagyobb területre eső része is mezőgazdasági jövedelemként vétetik figyelembe, mert a szabály az, hogy a bérletből eredő jövedeleminek oly nagyságú földterületre eső aránylagos része számít mezőgazdasági jövedelemnek, amennyi a bérlő saját birtoka. (Horváth Ferenc: De na (nincs?) Ez a kritérium legtöbbször megvan a kisbérlőknél,_ mert ezeknek legtöbb esetben valamilyen kis saját mezőgazdasági ingatlanuk, vagy egy házas beltelkük van. (Gallasz Ágost Rudolf: És, akinek nincs?) Sőt ezeknek a rendelkezéseknek révén még a nagyobb bérlők tekintélyes része is gazdaadósnak minősül és joga van a védettséggel járó kedvezményeket is igénybe venni. Ezentúl sem most, sem a jövőben nem tudom kiterjeszteni a védettséget a földbérlőkre. Annak, hogy ez így szabályoztatott, az oka többek között az, hogy a bérletnek bizonyos mértékig vállalkozói jellege van, a bérleti foglalkozás, , különösen nagybérleteknél, összekeveredik más foglalkozásokkal. (Dinnyés Lajos: Ezt Vargha találta ki!) Nem, ezt az Üristen találta ki, ez tényleg így van! (Derültség. — Ellenmondások balfelől. — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Arra is figyelemmel kell lenni, hogy a biztonság, a ' dologi fedezet az olyan bérlőnél, akinek nincsen ingatlana, nincsen meg. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) A gazdaadósnál megvan az a föld, amely végeredményben a hitel fedezetéül szolgál. A bérlőknél ez, sajnos, nincsen meg, ezért a bérlőkre nem lehet kiterjeszteni a gazdavédelmi rendelkezéseket. A bérlőknél a helyzet különben az, hogy jól meg kell fontolni azokat a rész intézkedéseket, amelyeket a képviselő úr felhozott. Kapásból ezekről nem tudok nyilatkozni és nem is volna lelkiismeretes, ha alapos megfontolás nélkül megtenném. A lényeg itt az, hogyan lehet segíteni. A bérlőkön nézetem szerint csakis a gazdasági viszonyok megjavulása révén lehet segíteni, tehát mindaz, amit a kormány a gabonaértékesítésre vonatkozó nemzetközi megállapodásokKai, a mezőgazdasági produktumok árának nagymértékű emelésével elért, —- ami sajnos á másik oldalon, a fogyasztónál már megmutatja a maga hátrányait is — a bérlő segítségére is szolgál. Én teljes megértéssel és méltánylással vagyok a bérlőtársadalom nehéz helyzete iránt, de azt kell mondanunk, hogy az ő helyzetük hasonlíthatatlanul kevésbbé nehéz az utóbbi két évben, mint aminő azelőtt ivolt és ha fenn tudjuk tartani ezt a javulást, akkor helyzetük kétségtelenül még tovább is enyhülni fog. Az adózás terén nem hiszem, hogy^ kilátásba helyezhetnék különleges' intézkedéseket, amelyek a bérlőket külön megvédenék. Nem mondom, hogy a kereseti adó kulcsa nem ter-