Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-189

Az országgyűlés képviselőházának 1 nyos, minimális munkabéreiket. Körülbelül két érvel ezelőtt kezdődött ez a művelet és azóta az élet 25—40%-kal megdrágult, de a minimális bérek egy szinten vesztegelnek. (Farkas István: Sőt lejjebb mentek!) A kormány nem gondol arra, hogy a minimális béreknél követni kell a drágulás útját, nem emeli fel a minimális munkabéreket, a minimált munkabérek ugyanolyan szinten mozognak, mint két évvel ezelőtt, akkor, amikor megállapították. Azóta például, hogy csak egyet mondjak, a fa ára 3 pengőről felment 6 pengő 20 fillérre és ez katasztrofális helyzetet teremt — amint erre Esztergályos János képviselőtársam igen helyesen rámutatott — nemcsak a munkások és alkalmazottak, hanem minden kereső réteg számára. Tessék csak meghallgatni a kiskereskedők sirámait, hogyan vásárolnak ma a kisfogyasztók: grammszámra, dekaszámra, a fát kilószámra, a cukrot 5 dekaszámra veszik. Ez nem lehet alapja egy ország gazdasági életének, ilyen alapon nem virágozhat egy ország gazdasági élete. Ebből kettős veszély származhatik. Az egyik az, hogy a szociális feszültség robbanásig fokozódhat és nincs az a hatalom a világon, amely egy ilyen feszültséget meg tud állítani, amikor az a robbanásig fokozódott. A másik pedig az, amivel nem hajlandók odafenn számítani, hogy az egész gazdasági élet olyan vészes vérszegénységbe juthat, amiből azután semmiféleképpen nem lehet kigyógyulni. Inségmunka?, Inségmunka tulajdonképpen nincs, nem volna szabad ilyennek lennie. (Farkas István: Középületeket építenek ínségmunkával!) Egészséges gazdasági rendszer munkát, mint ínségmunkát nem ismer. Nincs az a rendszer, akár a klasszikus, akár a modern közgazdasági rendszereket vesszük, amely az ínségbéreket figyelembe vette volna tételének kimunkálásánál, mert kivétel nélkül minden munka hasznos és termékeny. Városok és falvak egész sora emelkedett ki évszázados - elhanyagoltságából a koldusbér^s mutnkások munkája nyomán. Hol van .ehát az ínségmunka, az ínségbérek létjogosultsága? Az én szerény felfogásom szerint bűn és mulasztás ezt a teremtő, alkotó, nemzetépítő munkát — így mereng nevezni — alamizsnanívóra értékelni és mint olyat állítani be. (Ügy van! Üpy van! a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Szégyen-gyalázat!) Erkölcstelenség is az állam részéről, hogy visszaél nagy munkástömegek szorult helyzetével és bevezeti a munkarendszernek egy új fajtáját, az ínségmunkát. Nem más ez, mint tipikus műnk auzsora és ez annál súlyosabb, annál veszélyesebb, mert a köz, az állam, a közületek adják erre a példát. Ez a munkarendszer, az eleven emberi munkaerőnek, az értékes munkának ez a kiuzsorázása nem más, mint felülről intonált és követett munkauzsora. Az úgynevezett ínségbérek hallatlanul alacsonyak. Egész csomó adatom van errevonatkozólag. sajnos, azonban annyi időt nem kérhptek a Képviselőháztól, hogy ezeket mind idetárhassam, mert a házszabályok nem adnak erre lehetőséget. A jelentésekből és az adatokból azonban nagyjából meg lehet állapítani, hogy az ínségbérek vidéken általában 80 fillér, 1 pengő és 1 pengő 20 fillér között ingadoznak. Ez alatt azonban nem azt kell érteni, hogy az ínségmunkások állandóan munkában vannak és állandóan kapják ezeket a béreket. Ez sem javítana sokat a helyzeten, de tudni kell, hogy a foglalkoztatás kéthetenként 89. ülése 1937 február 2J/--ên, szerdán. 497 i általában két-három nap. Ennyi ideig tudják foglalkoztatni egyes vidékeken az inségmunkásokat. Egy falusi ínséges tehát havonkint 4 pengőtől 6 pengőig terjedő összeget keres. (Buchinger Manó: Szörnyű! — Farkas István: Ebből éljen meg hat családtaggal! Magyarvédelem! Népvédelem!) Kispesten tavaly 1 pengő 80 fillér volt az ínségbér és 2 pengőt fizettek az úgynevezett felügyelőknek. A városi' képviselőtestület inségbizottsága emberséges szempontból és tekintve a közben beállott drágaságot, ezeket az inségbéreket felemelte 2 pengőre, a felügyelőknél 2 pengő 20 fillérre. Egy hétig fizették ezeket a felemelt munkabéreket, de a belügyminisztériumból jött a bősz parancs, letiltották a 20 filléres emeléseket, letiltották a felemelt munkabéreket és egy hét után megint csak a régi tételeket fizették. Kozma belügyminiszter úr ideje alatt történt ez a dolog. A belügyminiszter úr, úgylátszik, nem volt nagy barátja a jövedelemhalmozásnak (Farkas István: Nem, ő nem csinálta!) és az álláshalmozásnak sem, mert nemcsak leszállította ezeket az inségbéreket, haner»i még az is benne van a statútumokban, hogy egy családból többen nem vehetnek részt az inségmunkában, (Farkas István: Itt végrehajtják, de fent nem!) csak a családnak egy tagja, vagy a családfő, vagy ha a családfő beteg, akkor a felesége, vagy ha van felnőtt ^emberszámba menő gyermeke, akkor azzal végeztetik az inségmunkát. (Farkas István: Olyan keresztényi szellemben kormányozzák ezt az országot! Nagyobb pogányság nincs a világon!) Az állam 50.000 pengővel járulna hozzá ^Kispest megyei város inségterheihez, de ebből csak 20.000 pengőt utalt k-i a belügyminisztérium. Ugylátszik, az állam nemcsak hitelbe politizál, hanem szociálpolitikáját is hitelbe óhajtja csinálni. A kispesti inségmunkások hallatlanul nehéz munkát végeznek. r A főváros szeméthegyét takarítják el a fejlődés útjából, azt a szeméthegyet, amelyet a fővárosból raktak ki évtizedeken keresztül. Hallatlanul nehéz munka ez, megfeszített munkával, egészségük kockáztatásával lehet csak elvégezni s ezért naponkint 1 pengő 80 fillért kapnak. Azt mondják a kispestiek, — de máshonnan is kaptam ilyen jelentést — hogy az »egri norma« ott teljesen megbukott. A tehetősek és a gazdagok: vagy felajánlanak valami csekélységet, vagy nem ajánlanak fel, de iha fel is; ajánlanak, akkor sem minden esetben fizetik azt be. Panaszolják az emberek, hogy vannak olyan gazdag emberek, akik kutyáikat usszítanak arra, akik ezeket az önként felajánlott összegeket jönnek beszedni. (Haám Artúr: Kár lázítani! — Farkas István: Nem ez a módija! Munkanélkülisegélyt adjanak, ne alamizsnát! Szégyen-gyalázat, hogy ezt csinálják! —Haám Artúr: Ki az*? Meg kell^ nevezni!) Újpesten 2 pengő az ínségmunkabér. Újpesten 2000 ínideges munka« van. A családos emberek a legjobb esetben összekereshetnek havi 22 pengőt is, de ehhez 3—í gyermefket kívánnak meg. Àhol nincisenek gyermekek a családban, hanem csak a férj és feleség van, az a család csak 16—18 pengőt kereshet havonta. Az állam Újpestnek nein ad semmiféle hozzájárulást, mondván, hogy Úípest városa gazdag város, maga lássa el magát és' a masca ínségeseit. Gazdag város Újpest, mondja a belügvminiszter, de az nines ti gazdagok ezt nem tudják, nem veszik tudomásul, mert ők a maguk gazdagságával 71*