Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-188

Az országgyűlés képviselőházának 188. Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: vitéz Árvát falvi Nagy István! vitéz Árvátfalvi Nagy István: T. Ház! Tildy Zoltán igen t. képviselőtársam, azt hiszem, a javaslat ellen iratkozott fel, azonban beszédének minden része oly tartalmú volt, hogy azzal erről az oldalról is teljes mértékben egyetérthetünk. Éppen ezért nem kívánok vitába szállni vele, hanem inkább megerősíteni kívánom, hogy erről az oldalról éppen úgy kívánjuk most már, miután a politika homlokterébe került a választójog kérdése, annak mielőbbi becsületes és gyökeres megoldását, mint ahogy kívánatosnak tartjuk azt is, hogy a szélsőséges mozgalmakat megakadályozzuk, mert hiszen ezek a szélsőséges mozgalmak, legyenek akár baloldali, akár jobboldali szélsőségek, csak gyűlölködést szítanak, csak felforgatásra vezetnek, tehát a csonka ország szempontjából semmiesetre sem kívánatosak. Ugyanez az álláspontunk a választójogi kérdésben, mint ebban a politikai kérdésben is. A magam részéről is örömmel üdvözlöm a szőnyegen lévő törvényjavaslatot, de örömmel kell üdvözölnie mindenkinek, mert ez a javaslat valóban bizonyltja a kormány jószándékát és komoly elhatározását abban a tekintetben, hogy a választójogi kérdést és egyéb aktuális közjogi kérdéseket is a parlament elé hozni és törvényhozásilag rendezni kívánja, mint ahogy amellett már is egy komoly tett ez a javaslat, hiszen a legtöbbet vitatott kérdésben, az ajánlás kérdésében tiszta helyzetet teremt. Üdvözlöm a javaslatot azért is, ímert ez a javaslat lehetővé teszik hogy ennek tárgyalása során a parlamenti felfogás és egyöntetűség is kialakuljon az általános választójogi reform kérdésében. Mindezek mellett pedig szerény véleményem szerint ez a javaslat tulajdonképpen már magában is tanúságtétel a parlamentarizmus mellett, tanúságtétel minden diktatórikus és osztályuralmi törekvéssel szemben. Tanúságtétel a mellett, hogy a kormánynak igen komoly az elhatározása abban a tekintetben, hogy alkotmányos népképviseletnek kell lennie és a nemzet akaratának tisztán kell érvényesülnie. Csoór igen t. képviselőtársam beszédében azt mondta, hogy ez a javaslat és általában a kormány magatartása visszakanyarodást jelent Bethlen István rezsimjéhez. (Csoór Lajos: De még milyen nagy visszakanyarodást!) Bár ezt magábanvéve egyáltalában nem tartom kifogásolhatónak, hiszen az erők összefogására törekszünk, mégis meg kell azonban állapítanom, hogy mi épp ellenkezőleg, a Bethlen István íidejében^ keletkezett választójogi törvény reformját kívánjuk megvalósítani és pedig akként, hogy ennek a Háznak, mondhatnám, minden tagja egyetért a kormányzattal; miégis csak rabulisztika ezt úgy beállítani, hogy ez visszakanyarodás, amikor itt előrehaladásról van szó. T. Ház! Felszólalt képviselőtársaim közül többen hangoztatták, hogy meggyőződésük szerint nem a választójogi kérdés a legfontosabb és hogy a gazdasági kérdések megoldása, a kenyérproblémák rendezése fontosabb, mint a közjogi kérdések rendezése. Őszintén meg kell vallanom, hogy nekem is ez volt a felfogásom és ha a falu népét megkérdezzük, — amint én is megkérdeztem 71 községemnek választópolgárait — akkor meg lehet állapítanunk, hogy ez közhangulat. Van abban valami, amit Antal István képviselőtársam mondott, hogy ezúttal tulajdonképpen a politikusok helyezték a politika homlokterébe a váKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ, XI. ülése 1937 február 23-án, kedden. 475 lasztójogi kérdést ós egyéb közjogi kérdéseket. (Meizler Károly: Majd ha mi kérdezzük meg, akkor mást fog mondani az, a 71 község!) Ennek ellenére azonban magam is azt mondom ma, hogy miután a kérdés ennyire akuttá vált és miután most már minden oldalról sürgetik ezeknek a kérdéseknek a megoldását, ezért fontos, hogy ezzel a kérdéssel végre tisztába jöjjünk és ezeket a problémákat megoldjuk. Az adott helyzetben ennek rendkívüli jelentőségét abban látom, hogy ezzel az ellentétek csökkenni fognak és egy józan kompromisszum útján békés politikai légkör lesz megteremthető. Ebből a szempontból is elismerés illeti a üormányt, hogy alkotmányos érzékre valló politikai művészettel idehozta ezt a kérdést és ha csak egy részletében is, de lehetővé tette azt, iiogy itt, a parlament színe előtt megvitathassuk. Már csak azért is fontos egyébként mind a választójogi, mind a felsőházi reformnak, mind pedig a kormányzói jogkör problémájának megoldása, hogy ezek a kérdések ne szerepelhessenek tovább a választásokon, a politikai gyűléseken és általában a politikai életben, ahol csak arra alkalmasak, hogy forradalmasítsák a kedélyeket; és fontos azért is, hogy ne járjunk úgy, mint a háborúelőtti igen súlyos problémákkal, a függetlenség kérdésével, a nemzetiségi kérdéssel, a kivándorlás kérdésével és a földbirtokpolitikai kérdésekkel, amelyek annyi harc és küzdelem után végül mégis csak megoldatlanok maradtak és nagy mértékben hozzájárultak hazánk összeomlásához. Foglalkozni kívánok azzal a kérdéssel is, melyet ellenzéki oldalról hoztak fel, hogy miért nem jött a kormány rögtön az egész választójogra vonatkozó törvényjavaslattal, miért csak egy részjavaslattal és ha már részjavaslattal jött, miért nem terjeszti ki ennek az ajánlási javaslatnak hatályát a titkos választókerületekre is és miért nem hozza be a titkosságot az időközi választásoknál a lajstromos választókerületekben. T. Ház! Ami a részletezés kérdését illeti, az a szerény nézetem, hogy az általános választásoktól még hosszú idő választ el, tehát már emiatt sem indokolt az, hogy, amikor most csupán a joggal kifogásolt ajánlási rendszer megváltoztatásáról van szó, rögtön foglalkozzunk az egész problémával, holott az megfelelő előkészítést igényel. Ennek a részlet javaslatnak idehozatala önmagában is tettekkel bizonyítja a kormány messzemenő jószándékát, de ezenkívül, amint már említettem, módot és alkalmat ad arra, hogy az általános reformra vonatkozólag itt egy parlamentáris előkészítés történjék és ennek a parlamenti vitának hasznos tanúságait a kormány a (benyújtandó általános választójogi törvényjavaslatnál értékesítheti. Helyesebb szerény nézetem szerint különben is a részről az egészre menni, mint fordítva: most hozni meg előbb az általános javaslatot» az általános választójogi reformtörvényt es azután külön intézkedni az időközi választásokra vonatkozólag. Az pedig, hogy e javaslat letárgyalása után a kormány eltekintsen az általános választójogi reformtól, szerény nézetem szerint az adott helyzetben politikai képtelenség és ilyen rosszhiszeműséget a kormányról feltételezni sem lehet. De különben maga a miniszterelnök úr indokolta a részletezést azzal is, hogy sorrendben előbb kívánja az egyéb közjogi kérdések letárgyalását, a Qtí