Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-188

Az országgyűlés képviselőházának 188. meggyőződni arról, hogy az ajánlóknak van-e szavazati joguk és csak akkor szabad aláírniok az ívet. ha a hatóságok meggyőződtek arról, hogy Jogosultak az aláírás megejtésére. Az a 150 ajánlás tehát, amely a választási biztoshoz kerül, mind olyan ajánlás lesz, amely abból a szempontból jó, hogy az illetőknek a választójogosultságuk megvan, (vitéz Árvátfalvi Nagy István: De mondjuk, hatvanan két ívet írtak alá!) A javaslat 1. $-a azt mondja, hogy az ajánlók legalább 50%-ának 30 évesnél idősebbnek kell lennie. Nem tudom elképzelni, hogy akadjon olyan jelölt, aki a törvénynek ezt a szakaszát nem veszi tekintetbe és olyan tömegével nvujtja be 30 évnél fiatalabb választók ajánlását, hogy emiatt legyen kénytelen a biztos őt pótlásra utasítani. A törvényjavaslat 7. §-a arról intézkedik, hogy azok, akik dupla ajánlásokat eszközölnek, büntetésben részesüljenek; elég szigorú is ez a büntetés. Elképzelhetetlennek tartom tehát, hogy mégis olyan számban akadjanak ilyen dupla aláírások, hogy ezek miatt kelljen pótlásra utasítani az illetőt. Szeretném tehát tudni, hogy ezen az általam felsorolt három lehetőségen kívül milyen lehetőség áll még fenn a választási biztos számára, amelynek alapján ő a hozzá benyújtott ajánlásokon törléseket eszközölhet. Általában véve az utóbbi idők törvényalkotásai, véleményem szerint, egy nagy hibában leiedzettek és pedig abban, hogy igen tág kereteket jelöltek^ meg. Szeretném, ha ezzel ellentétben éppen a jelenlegi tárgyalás alatt álló ajánlási törvény terveaet minél pontosabban körvonalazná azokat az intézkedéseket, amelyeket szükségesnek tart a választások tisztasága és az ajánlások komolysága érdekében, mert a cél csak az lehet, hogy ezzel az új ajánlási törvénnyel megszüntessük azokat a visszásságokai amelyek a múltban voltak. T. Ház! Mielőtt befejezném rövidre szabott beszédemet, engedjék meg, hogy még pár szóval foglalkozzam Farkas Elemér igen t. képviselőtársamnak a Házban elmondott fejtegetéseivel. Ezekből a fejtegetésekből állandóan egy hang csendült ki és pedig az, hogy mielőtt a titkos választójogot megadjuk, először a nép nevelésére, öntudatos és a nemzeti eszméktől átfűtött nevelésére van tulajdonképpen szükség* Valahányszor az utóbbi időkben a titkos választójog kérdése szóbakerült, mindig az volt az érv, hogy a magyarság még nem elég érett ahhoz, hogy a titkos választójogot megkapja. Minden egyes esetben ezzel iparkodtak okadatolni ennek elhalasztását. Legyen szabad azonban akkor felvetnem a kérdést, hogy azok a képviselőtársaim, akik így látták a helyzetet, miért nem érezték a szükségét annak, hogy kimenjenek a falura ós ezt a nemzetnevelő és nemzetépítő munkát elvégezzék? Meggyőződésem az, hogy pár esztendő alatt a szükséges nevelő munkát igenis el lehet végezni. De nem is áll az, hogy a mi magyar népünknek nem volna meg a szükséges politikai iskolázottsága, mert a mi népünk igenis érett arra, hogy a titflaas választójog alapján komoly részesévé váljék a politikai életnek. Az a párt, amelyhez nekem is szerencsém van tartozni, hat esztendő óta folytatja, sokszor nehéz akadályoztatások ellenére is, ezt a felvilágosító és nemzetnevelő munkát kint a nép között (ügy van! a baloldalon.) és ennek a munkának muülése 1937 február 23-án, kedden. 469 tatkoznak is a maga eredményei. Nem áll az, amit az igen t. képviselőtársam mondott, hogy a képviselőket csak akkor látják a kerületek, amikor megválasztják és a következő választásig feléjük sem mennek. Legalább abban a pártban, amelyhez én tartozom, nem ez a helyzet. A képviselők igenis fenntartják a legszorosabb érintkezést a választókerületekkel, lejárnak oda és végzik azt a komoly népnevelő munkát, amelyre éppen a titkos választójog előkészítése érdekében olyan nagy szükség van. Ennek az egész országban folyó munkának kézzelfogható eredményei is vannak. Ma már nem az a helyzet, hogy csak a városban vannak pártok. Ma már nemcsak a városokban, hanem akárhány kicsiny és eldugott faluban is van egyik vagy másik pártnak, esetleg kéthárom pártnak is pártszervezete, amely komoly pártéletet is folytat, amely foglalkozik országos politikával és foglalkozik a napi politikának a kérdéseivel. De nemcsak foglalkozik velük, hanem kifejezésre tudja juttatni a maga véleményét is. Azt hiszem, nem én vagyok az egyetlen képviselő a Házban, aki már akárhányszor kapott választókerületének egyik vagy másik községéből értesítést arról, hogy a szőnyegen fekvő törvényjavaslattal kapcsolatban a választópolgárok milyen álláspontot foglalnak el éa a szőnyegen fekvő kérdést miként tartanák helyesen megoldandónak

v Sőt ezek a levelek akárhányszor egyenesen kéréseket tartalmaznak, megkérik a képviselőt arra, hogy a tárgyalás alatt álló törvényjavaslattal szemben vagy a törvényjavaslat mellett milyen álláspontot foglaljon el. T. Ház! Nagyon szomorú jelenség volna, ha ilyen érveknek alapján, amilyeneket Farkas igen t. képviselőtársam hangoztatott, megint elodázódnék a választójogi probléma és megoldatlanok maradnának az alkotmányjogi kérdések, mert higyjék el nekem, hogy azok a tömegek, amelyektől és amelyeknek magatartásától sokan úgy félnek, akkor a legveszedelmesebbek, amikor tudják, hogy nekik nem áll módjukban alkotmányos úton és alkotmányos eszközökkel küzdeni és harcolni saját nyomorúságos helyzetük megváltoztatásáért, a maguk boldogulásukért és jobb jövőjük megvalósításáért. A nyugodt kormányzás lehetőségének sokkal több biztosítékát jelentené, véleményem szerint, ha megadnák nekik azokat az alkotmányos jogokat, amelyek őket megilletik, amelyeket a múltban csak papiroson kaptak meg és amelyek nem jelentettek számukra mást, mint csak terhet és zaklatásoknak forrását. A jelenlegi törvényjavaslatot abban a reményben, hogy azok a módosítások, amelyeket pártunk részéről benyújtottak és azok az érvek, amelyeket iparkodtunk megfelelő módon kifejteni, honoráltatnak, a részletes vita során, általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Éljenzés és taps a baloldalon.) Elnök: Tlildy Zoltán képviselő úr következik szóláöra. Tildy Zoltán: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Egyik képviselőtársam az előttünk fekvő törvényjavaslatot a közelmúlt politikai rendszer terminológiájával élve, egyenesen történelmi jelentőségűnek mondotta. Méltóztassék megengedni, hogy én ezt a javaslatot szerény részteljesítésnek, résztör lesztésnek minősítsem csupán azokra az ígéretekre, amelyek négy évtizeddel ezelőtt hangzottak el ebben a kérdésben a parlamentben és az, ország közvéleménye előtt — nagyon sokszor illeté67*