Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.
Ülésnapok - 1935-187
456 Az országgyűlés képviselőházának lh ziulk, kérdem, nem lett vdLna-e jolbb, ha ©at a részletkérdést is helyesien iszaibályozzulk? Minthogy azoniban az gégész választó jog: (kérdése és, yede együtt^ az ajánlási is majd a választójog: általános kérdésénél isimét szőnyegre fog kerüljni, én természetesem lábban reménykedem, hogy az áltaMnosi rendezés allkaimával ennek az ideiglenes törvénynek ezt a (hibáját ki lehet küsaöhölni. Valószínű, nagy köziben egy-két időközi választást is meig fognánk érni és ezek gyakorlati tapasztalatait majd ott megfelelően alkalmazhatjuk. (Zaj u baloldalon. — Mojzes János: A tótjkomlósi kecriiietbein fog belbiaonyosodni, hogy milyen ez a törvény! — Lányi Márton előadó: Tesisék. esialk ráimjbíznd, ne avatkozzanak hele!) T. Képviselőház! Azt is szükségesnek találnám, hogy majd a törvényben, de ha a törvényben nem, akkor legalább a végrehajtási utasításban rögzíttessék meg az, hogy a hitelesítőknek milyen igazolást kell elfogadniok. Ezt ne bízzuk teljesen az egyéni elbírálásra (Helyeslés a baloldalon.), mert ebben az esetben megint egészen bizonytalan állapot keletkezik., A közjegyzőnél, nagyon jól tudjuk, hogy hogyan történik a hitelesítésekét személyazonossági tanúval.^ A járásbíróságnál azonosak a szabályok. A járáshíró rendszerint ugyanúgy szokott hitelesíteni, mint a közjegyzők. Milyen lesz azonhan a hitelesítés máshol? Éppen ezért a végrehajtási utasításban egyszerűen kimondanám, hogy aki a községi elöljáróság előtt hitelesítteti aláírásiát abban a községben, ahol lakik, annak nem kell semmiféle igazolás s elég,, ha a jegyző, a bíró, vagy valamelyik esküdt személyesen ismeri. Ha 25—30—40 éve lakom teszem fel egy ezer lélekszámot számláló községben, ahol adót fizetek évről-évre (Egy hang a baloldalon: Es ahol végrehajtanak!), ott» amikor felmegyek a községiházára, ne követeljenek tőlem külön személyazonossági igazolványtSzükségesnek tartanám ezt a végrehajtási utasításba felvenni, nehogy felesleges macerálások történjenek. (Fekiáltások bal felől: A törvénybe kel fevenni!) Ha a törvénybe vennék bele, annál jobb lenne, én esaík szerényen mondottam, hogy a végrehajtási utasításba vegyék fel. (vitéz Balog Gábor: Oda is való, nem a törvénybe. —• Lányi Márton előadó: Érre van külön miniszteri rendelet.) Szükségesnek tartanám továbbá én is azt, hogy a szankció súlyosabb legyen, mint ahogy itt van. Elismerem, elég •fenyegetően hangzik a kétévi fogház, azonban most mondok egy furcsaságot: Sokkal jobban meg vagyok elégedve, ha azt méltóztatik a törvénybe 'belevenni, hogy hathavi börtön. Két esztendő helyett tehát hat hónap. Nagyon jól tudjuk a gyakorlatbóL mint jogászok, hogy a fogház- és a börtönbüntetés letöltésének körülményei között a világon semmi különbség nincsen., Az egész különbség az, hogy a fogházra ítélt hetenkint egyszer írhat egy levélét, míg a börtönbüntetésre ítélt egyén havonta egyszer. Ez az egész különbség, más különbség semmi a világon nincsen. Helyes volna tehát, ha a törvényjavaslatba a hathavi ibörtönbüntetést vennők föl. Méltóztassék megérteni: én sokkal enyhébbet ajánlok idő szempontjából, mint a törvényjavaslat, amely kétévi fogházat mond. Én megelégszem hathavi börtönnel is. Ha tudniilik hathavi börtönt állapítanánk meg, ennék elriasztó hatása lenne. A bíróság ugyanis a dolog természeténél fogva a választások után emberi érzésektől indíttatva megszánja azt az összetört embert, aki akkor nagyon szelíd fiú7. ülése 1937 február 19-én, pénteken. ként jelentkezik a 'bíró előtt és az úgynevezett korrekcionalizáló szakasz segélyével egy büntetési fokkal alacsonyabbakat alkalmaz. Hiába van tehát kétévi fogház megállapítva, a bíró kiszabhat 10 pengős pénzbüntetést is. Előfordulhat tehát, hogy az illetőre, aki elköveti azt a bűncselekményt, — eddig büntetve nem lévén, de nem is hiszi, hogy bezárják — először csak pénzbüntetést szabnak ki. Míg ha hathavi börtönbüntetés van megállapítva a törvényben, ebben az esetben, ha a bíró alkalmazza is a korrekcionalizáló szakaszt, ebben az esetben is kénytelen fogházbüntetést kiszabni. Tehát a legeslegjobb esetben is egy napot fogházban kell az illetőnek töltenie. Már az a körülmény, hogy ezt le kell ülni, — és ez a büntetés csak a legjobb esetben tesz ki egy napot, mert kitehet 14 napot, 3 vagy 4 hónapot is — igen sok embert komoly megfontolásra késztett és bizony elriasztó hatást vált ki az a tudat, hogy a fogházba be kell vonulnia és ott a büntetést le kell ülnie. Ezek a lehetőségek tehát igen sok embert visszatartanának attól, hogy ilyen választási bűncselekményeket elkövesssenek. T. Ház! És én nemcsak az ajánlásokkal elkövetett visszaélésekre, hanem más ilyen választási visszaélésekre vonatkozólag is szigorítanám átmenetileg a büntető szankciókat. Különösen megszorítanám azokra a bűncselekményekre, amelyek az ajánlások meggátlása körül merülnek fel. Elképzelhető ugyanis, hogy az, akinek az ajánlást hitelesítenie kell, szándékosan eltűnik, szándékosan nem teszi magát megtalálhatóvá. Ezek büntetéséről ebben a törvényjavaslatban gondoskodni kellene, vagy legalább is majd gondoskodni kell abban a törvényben, amelyben ezt a kérdést véglegesen rendezzük. Szükségesnek találtam volna azt is, hogy már ebben a törvényjavaslatban történjék valamely intézkedés a r lehetetlen plakátharcok kellő korlátok közé való szorításáról. Lehetetlen állapot az, ami választások idején a plakátok körül tapasztalható, amikor is valósággal teleragasztják az emberek háza falát. Mindent a világon, ahol egy kis helyet látnak, plakátokkal ragasztják tele. Sokkal tisztességesebb és becsületesebb korlátok között folynék a dolog és szociálisabb is lenne a plakátháború kétségkívül a gazdag embernek kedvez, hiszen, ha a plakátját ötvenszer leszakítják, ötvenegyedszer is kiraggasztja, a szegény ember pedig csak egyszer tud plakátot kiragasztani s ha azt leszakítják, akkor több plakátja nincs, — ha ezeket a plakátokat előre meghatározott helyen, minden párt egyforma területen és egy helyen ragaszhatná ki. Ebben az esetben a választóközönség meg tudná a tudnivalókat, viszont az a visszaélés, amely ezekkel a plakátokkal történik, valamiképpen eliminálható volna. T. Képviselőház! Minthogy végeredményben elvi szempontból a törvényjavaslat helyes rendelkezéseket tartalmaz, és kétségtelen, hogy sok jóindulatról tesz tanúságot, honorálva azt, hogy, bár csak ideiglenes rendelkezés, de a jelenlegi helyzeten segít s figyelemmel arra, hogy a miniszter úr kifejezett ígérete szerint a választójog kérdése rövid időn belül végleges rendezés alá kerül, az előadottak alapján én ezt az ideiglenesnek szánt törvényjavaslatot a magam részéről elfogadom. (Helyeslés a jobb- és baloldalon. — Taps balfelől.) Elnök: Szólásra következik?
