Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.
Ülésnapok - 1935-187
442 Az országgyűlés képviselőházának 187. ülése 1937 február 19-én, pénteken. roly: Három jelöltnél két jelölt elvesztheti a kauciót! 4—5000 szavazatot kaphat az illető és a kauciót mégis elveszíti! — Egy hang a jobboldalon:, Csoór Lajossal szemben négy vesztette volna el! — Csoór Lajos: Nagyatádi sohasem lett volna képviselő, ha kauciót kellett volna letenni. — Ellenmondások a jobboldalon. — Zaj. — Elnök csenget.) Vázsonyi t. képviselőtársam a 6. §-t is kárhoztatta, amely szerint az a 100 ajánlattevő, aki a jelölt mellett az ajánlást benyújtja, egyúttal leszavazottnak is tekintendő. Én ebben nem látok semmiféle olyan intézkedést, amely bármilyen szempontból kifogásolható lenne; elvégre az ajánlás a legékesebben szóló tanúbizonyság a jelölt egyénisége és rátermettsége mellett. Miért kellene tehát ezeket külön molesztálni, hogy még egyszer szavazzanak le? De ez demokratikus szempontból sem célszerű. Előttem szólott t. képviselőtársam azt mondta, hogy elégedjünk meg a kauciót illetőleg a szavazatok 10%-ával, abból a szempontból, hogy valaki visszakapja a letétbe helyezett biztosítékot. Ha ezt a rendszert behozzuk, ha a 6. §-nak ez a rendelkezése szankciót nyer, akkor százzal kevesebbet kell szerezni a szavazatok egynegyedlénél. Demokratikus szempontból tehát nem kifogásolható, hanem helyeselhető a törvényjavaslatnak ez az intézkedése. T. Ház! Azt is szóvátették, hogy a titkos kerületekben, illetve a tötb'bma>ndátuimos kerületekben ez a javaslat nem fog érvénnyel bírni. Én nem is tartom szükségesnek ezt, részben azért, mert ezeknél a választókerületeknél ez a kérdés nem aktuális. Tudjuk, hogy ezekben a kerületekben a megválasztott képviselőn kívül minden pártnak három póttagja is van. Elég régi képviselő vagyok, de nem emlékszem arra, hogy a póttagságok rendszere mellett egyszer is szükség lett volna ilyen kerületben új választásra (Meizler Károly: De ágén, képviselőtársam! Pécsett például!) Legfeljebb egy eset volt, mióta a választójogunknak ez a rendszere van érvényben, de ez az egy eset nem teszi még indokolttá, hogy a több mandátumos kerületekre a törvényjavaslat intézkedését kötelezővé tegyük. De másrészt t. Ház, aktuális a választójogi törvény s egészen természetesen, hogy ebben ezek a kérdések nemcsak a nyilt, hanem a titkos kerületekre nézve is megoldást fognak nyerni. Én tehát a magam részéről nem tartom sérelmesnek, hogy a törvényjavaslat csupán az egy képviselővel rendelkező kerületekre nézve intézkedik az ajánlást illetőleg és egyben nem intézkedik a több képviselővel rendelkező kerületekre nézve is. T. Ház! Ezekben voltam bátor rámutatni a törvényjavaslat rendelkezéseire. Most még néhány szóval a törvényjavaslat jelentőségét akarom kidomborítani, amelyet egyesek korszakalkotónak minősítenek, nem éppen a törvényjavaslat tartalma, hanem azok miatt a lehetőségek miatt, amelyeknek ez a törvényjavaslat utat nyit. Ezek közül a lehetőségek közül elsősorban azt hozzák fel a törvényjavaslat érdeméül, hogy az alkalmas, nyugodt, békés politikai atmoszféra megteremtésére. Ez tényieg igaz. De felfogásom szerint nemcsak e-£ a javaslat alkalmas az annyira kívánatos békés politikai atmoszféra megteremtésére, hanem nemzeti adottságunk is. Meg kell jegyeznem, ihogy a világháború és az azt követő események nemcsak társadalmi és gazdasági téren 'hoztak létre lényeges változásokat, ihaneon a politikai élet terén is. A régi Magyarországon egészen más rendeltetése volt a politikai ellenzéknek, mint az új Magyarországon. A régi Magyarországon az ellenzék nemcsak a kritika hordozója volt, hanem egyben a nemzeti függetlenség komoly bázisa is. Az ellenzék a régi Magyarországon olyan nélkülözhetetlen eleme volt a politikai életnek, hogy ha nem lett volna ez az ellenzék, akkor a Széli Kálmánok és Tisza Istvánok zsenialitása egyszerűen megteremtette volna. Ausztriától való elszakadásunk következtében azonban az ellenzéki pártoknak ez a nagy jelentősége megszűnt. Ma az ellenzéknek csupán a kritika joga maradt meg. Azonban a kritika joga is az új Magyarországon szűkebb térre szorult, mint amilyen az a régi Magyarországon volt. Egyrészt csonkaságunk, másrészt a gazdasági élet leromlása folytán minden ellenzéki képviselő tisztában van azzal, hogy ma Magyarországon nincsenek meg azok a nagy lehetőségek sem gazdasági, sem egyéb téren, mint annakidején a régi Magyarországon voltak. Ma minden ellenzéki képviselő tisztában van azzal, ihogy ma már az is érdem a kormány részéről (Csoór Lajos: Ha nem csinál semmit!), (ha nagyobb zökkenő nélkül tudja az ország hajóját kormányozni. Követelhetnek nagyobb darab kenyeret és tisztességes megélhetést. Ennek megvan a jogosultsága, hiszen a világ javakban bővelkedik, csakhogy a javak nem jutnak el azokhoz, akik azokat éhezik és szomjúhozzák. (Egy hang a baloldalon: A beosztásban van a hiba! — Mózes Sándor: A szegény magyar parasztnak kenyere sincs!) De kérdem, vájjon kormányzatunk az oka-e annaL hogy az emberek milliói éheznek és nélkülznek? (Mózes Sándor: Ezen kellene elsősorban segíj tenu) Mi a világgazdasági helyzetnek egy apró kis merev függvénye vagyunk, akik inkább alkalmazkodni vagyunk kénytelenek, mint nagy világreformokat végrehajtani. (Hajniss Ferenc: Ilyen szélsőségek nincsenek másutt, csak Magyarországon! — Mózes Sándor: Ezeket a kérdéseket kellene először elintézni, nem pedig az ajánlási r javaslatot. Munkát kellene juttatni a népnek és kenyeret! Megélhetést kellene biztosítani!) T. Ház! Lehet pepecselni gazdasági téren, de ezzel a problémát nein fogjuk tudni megoldani. (Rajniss Ferenc: Elég baj!) Kívánatos volna egy adóreform, de kérdem: merne-e a képviselő úr kísérletezni akkor, (Rajniss Ferenc: Hogyne mernék!) amikor költségvetésünk mindig a csőd szélén jár? (Rajniss Ferenc: Köteles kísérletezni vele!) A kísérlet sokszor veszélyes és amúgy is deficites_ költségvetésünket könnyen felbillenthetné. És jöhetne újból a devalváció. (Rajniss Ferenc: A képviselő úr kint hirdeti az adóreform szükségességét, itt pedig azt mondja, hogy nem kell!) Kedves képviselőtársam, nagyon félreért engem, mert én sokkal hamarább hirdettem nemcsak az adóreformot, hanem a szociális reformokat is, mint a képviselő úr. (Rajniss Ferenc: Itt is azt tessék hirdetni!) Itt is hirdietem, de kijelentem egyben, hogy Nagy-Magyarországon sokkal könnyebb volt a lehetősége az ilyen reformok megvalósításának, mint Csonka-Magyarországon. (Csoór Lajos: Akkor sem csináltak semmit!) Én mellette vagyok a munkahiány esetére való biztosításnak, de kérdem, van-e pénz ahhoz, hogy a mostani körülményeink között ezt meg tudjuk valósítani? (Mózes Sándor: Azért vagyunk itt, hogy valahonnan előteremtsük!) Mellette vagyok a nagy reformok-