Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-174

34 Az országgyűlés képviselőházának 17 zó'k előtt — hogy ne csak a reumagyógyítást > karolják fel, hanem a városi közkórházakon keresztül próbáltassák ki, hogy ezek a forrásvizek milyen betegségek gyógyítására is alkalmasak. Nem lehet az sem kifogás, hogy ennek a költségeit nem bírjuk elt Hát azt elbírjuk, hogy valaki 30 vagy 60 napig fekszik a kórházban csak azért, mert nem tapasztaljuk ki, hogy van-e mód arra, hogy egy hét alatt az illető tényleg meggyógyulhat? E tekintetben is nagyobb tervszerűséget lehet megkívánni, ha ezt a kérdést dűlőre akarjuk vinni. Idegenforgalmi szempontból fokozottan kell a kérdéssel foglalkozni. Mint egészen speciális kérdést említem ineg a Balaton kérdését. Nagyon helyesnek tartom, hogy ez a törvényjavaslat felhatalmazást ad a kormánynak arra, hogy a telekalakítás és telekfelosztás tekintetében ezekre a helyekre megfelelő ingerenciát gyakoroljon. Méltóztassék azonban elképzelni, mi történik ott, ahol olyan parcellázás van, ahol 100—150 négyszögöles házak és telkek alakulnak, ahol abszolúte nem számolnak még a közegészségügy elemi követelményeivel sem. (Friedrich István: Vízben állnak!) Igen, amelyek például vízben állnak. Ez nem szolgálhat annak a gondolatnak, amelyet mi a Balatonon keresztül el akarunk érni. Ezért azt hiszem, fontos, hogy igenis, e törvényjavaslat alapján a kormány minél előbb hívja fel az egész vonalon ezeket a hatóságokat és községeket egy határozott, okos terv elkészítésére, különösen pedig azokon a helyeken, amelyek idegenforgalmi szempontból is döntő jelentőséggel bírnak. (Rassay Károly: Amikor százmilliós bevételi többletek voltak, nagyszerű tervet lehetett volna csinálni!) Foglalkozom is vele. (Rassay Károly: Foglalkoztak, de most itt vagyunk s most tetszik követelni. — Esztergályos János: Benne volt a programmban! — Derültség a szélsőbaloldalon. — Rupert Rezső: Albertfalván építettek! — Zaj a baloldalon.) Nagyon helyeslem a törvényjavaslatnak azt az intézkedését, amely a telekérték nyilvántartására vonatkozik, még pedig helyeslem azért, mert ez végeredményben sok olyan ténykedésre ad alkalmat, amely fontos a városfejlődés szempontjából. Mint mondottam, a telekspekulációnak bizonyos határig van jogosultsága, de másrészt akkor, amikor tervek készülnek, kellő időben közbe kell lépniök a közületeknek abban az irányban, hogy ez a telekspekuláció bizonyos határt meg ne haladjon és hogy a telekérték emelkedéséből maga a köz is előnyt és hasznot húzzon. (Peyer Károly: Ügy van!) Visszaemlékszem arra, amikor a két híd kérdését dűlőre vittem, hogy micsoda nagy tárgyalások után, de nagy elismeréssel a városi hatóságok iránt, mégis meg tudtunk állapodni abban, hogy a költségekhez a betterment, az értékemelkedési járulék alapján járuljon hozzá a főváros. Méltóztassék elhinni azt, hogy ezt szervesebben kellene a városi politikába beilleszteni. Talán a telekértékadót is lehet olyan formában igénybe venni, amely forma lehetővé teszi azt, hogy nagyon sok feladat, amelyet most nem tudtak megoldani, megoldáshoz jusson. Másrészt pedig, amit a külföld éppen a városrendezés alapján megvalósít és amit itt követerdő példának tartok, hogy szinte előre gondoljunk a jövőre és a további fejlődés állapjául bizonyos telekvásárlások eszközöltessenek, telekkészletek teremtessenek meg. Ebből a szempontból külön alapokat is létesítenek, 1 •4. ülése 1937 január 27-én, szerdán. én ezeket mind megvalósítandó és megvalósítható gondolatoknak tartom e törvényjavaslat intézkedései alapján, mert ilyenformán helyes, egészséges irányba lehet terelni a telekárakat és a túlzó telekspekulációnak s az uzsorának kikapcsolásával lehet a városi közönség érdekeit szolgálni. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban, ami az építés problémáját illeti, egy másik kérdést akarok érinteni, amelyre talán a mai idők élesebben világítottak rá és amely kérdés a jövőben is nem egyszer fog foglalkoztatni bennünket és másokat. Az egész építkezésnek van egy rettenetes hátránya, mégpedig az, hogy nincs benne folytonosság, alapjában véve tisztán konjunktúraproblémává vált. Jellemző vonása hatalmas fellendülés az egyik oldalon, nagy mélységbe zuhanás a másik oldalon, ami természetszerűleg erősen megzavarja a gazdasági élet nyugodt menetét. Ehhez hozzá kell vennem még azt, hogy itt az ipari életnek sok foglalkozási ága van érdekelve — most nem tudom pontosan megmondani 40, vagy 50, de ez teljesen mellékes is — s ezek a különböző foglalkozási ágak mind egy időben élvezik a magas konjunktúrát és sínylődnek későbben a rossz konjunktúrában. Éppen ezért, ha ezek a tervek elkészülnek, — erre leginkább Anglia tudna példát mutatni — talán azon is lehetne gondolkozni, hogy azok a tervek olyanok legyenek, hogy az építkezés menetébe valamennyire állandóságot vigyenek bele. Hiszen -a konjunktúrát teljesen kikapcsolni sohasem fog sikerülni, nincs az a gazdasági rendsaer, amely ezit megtehetné, akármennyire is töreíks'ziík arra, hogy ezt a kérdést megoldhassa, mert a konjunktúra tulajdonképpen nemaa embereken és az emiberi ténykedéseken múlik, hanem azokon kívül álló erőkön is. Lehet azonban ezt mérsékelni, lehet gyengíteni és lehet naigyobb egyenletességet belevinni a gazdasági életbe, tehát a tervnek tulajdonképpen ezt a folyamatosságot, ezt az építés tekintetében való kiegyensúlyozottságot is lehetőleg meg kell teremtenie. A másik kérdés, amelyre itt gondolok, financiális kérdés. Ezt annakidején a 33-as bizottságiban szóvá is tettem. Nekünk mégis csak arra kell törekednünk, hogy az építkezéseket a jövőben a magunk erejére támaszkodva végezzük. Ebben a tekintetben a külföldön bevált irányok átplántálása, sajnos, nem mindig szerencsésen történt. Említem az építőipari szövetkezeteket, amely kérdéssel — mivel éppen a kiisem'berek problémájáról van szó — érdemes foglalkozni és látom, hogy nem egy külföldi állam igen 'behatóan foglalkozik is ezzel a problémával. (Rupert Rezső: De nem úgy, mint nálunk az Otthon szövetkezet! Ott maradt a kisemberek 400.000 pengője! Gróf Csáky Károly és társai vállalkozása!) Azért kívánom,, hogy jól és okosan oldassék meg. En 'megértem és nem is emelek semmi kifogást az ellen, hoigy most ez a törvényjavaslat a közigazgatási jelleget veszi alapul és ennek alapján próbálja a városrendezés kérdését megoldani. Itt-ott vannak intézkedései, aímelyek nagyon célszerűek és helyesek s amelyek eljutnak az utolsó faluig is: értem a telek osztást és a telekalakítást. En azonban joibban szerettem volna, ha inkább tovább ment volna a törvény és talán a lélekszámhoz alkalmazkodott volna, mert nálunk nem egy olyan község van. amely sokkal jobban megközelíti a városi jellegiét,