Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-184

Az országgyűlés képviselőházának 18 \. szellemnek, amely ezekben a forradalmakban érvényesüléshez jutott. Keresni kezdtük az irodalomban, a sajtóban, a színpadon ennek a szellemnek megnyilvánulásait, a nélkül, hogy megpróbáltunk volna közelebb férkőzni hozzájuk. Destruktív irodalomról beszéltünk, amely- ! nek célzatai, pusztításai kihatottak az állami rend, a társadalmi élet, az általános erkölcsi felfogás megrendülésére, aláaknázására. Az alábbi hasábokon csak úgy kapásból néhány szemelvényt közlünk ennek az irodalomnak közismert termékeiből. Ezeket a szemelvényeket persze az egész irodalomra kiterjesztve vaskos kötetekig halmozhatnánk. De talán így, szűkebb keretek között is, ez a néhány kikapott példa a maga apróságában és kiszakítottságában is ad valami ízelítőt abból, mit jelentett hát voltaképpen vagy mit jelent ma is az, amit ebben az irodalomban destrukciónak nevezünk. Ennek a szellemnek legfrissebb termékét legutóbb Hatvány Lilinek Kilencágú korona című darabjával szemléltettük. Most néhány őst mutatunk be arról a családfáról, amelyről a Kilencágú korona kisarjadt.« »Bródy Sándor: Dada.« »Azt hisszük, nem kell rá sok szót vesztegetni, micsoda lélek, micsoda tendencia szólal meg a rendőrnek ebben a dikeiójában. A dadát 1902-ben játszották először a Vígszínházban, de a rendőr dikciója, mindaz,: amit elmond, már olyan, mintha benne sötétlene a Károlyi-forradalom és a bolsevizmus egész förgetege. Olyan, mintha Kun Béla vagy Pogány József szólalna meg itt, hogy kifejtse a fennálló magyar társadalmi, uralmi rend egész feneketlen rothadtságát, vérig lázító, tűzre, gyilkolásra bőszítő erkölcseit. „Ha egy gazember urat rajtakapunk, azt lefogjuk, de az más. Az fizet a gazember uraknak, akik még nem voltak becsukva és kibocsátják!" Nem a forradalom és a bolsevizmus szemlélete, tizenhat esztendővel előrevetítve s nem az azokat előkészítő szellemnek üvöltése ez, mely aztán oly szörnyű nyíltsággal és arcátlansággal tiport át a régi Magyarországon? A Bródy-féle beállítás perverzitását, alattomosságát, raffináltságát csak fokozza, hogy mindezt magával az önálló rend egyik oszlopával, magával a rendőrrel mondatja el, hogy így a szerző mondanivalója még vérlázítóbb, még rombolóbb, még mélyebben pusztítóbb legyen. Kis József versei. Ugyanez a szellem, de itt, mint az ül;, dözött zsidóság, a zsidó szolidaritás forradalmi szelleme szólal meg Kis József alább következő két versében, amelyek közül az egyiket — Odessza — az orosz pogromok alkalmából, a másikat — „Knyáz Potemkin" — az 1905-i orosz forradalom alkalmából írta. Ennek a forradalomnak egyik legvéresebb epizódja volt a feketetengeri hadiflotta matrózlázadása, amikor először tűzték ki a hadihajókra a bolsevizmus vörös lobogóját.« »Kis József, íme, a szabadság nevében arról álmodott 1905-ben, a Knyáz Potemkin zendülésétől felgyulladva, hogy az a szellem, mely ezt a lázadást lángralobbantotta, egyszer majd az egész világot hatalmába ejti s ahová eljut majd: Gőg, gazsága elsápadt szem nyílik, lánc szakad!.-. Ó 1905ben, miközben Astarot, Beliál és Jehova nevében átkot mondott a cár birodalmára és a cár katonáira, arra vágyott, hogy ott ülhessen egyszer, a Knyáz Potemkin-féle legényekkel egysorban, „mint a rózsák ülnek együtt egy bokorban". Szegény, ő nem érte meg ezt az ünnepet, a világszabadság nagy ünnepét, melyet az orosz forradalmárok és a többiek végre meghoztak a rabszolga népeknek. De utódai ülése Î9È7 február 16-an, kedden. 3i3 közül, a magyar irodalom és költészet újabb nemzedékéből aztán, mint tudjuk, annál többen odatelepedtek ebbe a vadrózsabokorba...« A cikk egész tartalma, de különösen ezek a kitételek az 1914:XLL te. 1. és 2. §-ába ütköző, a 3. § 2. bekezdése, valamint a 22. és 23. §-a szerint minősülő sajtó útján elkövetett meghalt ember meggyalázása vétségének jelenségeit látszik feltüntetni. A szóbanforgó hírlapi közlemény névtelenül jelent meg, a lap felelős szerkesztője pedig a cikk szerzőjét felhívás dacára nem nevezte meg és a cikk kéziratát nem szolgáltatta be. Mindezeknél fogva a vád tárgyává tett hírlapi közleményért ^Milotay István országgyűlési képviselő felelős szerkesztőt terheli a sajtójogi felelősség a St. 35. §-a értelmében. A bizottság megállapította, hogy a megkeresés illetékes hatóságtól érkezett, az összefüggés nevezett képviselő személye és a vélelmezett bűncselekmény között nem kétséges, zaklatás esete nem forog fenn, javasolja a t. Képviselőháznak, hogy Milotay István országgyűlési képviselő mentelmi jogát ebben az ügyben függessze fel. Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a mentelmi bizottság javaslatát magukévá tenni? (Igen!) A Ház a mentelmi bizottság javaslatát elfogadja és így Milotay István országgyűlési képviselő úr mentelmi jogát ebben az ügyben felfüggeszti. Következik a mentelmi bizottság 364. számú jelentése Milotay István képviselő úr újabb mentelmi ügyében. Az előadó urat illeti a szó. Huszovszky Lajos előadó: T. Képviselőház! A budapesti kir. főügyészség Milotay István országgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kérte, mert a budapesti kir. büntető törvényszék megkeresése szerint nevezett képviselő ellen eljárás indult azon a címen, Tiogy az »Űj Magyarság« című politikai napilap 1936. évi augusztus hó 22. napján kiadott 191. számában »Súlyos szabálytalanságok történtek a Győr körüli útépítéseknél« felirat alatt aláírás nélkül megjelent cikk tartalma az 1912 :LIV. te. 96. §-ába ütköző tiltott közlés vétségének jelenségeit látszik feltüntetni, mert a dr. Virág Imre és társa elleni bűnügyben a nyomozás eredménye, valamint a vizsgálóbírónak a házkutatást és lefoglalást elrendelő végzésének tartalma részben leközöltetett a nélkül, hogy a közlésre az arra illetékes hatóság engedélyt adott volna vagy a hatóság ezen bűnvádi ügyben az iratok tartalmát nyilvánosságra hozta volna. A szóbanforgó hírlapi közlemény névtelenül jelent meg, a nyomozás során kihallgatott tanuk a cikk szerzőjét vagy közzétevőjét megnevezni nem tudták és nem tudtak a lap felelős szerkesztőjén kívül olyan egyént megnevezni, aki a szerzőt vagy közzétevőt ismerné. A lap felelős szerkesztője pedig a cikk szerzőjét felhívás dacára nem nevezte meg s a cikk kéziratát nem szolgáltatta be, mindezeknél fogva a vád tárgyává tett hírlapi közleményért az 1878:V. te V. fejezete értelmében Milotay István országgyűlési képviselőt terheli a felelősség. A bizottság megállapította, hogy a megkeresés illetékes hatóságtól érkezett^az összefüggés nevezett képviselő személye és a vélelme49*