Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.
Ülésnapok - 1935-173
Az országgyűlés képviselőházának 17 3. ülése 1937 jamiár 26-án, kedden. 23 bízza. Évtizedes kívánsága mindenkinek, aki építőiparral foglalkozik, hogy a mai káoszból valami világos kivezető út legyen. Dönteni kell ebben a kérdésben, de helyesebbnek tartanám, lia törvény döntene. Helyesnek tartom, hogy a feladatok emelkedésével a képesítés is emelkedjék, de feltétlenül állandóbb lesz a rendezés, ha törvény rendezi, mulandóbb és kevésbbé állandó, ha rendelet szabályozza. A miniszter úr nem tud majd ellenállni azoknak az ostromoknak, amelyek azoknak az építőipari érdekeltségeknek a köréből fognak feléje irányulni, amelyeket az ő kibocsátandó rendelete érdekeikben sért. A miniszter úr állandóan ilyen nyomásoknak lesz kitéve, és valljuk be, igen sokszor kénytelen lesz engedni is ezeknek a kívánságoknak. Rendelet esetén ugyanis sokkal könnyebb ezeknek a kívánságoknak engedni, viszont feltétlenül könnyebb a kívánságoknak ellenállni, a törvényes szabályozáshoz ragaszkodni, (ha törvény intézkedik ebben az ügyben. Az Építőmesterek Lapja a következőket írja erről a részről. Csak egy pár mondatot olvasok fel. (Olvassa): »A törvényjavaslat a magasépítőipart messzemenően érintő számos felhatalmazást ad az iparügyi miniszternek. Ezek a felhatalmazások mindazokra vonatkoznak, amiket az építőipar és általában az ipar az új építőtörvénytől vár. Ebben a törvényben az iparügyi miniszter újabb rendeleti szabályozásra kér felhatalmazást.« Azt írja továbbá az említett lap, hogy a törvényjavaslat a szakipari érdekeltség jogviszonyainak rendezetlenségéből ©redő hátrányok elkerülése végett az építőipari képesítési rendszert rendeletre kívánja bízni. (Tovább olvassa): »Ezzel a felfogásával szembeikerül a tarvényja\*aslat a gyakorlati élet felfogásával, miért is változatlanul kívánnunk kell a rendeleti szabályozás helyett éppen a jogszabályok stabilitása érdekében a törvényes szabályozást.« T. Képviselőház! A Gazdasági Élet ugyanerről a következőket írja (olvassa): »Az építőipari jogszabályoknak rendeleti úton ívaló szabályozása sok olyan jogot érinthet, amely a szellemi tulajdonjog körébe tartozik^ és így e téren is olyan beavatkozást biztosít a kormánynak, amely a régi gazdasági rendszer uralma idején elképzelhető sem lett volna. A Magyar Mérnökök és Építészek r Nemzeti Szövetségében különösen azt kifogásolták, hogy (olvassa): *a készülő új törvény az építőipari munkák végzésének szabályozási jogát a minisztériumnak tartja fenn.« Az érdekelt építőipari szakmák is sorozatosan tiltakoztak ez ellen, mert ez a rendelkezés »az építőipari törvény teljes elejtését jelenti.« Én szerettem volna, 'ha ebben a törvényjavaslatban szabályozták volna a tervezési jogot is, mert amikor az ipartörvényt^ tárgyaltuk, akkor azzal méltóztattak a tervezési jog szabályozásának kérdése elől kitérni, hogy ez szellemi munkásokat is érint, tehát nem való az ipartörvénybe. Amikor a mérnökkamarai törvényt tárgyaltuk, akkor meg azzal méltóztattak kitérni, hogy ez a törvényjavaslat tisztán a mérnökségre vonatkozik és az építőiparosság jogait ebben szabályozni nem lehet. Kell tehát valahol olyan törvénynek lennie, amely mind az építőiparnak, mind az építészet szellemi művelőinek jogkörét elhatárolja és szabályozza. Azt hiszem, a Jelen törvényjavaslat lett volna olyan alkalom, amikor ezt lehetséges lett volna megtenni, mert ezt a kérdést miniszteri rendelet nem fogja megnyugtatóan szabályozni. Azt is szerettem volna, ha a tisztviselők tervezésének kérdése, amelyet mint háborús rendelkezést méltóztatott említeni, bizonyos enyhítést és szabályozást kapott volna. Ha a javaslatnak ezeket a hibáit felsorolom és szembeállítom a javaslatnak azokkal az előnyeivel, amelyeket szintén voltam bátor elmondani, azt kell mondanom, hogy a mérleg az előbbiek felé billen. A bizottsági tárgyalás során próbáltuk enyhíteni a javaslatnak ezeket a kirívó hibáit. Nagy munkával és nagy fáradsággal iparkodtunk a hibák enyhítése terén bizonyos eredményeket elérni, sajnos, nagyon keveset értünk el. Készséggel megállapítom most is konklúzióm levonása alkalmával, hogy vannak a javaslatnak jó oldalai, és hogy a munkanélküli mérnökség kenyeret remél tőle, és én hiszem, hogy fog is kapni. Azt is megállapítom, hogy az építésrendészettel foglalkozó városi hatóságok Kezéről nagy béklyókat ráz le ez a törvényjavaslat, a haladás tempóját a városszabályozás terén fokozni alkalmas és a városodást elősegíteni képes. Hiszem, hogy ezekből a szempontokból az ebben a törvényjavaslatban foglalt rendelkzések üdvös hatást is fognak elérni. Én tehát ezekből a szempontokból el tudnám fogadni ezt a javaslatot. Miután azoniban alkotmányjogi aggodalmaink igen súlyosak, és »a kerettörvényrendszernek ezt a formáját, amely itt van, a magam részéről alkotmányjogi szempontból ítélem meg, (Zaj a középen. — Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) miután magánjogi aggodalmainkat a tulajdonjogba való könnyű belenyúlás miatt szintén nem tudjuk magunkba fojtani és ezek a magánjogi aggodalmaink fennállanak, miután az atonómiák séreknét látjuk a miniszternek juttatott felhatalmazások következtében, és miután politikai aggodalmamik vannak egyes rendelkezéseknek pártszempontból való esetleges kihasználása tekintetében, és kevés a reményünk arra, hogy ezeket az aggodalmainkat elhárítani kívánó módosításaink figyelembe vétetnek: az egyesült kereszténypárt nevében és a magam nevében is kijelentem, hogy nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt a törvényjavaslatot elfogadhassam. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a baloldalon.) Elnök: A miniszterelnök úr óhajt szólni.. Darányi Kálmán miniszterelnök: T. Ház! Van szerencsém a Legfőbb Állami Számvevőszék elnökének jelentését, amely az 1935/36. költségvetési évben engedélyezett hitelekkel szemben ugyanezen év második félévének végén mutatkozó eltérésekről szól, benyújtani. Kérem ennek a jelentésnek a zárszámadásvizsgáló bizottsághoz való utasítását. Elnök: A Ház a (miniszterelnök úr jelentését kinyomatja, szétosztatja s előzetes tárgyalás és jelentéstétel céljából a zárszamadásvizsgáló bizottságnak adja ki. Az iparügyi miniszter úr kíván szólni! Bornemisza Géza, a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium vezetésével megbízott iparügyi miniszter: Mélyen t. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Bár rendkívül csábító lenne, hogy Petrovácz igen t. képviselő úr kritikájára válaszoljak, mert meggyőződésem sze : rint az a kritika, amelyet ő a városrendezési törvényjavaslattal szemben a mai ülésen gyakorolt, a törvény intencióinak téves ismereten, illetőleg félreismerésén alapszik, mégis mél-
