Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-183

M4 Az országgyűlés képviselőházának 11 amelyet éppen Bud János képviselő úr terjesztett (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Nem vált törvénnyé!) be miniszter korában: törvénytervezet az építésügyről. A harmadik törvényjavaslattervezetből, amelyet a következő kereskedelemügyi miniszter úr szintén bemutatott, csak néhány szót leszek bátor felolvasni annak igazolására, hogy igenis, más miniszter urak is akarták, (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: De nem sikerült!) illetve a miniszter uraknak ugyanazok a törvényelőkészítő szervei, amelyek ma is hivatalban vannak, szintén akarták ezeket a kérdéseket törvényileg szabályozni. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: De nem sikerült egynek sem!) Sot le is tárgyaltatták a megfelelő szaktestületekkel; hiszen a Bud-féle törvénytervezet letárgyalása céljából is harminc napig üléseztünk az Országos Középítési Tanácsban, ahol ezt a tervezetet le is tárgyaltuk. Ebből a javaslatból csak néhány szakasz címét olvasom fel, hogy beszédemet igazoljam. A "90. § a beépítési mélységet, a 93. § a levegő és a világosság biztosítását, (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Nem való törvénybe!) a 94. § az utcai épületek magasságát, a 95. § az udvari és hátsó épületek magasságát, a 96. § a lakóemeletek számát, a 97. § az épületek magasságát és az emeletek számát, a 98. § a lakások alapterületét és belmagasságát, a 99. § a lakóhelyiségek megvilágítását, — és most jön az ablakparagrafus — a 102. § az ablakfelületeket és a padlómagasságot kívánta törvényileg szabályozni. A 103. § az épületek távolságát, (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Nem való törvénybe! Nem lett elfogadva!) a 104. § az udvarterületet, a 105. § az udvarra vonatkozó kivételes rendelkezéseket, a 107. § az udvarterület befedését, a 108. § az épülettávolságot és az udvartérre vonatkozó könnyítéseket szabályozta stb. stb. A most említendő szakaszok pedig a szerkezeti részletekre vonatkoznak — mert én erről is beszéltem. Az V. fejezetben a 130. § az építési és szerkezeti anyagokat, a 131. § a tűzbiztos szerkezeteket, a 133. § a falvastagságot, a 134. § a

: favázas falakat és falszerkezeteket, a 135. § az elválasztófalakat, a 136. § a tűzfalakat, a 137. § a födémeket, a 138. § a tetőzetet, a 139. § a hófogó rácsot és így tovább egy csomó paragrafus egészen a 165. <Hg a legkülönbözőbb részletkérdéseket akarta szabályozni. Például a 165 § újra az ajtókat, az ablakokat és a világítóaknákat kívánta szabályozni. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Mire elkészült a javaslat, bekerült a fiókba!) Közben megbukott a miniszter. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: És a javaslat bekerült a fiókba. Ezek a kérdések mind egy építési rendeletbe és nem törvénybe valók!) Ezeknek a törvénytervezeteknek az ismertetésével csak azt akartam igazolni, hogy á felszólalásomban kifejezett azon nézetemmel, hogy az építkezéseknek ilyen általános elvei az építési törvénybe tartoznak, igen előkelő társaságban vagyok és Bud képviselő rír van a legkevésbbé hivatva arra, hogy ezt kifogásolja. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ö is meggyőződött arról, hogy tervezeteit nem lehet Keresztülvinni, mert ezek a kérdések nem tartoznak a törvénybe!) Ami javaslataimat illeti, méltóztassanak az általános vitában mondott néhány szavamat meghallgatni. Azt mondottam, hogy törvényben kell szabályozni mindent, ami mindenütt egyaránt érvényes, tehát nemcsak Buda'3. ülése 1937 február 12-én, pénteken. pestre, hanem az ország minden egyes épületére. Például, hogy milyen aránynak kell lenni az emeletek száma és az utca szélessége között. Azt mondottam, hogy ez mindenütt egyformán kell hogy érvényesüljön. Továbbá, hogy milyen minimális méretnél kisebbre nem szabad az építési telkeket osztani. Azután a híres vagy híressé vált ablakkérdés: Azt mondottam, hogy az ablakterületnek a;szobaterülethez való arányát szabályozni kell, mert nem jók a kellőképpen meg nem világított helyiségek. Ez tisztán közegészségügyi kérdés. Ismerjük a magyar építkezéseknek azt a rettenetes hibáját, hogy a szoba alapterülete és a megvilágító felület között nincs meg a kellő arány. Harminc-negyven centiméteres ablakok vannak, amelyek a szobát sohasem világítják meg, amelyek a szobát nem tudják kiszellőztetni. Az ilyen szobákban egészségtelen állapotok vannak és igen sok orvosprofesszor megállapította, hogy a tüdővész elterjedésében, abban az óriási bűnben, amellyel engedjük falusi lakosságunk nagy százalékát tüdővészben elpusztulni, két tényezőnek van a legnagyobb szerepe: az egyik a házak kis ablaka, a másik a nagy por az utcán. T. Ház! Szerintem az, hogy az építkezőket kényszerítsük egészségesebb arányú ablakok létesítésére, annyira fontos, hogy én ezt törvénybe iktatandónak tartom. A miniszter úr felfogásával nem vitatkozom. A miniszter úrnak < ÍZ H felfogása, hogy ezek szabályzatba, egy miniszteri rendeletbe vagy egy szabályrendeletbe valók. Azt hiszem, ez később mégis módosulni fog abban az irányban, ahogyan már évekkel ezelőtt elindult. T. Ház! Én két módosítást javasoltam ehhez a szakaszhoz. Müller Antal igen t. képviselőtársam ebben a kérdésben az iparossággal szemben elnézőbb, mint én. Ö azt mondja, hogy az ötezer lakoson aluli községekben legyen szabad építeni nem építőiparosnak is. (Müller Antal: De ellenőrzés mellett!) Az én felfogásom szerint semmi körülmények között nem szabad tovább tűrni azt, hogy képesítéshez kötött iparosok helyett képesítés nélküli emberek építsenek, vagy vezessenek építkezést. Ezt tűrni nem lehet. Ahhoz hozzájárulok, hogy mint napszámosok egy ilyen építőiparos mellett működjenek családtagok és hozzá nem értők is, de azt, hogy felelős vezető nélkül, akinek szerkezeti, statikai tudásának kell lenni, építsenek, nem tartom megengedhetőnek. A rettenetes anyagpazarlás ma az építkezéseknél éppen a statikusok mellőzése folytán áll elő. Nem tartom okszerűnek, hogy ez tovább is így legyen. Én tehát ezt a szakaszt, hogy milyen munkát kell építőiparossal végeztetni, úgy szövegezném, hogy milyen munkát milyen építőiparossal kell végeztetni, hogy vannak olyan munkák, amelyeket kisebb építőiparos is elvégezhet, — például a falusi munkák — vannak olyan munkák, amelyeket kőművesmester is elvégezhet, — mondjuk, középnagyságú községben, egyebütt azonban az építőipari munkák gyakorlásáról szóló rendelkezéseknek kellene érvényben lenniök. A miniszter úrnak adott felhatalmazás nem terjed ki arra, hogy a miniszter úr az erőtani számítások kérdését is szabályozza. Ebben a szakaszban tudniillik a d) pontban az van, hogy a miniszter úr felhatalmazást kap a törvényhozástói, hogy az építési anyagok minőségét, méreteit, az építésnél mégha táró-