Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-183

304 Az országgyűlés képviselőházának 18< Indítványom ilyen irányban ajkarna eny­híteni a súlyos és szigorú intézkedéseken, ame­lyeket ez a szakasz tartalmaz, különösen pe­dig ennek 4. bekezdése. Nem szeretném, ha a törvénytárunkba bekerülő « a magánjogba és a magánérdekbe ilyen belenyúló intézkedés precedensül szolgálna a jövőben. Nagyon kérném a miniszter urat, méltóz­tassék ezt az én indítványomat megfontolás tárgyává tenni és hozzájárulni ahhoz, hogy némileg, különösen a vidéki viszonyokra való tekintettel, ahol kisebb embereket és gazdákat is érdekel ez a kérdés, indítványom értelmé­ben a szakasz szigorúságán enyhítsünk. Elnök: Szólásra következik? Veres Zoltán jegyző: Vázsonyi János! Elnök: A képviselő úr nincs jelen. Felszóla­lása töröltetik. Veres Zoltán jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Ház! Müller Antal kép­viselőtársam félreértett engem, mert én nem a városi telepekről, hanem a kőbányai sertés­telepekről .beszéltem. Előttem szólott képviselő­társam éppen ennek a szakasznak 4. bekezdé­sét akarja kihagyni azért, hogy a benne fog­lalt intézkedés végre ne hajtassék és az volt a javaslata, hogy legalábbis enyhítsünk e 4. bekezdés szigorúságán. Kőbánya voltaképpen Budapest s a kő­bányai városrész fejlődését éppen a sertéshiz­laldák akadályozzák. Kőbánya polgárságának, lakosságának hosszú, évtizedes, egyetemleges lüvánsága az, hogy ezeket a sertéshizlaldádat onnan kitelepítsék és így tegyék lehetővé, hogy az a városrész fejlődhessék. A fejlődésre ott nagy területek állanának rendelkezésre, de éppen ezekből az üzemekből kiáramló kelle­metlen szag az, ami lehetetlenné teszi, hogy ez a városrész kifejlődhessék. Ha már hozzányú­lunk a városrendezéshez és figyelembe vesszük azt, hogy elsősorban a szépségnek, a jóságnak és célszerűségnek kell irányadónak lennie, ak­kor legalább itt Budapesten, az ország szívé­ben tegyük meg azt, amit meg kellett volna már régen tenni. Nem azt mondom, hogy az öt esztendő sok, hanem azt, hogy semmiféle kikötés nem kell. Belemennék szívesen abba, ami a sertéshizlalda-tulajdonosoknak a kíván­sága, hogy az állam adjon nekik kedvezményt más területen, ahol egészségügyileg nem ártal­mas és nem kellemetlen ezeknek a telepeknek a működése és így szabadítsa fel azt a város­részt attól a kellemetlen állapottól, amelyet éppen az ő telepeik ottléte idéz elő. Ez a szakasz nem tisztán és nem kizárólag erre a telepre vonatkozik. Ezt a telepet azon­ban meg kell szüntetni, mert lehetetlenség, hogy másképpen a fejlődés meginduljon és hogy érvényesüljenek azok az egészségügyi kívánalmak, amelyek a városi életnek előfel­tételei. Megemlítem ezzel kapcsolatban, hogy Bu­dapest lakosságának, összes iparosainak kíván­sága az, hogy hajtsák végre a kormányzó ju­bileuma alkalmából hozott törvénynek azt a rendelkezését, hogy az óhegyi telepen családi házakat kell építeni., Ezt annakidején tör­vénybe foglaltuk, megígérték a kormányzó jubileuma alkalmából, törvénnyel kell tehát kötelezni a kormányt arra, hogy tegye _ meg e téren a szükséges intézkedést. (Buchinger Manó: Fakunyhókban laknak az embereik!) Éppen a város fejlődése szempontjából sürge­tem, hogy a kormány hajtsa végre azokat a rendelkezéseket. Kérem a miniszter urat, hogy ezeket a '. ülése 1937 február 12-én t pénbekeû. szempontokat vegye figyelembe e kérdések elintézésénél. Elnök: Szólásra következik? Veres Zoltán jegyző: Nincs senki felje­gyezve! Elnök: Kíván-e még valaki hozzászólni a szakaszhoz? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A miniszter úr kíván szólni. Bornemisza Géza iparügyi miniszter: T. Ház! Azt hiszem, feleslegen» a 13. § rendelkezé­seit ismertetnem, azt Petrovácz Gyula t. kép­viselőtársam már részletesen megtette. A szakaszhoz tulajdonképpen három indít­vány érkezett. Az egyik Petrovácz Gyuia t. képviselő úr indítványa, aki azt kéri, hogy a harmadik bekezdésben a zajos, bűzös, tűz-, vagy robbanásveszélyes üzemek kitelepítését egy bizonyos szűkítéssel eszközöljük és pedig hogy a »vagy egyéb okokból« szavakat hagy­juk ki. Szerintem nem a »vagy egyéb okból« szavakon van a hangsúly, mert hiszen az ilyen kitelepítésnek a kritériuma az, hogy az ilyen üzem a jóváhagyott városrendezési terv vég­rehajtását lényegesen akadályozza és ezekre a »vagy egyéb okból« szavakra csak azért volt szükség, mert nem lehet taxatíve a törvény­ben felsorolni azokat az okokat, amelyek miatt ilyen üzem a városrendezési terv végrehajtá­sát esetleg akadályozhatná. De ebből a szem­pontból ez a fogalmazás mégis egy kis kiegé­szítésre szorul. Hajlandó vagyok ezt a kiegé­szítést megtenni, aképpen, hogy kisajátításnak van helye még akkor is, ha a telep közérdek miatt kifogás alá eső egyéb okból (Petrovácz Gyula: Helyes! Ez megnyugtató!) akadályozza a városrendezési terv végrehajtását . Ami Petrovácz Gyula képviselő úr pasik javaslatát illeti, hogy az ilyen kitelepítendő telep tulajdonosának ne adjunik kisajátítási jogot, mert az már a magántulajdonba ütkö­zik, az a válaszom, hogy a városrendezési terv által érintett üzem kitelepítése is a magán­tulajdonba ütközik és ha a magántulajdonnak ezt a korlátozását közérdekből vállaljuk, akkor logikus, hogy ennek a magántulajdoná­ban sértett teleptulajdonosnak legalább lehe­tőséget adjunk arra, hogy üzemét megfelelően áthelyezze. És ha az előbbi intézkedést célsze­rűnek látjuk a városrendezés nagy céljainak az elérése miatt, akkor kétségkívül a teleptu­lajdonosnak is kell bizonyos jogokat biztosí­tani. Ügy, hogy azt az indítványt, amely azt célozza, hogy a teleptulajdonos részére kisa­játítási jogot ne adjunk, nem tartom indokolt­nak, mert bizonyos körülmények között elő kell segítenünk azt, hogy az ilyen városrende­zést akadályozó üzem áttelepíthesse székhelyét. Ugyancsak szükségtelennek tartom Müller Antal képviselőtársamnak azt az indítványát, amely úgy szól, hogy ilyen kisajátítási jog engedélyezése esetén a város meghallgattas­sék. A törvényjavaslat szerint ugyanis a vá­rosrendezési munkálatok egész végrehajtása a város elhatározásán épül fel. Azt hiszem tehát, hogy ezt a rendelkezést teljesen felesle­ges volna belevenni a törvényjavaslatba, mert hiszen ilyen ipari, vagy bármilyen, a város­rendezés fejlesztését gátló üzemnek kitelepíté­sét maga a város kezdeményezi, tehát tulaj­donképpen azt mondhatjuk, hogy az egész ki­telepítési eljárás megindítója a város. Miután a városoknak legtöbbször igen nagy érdekük fűződik ahhoz, hogy az az ipari üzem, amelyet kitelepítettek, más területen tovább folyjék, meg vagyok győződve, hogy maga a város lesz

Next

/
Oldalképek
Tartalom