Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-182

296 Az országgyűlés képviselőházának 18% engedélyeket kiadni, úgyhogy ilyen kártalanításról, véleményem, szerint nem lehet szó, ez csak a kártérítési perek rettenetes lavináját fogja megindítani, teljesen indokolatlan esetben is. Érdemben elfogadom Petrovácz képviselő úrnak azt az indítványát, hogy a telekátalakítás határának kiterjesztése, vagy szűkítése újból a képviselőtestület, illetőleg a törvényhatósági bizottság elé kerüljön, mivel azonban az előadó úr által benyújtott módosítás lényegében ugyanezt tartalmazza, az utóbbit kívánom elfogadni. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom, következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a 8. §.-t eredeti szövegében elfogadni, szemben az előadó úr, Petrovácz Gyula és Pinezich István képviselő urak módosító indítványaival? (Nem!) Kérdem, méltóztatnak-e a 8. §-t az előadó úr módosításával elfogadni, szemben Petrovácz Gyula és Pinezich István képviselő urak módosításaival? (Igen!) A Ház a 8. §-t az előadó úr módosításával fogadja el. Következik a 9. §,'kérem annak felolvasását. Veres Zoltán jegyző (felolvassa a 9. §-t). Elnök: Szólásra következik Petrovácz Gyula képviselő úr. Petrovácz Gyula: T. Képviselőház! Ennél a szakasznál csak azért szólalok fel, hogy a miniszter űr megjegyzéseire egypár észrevételt tehessek. A miniszter úr egyre azt mondja nekünk, hogy olvassuk el a törvényjavaslatot. Legyen meggyőződve, hogy számtalanszor elolvasta mindenki, akire ez vonatkozik. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Mégis mást méltóztatott állítani az előbb!) ellenben ne méltóztassék azt kívánni tőlünk, hogy mi ugyanazzal a szemmel lássuk a törvényjavaslatot, mint a miniszter úr. A szülő mindig szépnek látja a gyermekét, az idegenek esetleg nem. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: De a kritikában is van bizonyos határ!) Méltóztassék megengedni, hogy ezt így értelmezhessük. Ami a dolog másik részét illeti, az a szójáték, kizárólag- arra vonatkozik, hogy lehet, hogy valakinek háza másnak a kezébe kerül, Itt tehát a javaslat nem követi a Lex Adicke« rendelkezését, amely csak beépítetlen teleknél engedte meg a telekátalakítást és olyan telekkomplexumnál, amelyben nincsenek szabályos telkek, hameau itt új rendszert vezetünk be és olyan telkeken is megengedjük a telekátalakítást ahol nemcsak szabályos telkek, hanem épületek is vannak. A törvényjavaslat következő szakasza, amelyre azt méltóztatott mondani, hogy olvassam el, világosan kimondja, hogy: »Ha a telekátalakítás folytán valamely épület új tulajdonosnak jut«, igenis, megvan tehát a lehetőség erre. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Akkor ne tessék ezt úgy beállítani, hogy 'bolsevista felfogással méltóztatik a törvényjavaslatot vádolni ilyen indokok alapján.) Bocsánat, ezt sem mondottam. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Sarló és kalapács!) Azt mondottam, hogy akkor nem csodálkoznék ezeken a szakaszokon, ha ezt a javaslatot nem egy nemzeti érzésű kormány terjesztette volna elő. hanem ha a sarló és kalapács jegyében készült volna. Ez óriási különbség. (Zaj.) Én nem azt mondtam, hogy bolsevik! a javaslat. Szó sincs róla! Csak azt mondottam, hogy olyan helyen, ahol nem álll ülése 1937 február 11-én, csütörtökön. | nak a magántulajdon alapján, ezek a kérdések I természetesek, de ott, ahol a magántulajdon alapján állunk, még sem természetes dolog, hogy az egyik ember háza egy eljárás folytán egy másiknak háza lehessen, amint ebben a szakaszban világosan ez van. En tehát kérem, miniszter úr, méltóztassék szintén elolvasni ezt a szakaszt. Ebben az van, hogy átalakítás folytán valamely épület új tulajdonosnak jut. Ez az eventualitás tehát benne van a törvényjavaslatban. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Akkor ne tessék úgy beállítani, hogy tőle elveszik a házát bolsevista alapon!) Nem állítottam, máskép mondtam! (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Az úgy volt beállítva a Lex Adickessel szemben!) Nem, egy szóval sem! Máskép mondtam. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Sarló és kalapács!) Csak azt állítottam, hogy e szerint az új Lex Adickes szeriBt megvan az az eshetőség, hogy valakinek háza másnak jut. (vitéz Benárd Ágoston: De megkapja az árát!) Arról nem beszéltem, hogy megkapja az árát. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Az a baj, hogy nem tetszett beszélni!) Vannak olyan esetek, amikor valaki a saját házához körömszakadtáig ragaszkodik (Felkiáltások a jobboldalon: Közérdek! — Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Hozzájárulás nélkül nem lehet átadni senkinek!) és hiába kártalanítják akármivel, nem érzi magát kártalanítottnak. Nagyon sok olyan magyar embert ismerek, aki a saját szántóföldjének utolsó rögéhez, is ragaszkodik és nem tűri, hogy akármilyen eljárás folytán másnak jusson, így méltóztassék ezt felfogni. Ami a kártalanítás kérdését illeti, belátom, hogy a miniszter úrnak igaza van abban az esetben, ha mindig az illető saját kérelmére történő telekátalakítási eljárásról volna szó. Ha az illetők saját maguk kérik, hogy alakítsák át a telkeket, akor igazán nincs a kártérítésre semmiféle ok, vagy mód. Amikor ellenben a hatóság, rendeli el az ő kérelmük nélkül, közérdekből, vagy szabályozási érdekből, ilyenkor heteken vagy hónapokon keresztül telekkönyvi korlátozás van egy telekre rávezetve s ez a telek sem el nem adható, sem be nem építhető,. sem néni értékesíthető, sem pedig meg nem terhelhető, utáotia pedig az eljárást befejezik, anélkül, hogy ebből az eljárásból tényleges f telekátalakítás lett volna. Az, hogy akkor ezért valakinek felelni is kell, szerintem természetes dolog. Ezt a kárt tehát megtérítendőnek tartom és ebben a szakaszban ennek a kárnak a megtérítéséről nincs szó. így tehát nem lehet azt mondani, hogy teljes kártalanítási eljárás folyik, holott kisajátítási törvényeink mindegyike a teljes kártalanítás alapján áll. Egyik külföldi törvényben van gondoskodás arról, — még pedig a francia kisajátítási törvényben — hogy a hatóság visszaléphet -az egész müvelettől abban az esetben, ha a bíróság magas kártalanítási összeget állapítana meg. Isrenis, van tehát gondoskodás arról, hogy a közület visszaléphet ettől, de mindenesetre abban az esetben, ha a közület eljárása ténvleg kárt okozott valakinek, akkor ezt . . . (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ez nálunk nincs! Ez Franciaországban van!) Ez a francia törvényben van. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: De nem nálunk! Nálunk a hatóság nem léphet vissza! — Zaj.) Legyen szabad mégis hivatkoznom arra, hogy van olyan szabályozás is, amelyben ez a