Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-181

260 Àz országgyűlés képviselőházának lêl. ülése 1937 február 10-én, szerdán. tani a fogyasztót!) Amellett az ország belső ibükkfamennyisége csekély, amint az előbb mutattam ra, a bükkfa legnagyobb mennyisége külföldi importtűzifából kerül ki. Ezek azok az okok tehát, amelyek a belső * tűzifa áralakulásnál feltétlenül figyelembeveendők, olyan áralakító tényezők, amelyekről, azt hiszem, a képviselő úr is megállapítja, hogy ezek tolerálhatok, magyarázhatók és ennek a kérdésnek elbírálásánál ezeket a technikai nehézségeket és az általam felsorolt egyéb nehézségeket mindenesetre figyelembe kell venni., Van azután az okoknak egy másik csoportja, ahol már magyarázatot találni nagyon nehéz, mert ott találkozunk azokkal a bizonyos spekulációs momentumokkal és tényezőkkel, melyek külön megvizsgálást igényelnek. (Meisler Károly: Ezek a legfontosabbak!) Mert roppant érdekes, hogy ma, amikor aFaforgalmi koncessziója tulajdonképpen lejárt, amikor a Faforgalmi tulajdonképpen likvidál és amikor de jure még kötött forgalom áll fenn, de facto azonban már tulajdonképpen szabadforgalom van, az uráli által annyira követelt és kívánt szabadforgalom áldása éppen f azokban a jelenségekiben áll, amelyeikről •a képviselő úr nagyon helyesen emlékezett og. (Egy hang balfelől: A kartel megvan!) Ez előreveti arui^eAai a jövóre, úgyhogy azt hiszem, helyes a földmívelésügyi miniszter úr által ebben a Házban ismételten leszegezett az az álláspont, hogy a faforgalmat még teljesen szabaddá nem tehetjük sem a termelők, sem a fogyasztók érdekében, mert nagyon könnyen bekövetkezthetik az az állapot, hogy szabadforgalom esetén a fogyasztó nemi 4—5 pengőt, vagy 3'5—4 pengőt fog fizetni a tűzifáért, 'hanem az 100%-kal, a duplájára fel fog szökni. Kppen ezért a kormány máris gondoskodott arról, hogy ezeknek a bizonyos meg nem magyaráznato árkialakító tényezőknek kivizsgálását már a napokban az árelemző bizottság munkába vegye. A bizottság a legrövidebb időn belül a vizsgálatot meg fogja ejteni és éppen a legutóbb kibocsátott, az árelemző bizottság hatáskörét kiterjesztő rendelet intézkedéseit alapul véve, az illetékes miniszter meg fogja tenni azokat az intézkedéseket, amelyek a tüzifapiacon indokolatlanul jelentkező áremelkedéseket vissza fogják szorítani. T. Ház! Ami még a tűzifaforgalom jövőbeli szabályozását illeti, amiről a képviselő úr szintén megemlékezett, nem vagyok abban a helyzetben — minthogy ez a kérdés most áll végleges tárgyalás alatt, — hogy ennek részleteit illetőleg itt a Házat tájékoztassam. Egyet azonban kijelenthetek, azt, hogy a múlttal szemben a földmívelésügyi kormány és az egész kormány fokozottabb mértékben gondját fogja viselni annak, hogy ebben az új konstrukcióban necsak a termelő érdekei védessenek meg, hanem megvétíessenek a fogyasztók érdekei is (Helyeslés jobbfelől és középen.), tehát a termelők és a fogyasztók érdekei az új konstrukcióban összeegyeztettessenek és összhangban legyenek, mert azt hiszem, ezt a két^ érdeket a kormánynak paritásosán kell szolgálnia és a magunk részéről paritásosán fogjuk is szolgálni. (Helyeslés jobbfelől és középen.) Méltóztassék véffül tudomásul venni azt, hogy ez az egész fakérdés, a faforgalom kérdése nemcsak a termelők, nemcsak a fogyasztók kérdése, hanem igen nagy mértékben szociális kérdés is (Meizler Károly: Ezért érdekel benünket!), mert alig van a hazai gazdálkodásnak olyan ága, ahol annyi munkáskéz találna foglalkoztatást, mint éppen az erdőgazdálkodásban. (Ügy van! Úgy van!) Nem irreleváns tehát előttünk, hogy a magyar erdőgazdaság rentabilitását biztosítjuk-e vagy nem. Igenis biztosítanunk kell a magyar erdőgazdálkodás rentabilitását, még pedig elsősorban azokból a szociális okokból, amelyekről felszólalásom elején megemlékeztem. Méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés és taps jobbfelől és középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a viszonválasz joga. Malasits Géza: T. Képviselőház! Minthogy itt nem politikai kérdésről van szó ós az államtitkár úr sem tért velünk szemben politikai térre, a választ annak feltételezése mellett, hogy a kormány valóban gondoskodni fog arról, hogy a tűzifa olcsón kerüljön forgalomba, tudomásul veszem. Nem mulaszthatom el azonban, hogy az államtitkár úr felszólalására egészen röviden néhány megjegyzést ne tegyek. Első megjegyzésem a következő. _ Senki sincs közöttünk, aki a magyar erdők kipusztítását kívánná, vagy akarná. Teljesen tisztában vagyunk azzal, hogy a kormány az engedékenység tekintetében elment a legvégső határig. A magyar erdőket meg kell védeni a kipusztulástól. Ez rendben van. Azt is elfogadom egy bizonyos mértékig, hogy az erdőgazdaságot rentábilissá kell tenni, mert ha az nem rentábilis, akkor nincs értelme a további erdősítésnek. Hiányolom azonban azt, hogy amikor a kormány megkötötte a tűzifa tekintetében a forgalmat, amikor nemzeti ajándékot adott akár Rottmannéknak, akár az erdőbirtokosoknak, ugyanakkor nem gondoskodott arról, hogy az azokban az erdőkben foglalkoztatott munkásoknak milyen legyen a bérük. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mert nemzetgazdaságilag nem közömbös az, hogy nyolc gróf és két herceg jut-e ahhoz a donációhoz, ahhoz a hatalmas haszonhoz, amelyet a kötött gazdálkodás jelent, vagy pedig sokezer munkásember, akiket az erdőben foglalkoztatnak. Be tudom bizonyítani hiteles adatokkal, hogy milyen mértékben gazdagodtak meg az erdőbirtokosok és ebből a gazdagságból, ebből az aranyfolyamból munkásaiknak úgyszólván semmit sem adtak. Ha tehát a jövőben a kormány kényszerülve látja magát arra, hogy a forgalmat megkösse, akkor ne feledkezzék meg azokról a munkásokról sem, akikről az államtitkár úr egyébként megemlékezett és akik szintén részesülni akarnak abból a hatalmas profitból, hogy ne mondjam rebachból, amely a kötött forgalom következtében a tulajdonosoknak jut. Én mind elfogadom azt, amit az államtitkár úr mond. Hogyne, vagónhiány volt, esőzések voltak, rossz utak vannak, nem vezetnek az erdőkbe autóstradák. Ezekkel én mind tisztában vagyok, államtitkár úr. De miért kezdett a fa már ősszel drágulni, amikor még szárazság volt és amikor szállítani lehetett? Azért, mert a t. erdőbirtokos urak, illetve a Faforgalmi visszatartotta a külföldi behozatalt azért, hogy a belföldi pudvás fa árát magasan tartsa. Én a fogyasztók szempontjából beszéltem, én előttem, mondhatnám, majdnem közömbös, hogy szabadforgalom van-e vagy kötött for-