Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.
Ülésnapok - 1935-181
258 Az országgyűlés képviselőházának 181. ülése 1937 február 10-én, szerdán. gyarország minden tűzifafogyasztójának keresete ma lényegesen kisebb, mint 1913-ban volt. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Már most még sem volna szabad megengedni, hogy mialatt a lakosság 92%-ának keresete nem magasabb, sőt alacsonyabb, mint 1913-ban volt, a lakosság 8%-á.t kitevő néhány gróf és herceg ilyen arányban gazdagodjék, mint amilyen módon a kötött erdőgazdálkodás mellett gazdagszanak. (Gr. Festetics Domonkos: Ez nem igaz, ez nem stimmel, ez ellen tiltakozom! Az izraelita bankok seftelnek a fával, nem a grófok és hereegek! — Br. Berg Miksa: Mindegy!— Gr. Festetics Domonkos : A bankóik ne sef tel jenek a fával!) Azt egy római császár megmondotta... (Esztergályos János: A gróf úr ne idegeskedjék! — Gr. Festetics Domonkos: Nem idegeskedem, de legyen igazság! — Zaj. — Esztergályos János: Art a szépségének! — Gr. Festetics Domonkos: Keresztény állaimban élünk, és maguk a keresztények seihol sem keresnek semmit, csak a zsidók! Ez a baj! — Zaj.) Mnök: A képviselő úr beszédideje lejárt! Malasits Géza: Mélyen t. Képviselőház! Tíz perc meghosszabbítást kérek. (Felkiáltások: Megadjuk! — Gr. Festetics Domonkos: Megadjuk, csak tessék helyes dolgokat idehozni! — Derültség.) Elnök: A Ház a meghosszabbítást megadja. Malasits Géza: T. Képviselőház! Azt állítom az ország közvéleménye elé, akit Iátok, akit nem látok, azt nem állíthatom ide. (Gr. Festetics Domonkos: Tessék elmenni a Váciutcába, ott csupa izraelita van!) Ha a tisztelt gróf és herceg urak boltjaikat az izraelitákkal csináltatják meg és a hasznot az izraeliták fölözik le. arról én nem tehetek. (Br. Berg Miksa: Ebben van valami! — Gr. Festetics Domonkos: Van benne valami, de nem lehet általánosítani!) Ugy kell az erdőbirtokosoknak nagyobb keresetet juttatni, hogy az erdőket szaporítsák... (Zaj.) A helvzet azáltal válik bonyolulttá, hogy amint méltóztatik tudni, még az idei év nyarán lejár a Faforgalmi Bt. szerződése. A földmívelésügyi minisztérium előszobájában nagy a sürgés-forgás, hogy kié legyen ez a szép donáció, ki. fog ja ezentúl Magyarország tűzifafogyasztó közönségét megsarcolni, (Kun Béla: Kik lesznek Kottmannék utódai?) tisztára néhány gróf és egy-két herceg-e, vagy pedig ezek társakat is vesznek-e .magukhoz. Társak már jelentkeztek, keresztények az új keresztények, régi ég új izraeliták! (Elénk derültség.) Testvéri egyetértésben ott l«Huk őket a földmívelésügyi minisztérium előszobájában, ott tiporják egymás tyúkszemét és ott igyekeznek ezt a zsíros üzletet megkaparítaui. És ahogyan felekezeti különbség nélkül megsarcolják a tűzifafogyasztó közönséget, ugyanolyan felekezeti különbség nélkül igyekeznek az üzleten megosztozkodni. (Meizler Károly: De az arányszám nem jó!) Ahol Magyarország az utóbbi időben üzletről van szó, ott az állam sem akar elmaradni és ahogyan az állam részesedik a cukorgyártás és a szeszgyártás hasznában, vagy a sóban, ugyanúgy akar a tűzifaellátás hasznában is részesülni. Már írják a lapok egészen vidáman, hogy a koncesszió meglesz. (Gr. Festetics Domonkos: Nincs még meg!) Már csak az titok, hogy ki fogja ezt a koncessziót megkapni és az alapítandó részvénytársaságot kik fogják reprezentálni. (Felolvassa.) »Mindenesetre _ í r ja az njság —igen figyelemreméltó az, hogy e részvénytársaság — tehát az egész tűzifaforgalom — hasznában úgy a belföldi, mint a külföldi tűzifát illetően jelentős százalékkal részesedik maga a kincstár is. (Farkas István: Már megint drágít a kincstár is!) Tudniillik a részvénytársaság nyeresége a tervezet 7-ik szakasza szerint az az összeg, amely az évi zárszámadásokban kimutatott nyers bevételekből, az üzlet vitelével kapcsolatos személyi és dologi kiadásokból, valamint az esetleges leírások után fennmarad. Az így jelentkező nyereségből a tisztviselők és egyéb alkalmazottak végkielégítésére legfeljebb évi 15.000 pengőt, a veszteségi tartalékalap javadalmazására legfeljebb évi 25.000 pengőt lehet fordítani és a részvények után az alaptőke legfeljebb 4%-át lehet osztalék címén kifizetni. A mindezek után mutatkozó nyereséget az államkincstár javára kell beszolgáltatni cs az államkincstár javára kell még beszolgáltatni a behozott tűzifa eladási árának egy százalékát is, ami tulajdonképpen a határállomáson kifizetett árnak több mint a 2%-a.« (Gr. Festetics Domonkos: Mezőgazdasági célokra! Nagyon helyes!) T. Ház! Az állam, illetőleg a kormány — amint látjuk — megkötötte a tüzifaforgalmat. Az erdőbirtokosokat, a herceg és gróf urakat — hogy Festetics t. képviselőtársamnak is igaza legyen —• és azokat, akik mögöttük állnak, hagyta üzleteket kötni, hogy lássa, menynyi is a haszon s miután rájött, hogy tekintélyes haszon mutatkozik, maga is beállt csendestársnak és mint ebből a hitelesnek látszó közleményből is kitűnik, az állam mint csendestárs jelentkezik most és igyekszik az üzletbői kivenni a maga részét. T. Ház! A kormány intézkedései megdrágították a cukrot és rengeteg rachitiszes gyermek, akinek szüksége volna a cukorra, nem jut cukorhoz, mert az hihetetlenül drága. Az állatok kapnak cukrot, mert az állatok takarmányozására szolgáló cukornak a kilója 20 és egynéhány fillér, amivel szemben az emberi táplálkozásra szolgáló cukor kilója 1 pengő 32 fillér. Az állam tehát azáltal, hogy haszonrészesévé válik a cukorfogyasztásnak, megdrágítja a cukrot. Ugyanez fog történni a tűzifával is. A kormány rájött, hogy a tüzifaforgalom tetemes haszonnal jár s ezt a hasznot nem akarja kizárólag az erdőbirtokosoknak, a gróf és a herceg uraknak átengedni, hanem ő is részesedni akar belőle. Létre fog tehát jönni a Faforgalmi rt. új alakban, állami részesedéssel, ellenben a lakosság továbbra is nyögi és fizeti azokat a rettenetes érákat, amelyeket talán ma Európa egyetlenegy államában sem fizetnek tűzifáért. Felhívom a kormány figyelmét arra. hogy akármilyen sűrű szőre is van a macskának, egyszer ez is elfogy, különösen ha sokan tépik. Már pedig sokan tépik a magyar türelemnek a szőrét. A magyar ember hihetetlenül türelmesen viseli az igát, de tessék elhinni, egyszer betelik a mérték, s egyszer elpattan a húr, amelyet az urak folyton feszítenek. Megdrágítják a búzát és ennek következménye a liszt és a kenyér megdrágulása. Engedik megdrágítani az építkezési anyagokat is, aminek következménye már jelentkezik: a budapesti háztulajdonosok már kezdik a kezüket dörzsölni és már készülnek a lakbéremelésre. Az élelmiszerárak is általában emelkedő tendenciát mutatnak. Ehhez most még a fa is, a helyett, hogy leszállna, emelkedik árban. Ez a lakosság körében elkeseredést fog szülni s akkor ne tessék bol si agitátorokat keresni,
