Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.
Ülésnapok - 1935-181
252 Az országgyűlés képviselőházának 18í. ülése 1937 február 10-én, szerdán. tani, ami a legnagyobb igazságtalanság 1 , onert hiszen az az emiber, aki cselekvését bizonyos irányok szerint tartotta, nem láthatta előre, hogy később arnanézve niiíképpen fogn,ak intézkedni. Igenis t. pénzügyminiszter úr, a felek konszenzuális alapon létrejött kötelmi szerződéseibe nincs joga az állaimnak sem belenyúlni. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: De van!) Nincs joga. {Fabinyi Tinamér pénzügyminiszter: Van!) Nincs joga, sohasem volt! Ezentúl akkor majd ' olyan törvényeket fogunk hozni, hogy ha valaki eladta ingatlanát, ő ragaszkodik ahhoz az eladáshoz, a vevő is ragaszkodik a szerződésihez, mégis ez a törvény majd kimondja, hogy az az adásvételi szerződés pedig nem érvényes.^ Nem tudom, hova vezetne ez? (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Létezik is ilyen törvény! — Mozgás.) Az már előzetesen egy generális, intézkedés, amilyen például önöknél, a t. kormánynál az elővásárlási jog biztosítása, ami egészen más dolog. De én a szabadforgalomról beszélek. Ha annak rendje és módja szerint létrejött az az adásvételi szerződés, amely addig nem ütközött sem akadályozó, sem tiltó jogszabályokba, akkor még a törvényhozásinak sincsen joga arra, hogy •azt a szerződést felbontsa, aminthogy nincsen hatalma arra, hogy például a születéseket korlátozza. Ezek a természet törvényeinek szempontjai alá. esnek, ezeket pedig még a törvényhozás sem változtathatja meg, ahogyan nem változtathatja meg például a számtant. Vannak bizonyos határok, ahol a törvényhozásnak is meg kell állnia és ez a határ mutatkozik ott is, hogy ha két fél jóhiszeműen, magát egy régi jogrendszerhez tartva szerződött, akkor tessék a szerződéses szabadság szentségét tiszteletben tartani. De ez nem történt meg. Nem akarok azonban ^ ennél a kérdésnél tovább időzni. Mi lett abból, 'hogy a kormány ezt a kivételes rendelkezést kibocsátotta? Itt vannak a biztosítottak, akik menekülni akarnak ezektől a biztosításoktól és akik ilyen karóikat szenvedtek. A pénzügyminiszter úr maga is azzal biztatja őket, hogy 17% lesz a veszteségük. Már az első nagy hátrány, hogy nem hagyhatják abba <a 'biztosítást, második nagy hátrányuk az, hogy körülbelül 17% veszteség éri őket, a harmadik nagy hátrány pedig, hogy ha most a biztosítási összeg ^esedékessé válik, — mert hiszen ezt az intézkedést is megtette a t. kormány :— akkor nem kaphatja meg a biztosított fél azt a biztosítási összeget, elélé® esetén például egyáltalában nem, ha járadékbiztosítása volt, akkor 65%-ot, de legfeljebb havonta 200 pengőt kaphat, csak ha haláleset folytán következett be az esedékesség, akkor kap 65%-ot. Vége annak a szabadságuknak, hogy tőkésíthessék a kötvényeiket, hogy visszavásárolhassák és — ami a legsúlyosabb sérelmük a biztosítottaknak — nem is kaphatnak kölcsönt rá. A t. kormány ugyanis úgy tervezi, vagy már meg is tette, hogy 2*5 millió pengőt elvon a biztosítási társaság díjtartalékából és ezt köztisztviselői kölcsönökre adja ki. Ha int a miniszter úr, ez engem nagyon megnyugtat és nagyon megvigasztal, de ne méltóztassék rossz néven venni, a sajtóban lehetett olvasni arról,, hogy ez à terve a t. kormánynak, i Annál inkább örülök, hogy nem ez a terve, mert hiszen csakugyan a legsúlyosabb igazságtalanság, felháborító dolog lett volna, hogy amikor a biztosítottaktól elvonják még a kölcsönn verés lehetőségét is és egyébként is ilyen redukciókkal károsítjuk őket, akkor viszont más extraneusoknak ezeket a pénzeket kölcsönbe kiadják. Már előre örülök annak, hogy a t. pénzügyminiszter úr e tekintetben biztosítani fog arról, hogy ilyen terv még csak fel sem merült. (Horváth Zoltán: Már cáfolt is a miniszter úr!) T. Képviselőház! Már most ezeket a biztosítottakat a rendeletnél fogva még az a sérelem is érte, hogy vége a vulatában való biztosításnak, vége annak, hogy joguk legyen számon kérni a biztosító vállalattól azt, hogy egy minimális árfolyamot biztosítson nekik az úgynevezett bessz-klauzulával, úgyhogy a biztosítottak — amint ők állítják — körülbelül 50%-os veszteséggel kénytelenek számolni, amellett, hogy a biztosító intézet tisztviselőkarának a sorsa is a levegőben lóg. Minderre volna mentség, de úgy mondják, hogy Teleszky úr — abban a reményben, hogy a kormánynál effélét keresztül tud vinni — az egészséges megoldást meg akarja akadályozni. Hogyan áll a dolog? Ha ilyen szomorú állapotba jutott is a Phönix, amint pedig utólag kiderül, hogy nem is kellett volna vele ilyen nagy lármát csapni, nem is volt olyan nagy veszély és halmost a lebonyolítás, a megoldás rendesen történik, akkor nem is kell veszélytől tartani. Tisztelettel kérek 15 perc meghosszabbítást. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak a 15 perces meghosszabbítást^megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Mielőtt azonban folytatná a képviselő úr beszédét, kijelentést kell tennem. Peyér képviselő úr egy tőle helytelenített füzetből egyes külföldi államférfiakat mélyen sértő részleteket olvasott fel. Figyelmeztetésem ellenére folytatta a felolvasást, amiért őt utólag rendreutasítom. A képviselő úr méltóztassék folytatni beszédét. (Kertész Miklós: És mi lesz a füzettel?) Rupert Rezső: T. Képviselőház! A kormánynak, illetve a pénzügyminiszter úrnak a rendelkezései szerint ennek az életbiztosító társaságnak minden kérdése voltaképpen 1936 június 30-ára redukálódott. E szerint a dátum szerint kell az intézet összes dolgait megítélni és a státusát is megállapítani. Ha már most ezt a státust nézzük, akkor azt látjuk, hogy 1936 június 30-a szerint az intézetnek 115'5 millió biztosítási Összállománya van. Amióta a Pk. kezébe vette az ügyet és előrebocsátom, hogy a Pk. becsületesen akarja ezt a kérdést kezelni és dűlőre juttatni — azóta megállapították, hogy a normalizált összállománya 106'5 milliót tesz ki, ami azt jelenti, hogy amíg eddig arról beszéltek, hogy 34 milliónak kellene lenni a díjtartaléknak, most elég, ha csak 31 millió, mert ez már teljesen fedezi a 106'5 milliós normalizált állományt. Ezzel a 31 milliós díjtartalékszükséglettel szemben a Pk. megállapítása szerint az 1936. június 30-i státusban 205 millió vagyon van. T. Képviselőház! Amint tudjuk, a rendelet alapján ... (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: A képviselő úr tudja már? Mert én nem tudom! — Derültség.) Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy már tudom és Örülök, hogy az igen t. pénzügyminiszter urat én informálhatom, (Derültség.) mert így most már legalább számonkérheti mindazoktól, akiknél ezek a titkok szunnyadnak, hogy mi a valóságos helyzet. Én tehát tudom, hogy a pénzügy-
