Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-173

Az országgyűlés képviselőházának 17 3, alatt fejlődtek ki és ahol a forgalmi igények abban a században, amikor az a város épült, mások voltak, mint a mai században, ott természetes, hogy forgalmi szempontokból rendkívül sok teendő maradt mireánk, Nekünk itt szükségünk van a forgalom eldugulásának meggátlására szolgáló műveletekre, amely műveletek rendkívül nehezek, rendkívül kényesek és rendkívül sok pénzáldozatba kerülnek. De mindenütt megcsinálják ezt. mélyen t. Képviselőház. Londonban a Regent-Street áttörése a belvároson keresztül, nagy művelet volt és annak ellenére gyönyörűen végrehajtották. Rómában az új korszak óta gyönyörű új utakat vágtak az antik Rómán keresztül, anélkül, hogy egyetlen egy műemléknek annyi bántódása esett volna, mintha egy embernek a hajaszála meggörbül, lehetséges tehát olyan müveleteket elvégezni a belvárosban is, amelyek a közlekedés kifejlesztése szempontjából szükségesek, de természetesen rendkívül nehezen és rendkívül drágán. Mindenesetre a közlekedési kérdések megoldása a belvárosokban kevésbbé sikerül, mint az újabb városrészeken és a külvárosokban, mert a város belsejében az .útvonalaknak éppen nagyobb közlekedési teljesítőképességüknek kell lenni, mint a külvárosokban, mert a belvárosok közlekedése nagyobb, itt tehát egy látszólagos, illetőleg tényleg is fennálló óriási ellentét van: ott vannak a legszűkebb utcák történelmi okokból, ahol a legnagyobb a közlekedés, a forgalom, és ott vannak a tágabb utcák, ahol a közlekedés, a forgalom lényegesen kevesebb. Ezeken a helyeken palliativ eszközökkel kell segíteni, ilyen példának okáért az egyirányú közlekedés rendszerének bevezetése, amellyel minden belváros kénytelen élni. Ez azonban rendkívül sok hátránnyal és rendkívül sok nehézséggel van összekötve. Idetartozik az is, hogy a belvárosokból lehetőleg ki kell szorítani a villamosvasúti vonalakat, azért, hogy főkép autobuszközlekedéssel bonyolítsák le a belvárosok forgalmát, mert a villamos túlsók helyet foglal el a közlekedés elől. Idetartozik az is, hogy a teherforgalmat lehetőleg ki kell küszöbölni a belvárosból, hogy főútvonal-utcákat kell teremteni a belvárosban, amely főútvonal-utcákon el van választva a lassú és a gyors forgalom. A közlekedésnek ilyen eszközökkel való szabályozása némileg pótolhatja azt a méretbeli hiányt, amely a belvárosi utcákban a hatalmas forgalommal szemben fennáll. De még egy nehézség van. Szoros összefüggés van az autók elterjedése és a belvárosok térkihasználása között. Ujabb terekre van szükség a belvárosokban éppen az autóparkozás érdekében, ami azelőtt ismeretlen fogalom volt. Régente a kocsik megálltak a ház előtt és nyugodtan ottmaradtak. A belvárosban az autók elhelyezése és megállása szempontjából az a helyzet, hogy a főbb utcákban kénytelenek a hatóságok váltakozó rendszerű, jobb- vag^ baloldali megállást hónaponkint újra elrendelni és ma — állítom — a legtöbb helyen képtelenek akkora parkozó területet létesíteni, amennyire az autók e

1 helyezésére a belvárosokban szükség van. Mert az autók is a belvárosokban akarnak megállni és ácsorogni és ha tudjuk azt. hogy egy autó számára 2.2—2.5 négyzetméter területre van szükség, tehát 2.5 négyzetméter területet kell egyegv autó parkolására számítani, akkor c^ak 10.000 autót számítva is, már olyan horribilis ülése 1937 január 26-án, kedden. 15 nagyságú területre van szükség, amelyet a belvárosokban alig lehet másképpen biztosítani, mint mesterséges eszközökkel, újabb terek létesítésével. Nekünk tehát egy nagy feladatot kell legyőznünk az autóparkozás kérdésének megoldásával és ezt is a városrendezés és városfejlesztés feladata, mert lehetetlen állapot, hogy az álló autók eldugaszolják az utat a folyó közlekedés elől és ezért rendkívül fontos, hogy ezek a kérdések is lehetőleg ennek a javaslatnak keretében mind megoldásra találjanak. Mélyen t. Képviselőház! A lakónegyedek és a belváros közötti közlekedési forgalmunknak vannak elsőrendű útjai, amelyeknek kiképzésével igenis, már nem lehet másképpen boldogulni, mint csakis útfejlesztéssel. Láttuk, hogy azelőtt a Rákóezi-út nagyszerűen megfelelt és tágas, szép utca volt az Andrássy-út is, amikor még csak lóvasút járt. Amikor a villamos jött» akkor már bizony szűkebb lett és most, amikor autóbusz, autó és villamos megy a Rákóczi-úton, határozottan azt lehet mondani, hogy ezek az utak szűkek. Itt tehát a közlekedés mértéke szerint való méretnövelés időpontja érkezett el és helyes városrendezésnél ezekre a szempontokra figyelemmel kell lenni, a forgalmat lehetőleg simán és zökkenés nélkül kell a városokban átvezetni. Mélyen t. Képviselőház! A városból kivezető utak fontossága ismét rendkívüli módon emelkedett az utóbbi időben. A mai korszakban már csak az átlagemberek érkeznek a vasúti pályaudvarokra, ellenben mindenki, akinek sürgős dolga van és kinek nincs ma már sürgős dolga — vagy saját autóján, vagy autóbuszokon, vagy pedig repülőgépen érkezik a városba, úgyhogy ma már a városépítésnek azok az elgondolásai, amelyek a pályaudvar felé vezető utakat tartották a város főütöereinek, teljesen idejüket multák. Ma egy, a városba vezető» vagy a, városból kivezető autóút fontossága százszorta nagyobb, mint amekkora a pályaudvar felé vezető utaké és a repülőtérhez vezető utak fontossága is elsőrendű. Nekünk tehát az autóközlekedés fejlődésével kapcsolatban az egész úthálózat jellegének megváltozásával is számolnunk kell és a városrendezéssel kapcsolatosan ezeknek a kérdéseknek megoldása is szükségessé válik. A városrendezéssel szemben a higiénia is sok követelményt állít fel. Nemcsak a lakásolknak, hanem az utcáknak is egészségeseknek kell lenniök. Nemcsak a lakás kíván levegőt, napfényt és meleget, hanem az utcáknak is ugyanez a kívánságuk. A laíkásokiba száraz és szigetelt falakat építünk, a lakásokat hideg és meleg ellen védelmezzük, a lakásokban kellő méretek alkalmazásával a lakók száma szerint szükséges mennyiségű levegőt rendelkezésre bocsátjuk, a lakásokban közművekkel iparkodunk az egészségügyet emelni. Ez azonban még nem elég, mert a lakások egészséges volta függvénye az utca egészséges voltának. Az utca egészsége pedig csak akkor van biztosítva, ha az utca szélessége és a 'beleépített épületek magassága között bizonyos arány van. En itt különösen a belvárosokkal szemben^ nem vagyok barátja az úgynevezett toronyházépítkezés éknek, amelyeik legfeljebb' igen nagy tereken, igen nagy egységek lezárására alkalmasak, de általában hat-, hét-, nyolcemeletes^ házakat építeni és ezáltal a városok belső utcáinak egészségét rontani, szerintem, abszolúte indokolatlan. Tudjuk, hogy New-Yorkban a közlekedés már tel-