Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-179

Az országgyűlés képviselőházának M9\ ülése 19'37 február 5-én, pénteken. 183 mindent, amire szükség van, a pénz azonban Budapest székesfőváros pénztárába folyik be. Mi itt a helyzet? Összeszámolták, hogy a környéki dolgozó 102.000 szakmunkás közül 54.510 dolgozik Budapesten, tehát több mint a fele. Ezeknek kereseti adója itt folyik be Budapesten, az illető munkás pedig csak dolgozni jár be Budapestre, mert hiszen hova járjon! A környéken sajnos, a gyárak kihaltak, kipusztultak a gazdasági válság következtében. Hova mon jen az a munkás? Kénytelen idejönni ebbe az egyetlen fővárosba, mert itt talán akad valami munkaalkalom néha-néha. A kereseti adókat viszont a vállalatok Budapest székesfőváros pénztárába fizetik be, a környék hoppon marad, nem folynak be a pénzek és itt állnak a nagy igényekkel, nagy kötelezettségekkel szemben s nem tudnak eleget tenni igényeiknek, kötelezettségeiknek, mert a pénzek máshová mennek. Erre is felhívtam már a pénzügyminiszter úr figyelmét és ezt most ismét megteszem. Ha már erre rendelték a kereseti adót, ha már fenntartják ezt az antiszociális adót és a forgalmi adókat, akkor tessék azokat a saját rendeltetésüknek átengedni. Budapest székesfőváros nem szorul rá arra az összegre, amely így folyik be a pénztárába, engedje tehát át ezeket az adókat. Körülbelül kétmillió pengőt tesz ki évente az az összeg, amelyet Budapest ilyenformán à közvetlen környéktől elvon. Egészen bizonyos, hogy Budapest többszáz milliós költségvetésében ez nem játszik szerepet, ellenben a községeket tönkreteszi, a fejlődést egyenesen megállítja és magas pótadó kivetésére kényszeríti ezeket az önkormányzatokat. Ha a két feltétel a megfelelő önkormányzat és a megfelelő pénzügyi fedezet megvan, akkor lehet csak sikeresen megszervezni a városrendezést, akkor kell jönni egy törvényjavaslattal és akkor kell új törvényt alkotni, de nem ilyet mint ez, bár ebben vannak kétségtelenül elfogadható részletek is. Ez a törvényjavaslat olyan szaggatott valami, amely nem ad egységes lehetőséget, egységes képet. így kellene ezt megcsinálni, mert így lehetne egységes építési, város- és falurendezési tör vénnyel jönni, amelyet azután végre is lehetne hajtani. Gondoskodni kellene arról, hogy a város és a falu népe mindenhez hozzájusson, amit a kultúra és a technika mai fejlettsége nyújtani tud. Sajnos, erre nagyon nagy szükség van. Közegészségügyi állapotaink rosszak. Az Országos Közegészségügyi Intézet 1935. évi jelentésében dr. Tomcsik József egyetemi tanár, az intézet igazgatója beszámol a vidéki egészségügyi viszonyokról és megállapítja, hogy három évre visszamenően, 1933—1935-ig hogyan alakult a járványok statisztikája Magyarország vidékein. Megállapítja, hogy 1933-ban 6387 tifuszesetet jelentettek be, 1934-ben 10.125-öt és 1935-ben már 11.420-at. Látjuk tehát, hogy emelkedik a tifuszes eteknek, ennek a veszedelmes betegségnek a száma. Ezek természetesen csak a bejelentett tifuszesetek. De felmerül a kérdés, hányat nem jelentenek be? Ismerjük a magyar falusi nép idegenkedését a 'hatóságoktól — többé-kevésbbé joggal — és az orvosi beavatkozásoktól. Tudjuk, hogy sokan nem jelentik be, eltitkolják a betegségi eseteket ós úgy gondolkodnak, hogy vagy segítenek a dolgon, vagy nem, vagy meghal a beteg, vagy nem. Ilyenformán tehát egy esettel kevesebbel rendelkezik a statisztika. De amit bejelentettek, az is állandóan emelkedő tendenciát mutat. Ez összefügg szorosan a falusi egészségügyi berendezések hiányaival, összefügg azzal, hogy nincs egészséges ivóvíz, hogy nincsenek fürdők, kutak, egészségügyi berendezések, nincsen semmi, ama azonban mind lehetne a technika és a kultúra mai állása szerint. A disenteriás megbetegedések száma 1933-ban 1391, 1934-ben 4621, 1935-ben 7786; skarlatina 1933-ban 12.583, 1934-ben 16.399, 1935-ben 13.298; morbelia — amely ugyan gyermekbetegség, de járvány és ezért mutatja a közegészségügy állását — 1933-ban 27.290, 1934-ben 16.591, 1935-ben 38.895 volt; a diftéria az egyetlen, amely csökkenő irányzatot mutat; 1934-ben a megbetegedések száma 15.374, 1934-ben 13.751 és 1935-ben 8629 volt. A többi népbetegségeik azonban, a tüdővész, a venereás, a nemi megbetegedések száma a hivatalos kimutatások szerint szintén ijesztően nagy. Ez, mind összefügg egyrészt az egészségügyi berendezésekkel, azok hiányaival, másrészt a hiányos orvosi és gyógyszerellátással és a megfelelő profilaxissal. Nem is az a fontos, hogy megfelelő terápiát alkalmazzanak, ez nem elég ma, amiior annyit beszélnek nemzet- és népvédelemről. Ma a profilaxisra helyeznek súlyt a külföldi kulturális államok és igen sokat, lehetőleg többet költenek erre, mint magára a gyógyításra, mert az egészség és az életvédelem szempontjából ez a helyes a tudomány mai állása szerint. Sajnos, a falvakban ez nincs meg, és tessék elhinni, az ember fájdalmasan gondol arra, hogy Pannónia provinciában már 2000 évvel ezelőtt voltak vízvezetékek, csatornázások, köz- és magánfürdők és ugyanazokon a helyeken ma, 2000 évvel később, mindezek^ a berendezések 'hiányzanak. (Br. Vay Miklós: Szóval, reakciósak vagyunk! — Kéthly Anna: El tetszett találni!) Azt hiszem, ha jól emlékszem, önök vannak kormányon, nem mi. Tessék talán bevárni, hogy mi legyünk a kormányon. (Gr. Festetics Domonkos: Isten mentsen -meg!) Elhiszem, hogy ön nem kívánja, de higyje el, hogy nagyon sokan vannak az országban, akik ezt kívánják, (Br. Vay Miklós: Maga kívánja! Mint példát emlegeti!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Propper Sándor: örömmel várom azt az alkotmányos mérkőzést, majd ha egyszer lesz becsületes választójog és becsületes választójog alapján fogjuk azt megvívni, nem maceszszel, nem maceszgombóccal, frissen sült libamájjal és hasonlókkal, (Derültség.) hanem törvényesen biztosított polgárjogok alapján. Majd meglátjuk, hogy akkor mit fog mondani a nép. Mint mondottam, furcsa és fájdalmas gondolni arra, hogy ami kétezer esztendővel ezelőtt megvolt ezen a helyen is egy ugrásnyira, Aquincumban, Óbudán, — a leletek tárták fel, a múzeumiban látható, tessék megnézni, hogy hogy mi minden volt már akkor — az ugyanazon a helyen ma mind hiányzik. (Br. Vay Miklós: Csak azóta a Vörös-tengeren is át tetszett kelni könnyűszerrel! — Kéthly Anna: Ügy látszik, a képviselő úr az Ojságnak szállít vicceket!) Elnök: Csendet kérek, képviselő úr! Propper Sándor: Mi kell tehát? Víz, csatorna, világítás, közegészségügyi intézmények, higiénikus lakások, jó közlekedés, megfelelő utak, összekötő úthálózat, minden tájéka felé valamely alakulatnak. Erre volna elsősorban