Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-173

Az országgyűlés képviselőházának 173. Egy következő rendelkezés kimondja, hogy I ha felosztott területeknél szükség van arra, hogy ott középületet emeljenek, akkor egy tizenötödrészt kártalanítás ellenében az illető köteles átengedni. Ezt azért kellett kimondani, inert nagyon sok iskolát vagy templomot kellene építeni és nincs megfelelő terület. Ha ezt rendes parcellázási áron kell megvásárolni, az olyan terhet jelent a közületeknek, amely méltánytalanul megterhelné, amellett, hogy egyeseknek hozna igen nagy hasznot. Megállapítja azt^ is, hogy ezeket a területeket a kisajátítási eljárás jogcímén, azonban a kisajátítási eljárás lefolytatása nélkül a telekkönyvi hatóság egyszerűen átvezeti a köz javára. A telekfelosztásra adott engedélyekben meg kell állapítani azokat a feltételeket is, amelyek mellett ez történhetik. Azután foglalkozik a javaslat a telekhatárrendezéssel. Ha egy vagy több parcella nem alkalmas a törvény vagy pedig az építési szabályzat szerinti beépítésre, akkor ezeket összesíteni kell és telekhatárrendezésnek van helye. A törvényjavaslat .részletesen megállapítja, hogy milyen körülmények között lehet ennek helye, kit terhelnek a költségek. Megállapítja azt, hogy ha valamelyik beépítésre kijelölt részen telekcsoportok, az egyes telkek fekvése vagy alakjuk szerint nem alkalmasak arra, hogy beépíttessenek, akkor telekátalakításnak lehet helye. Ez az a helyzet, amikor több telket, vagy esetleg a telkek egész csoportját kell átrendezni azért, hogy azok megfeleljenek annak a városképnek,^ amelyet a városrendezési terv szerint az illető város, vagy pedig közület ki akar alakítani. Itt megmondja a törvényjavaslat, hogy • ezt közérdekből lehet kérni, kérhetik azonban a telektulajdonosok a telkük többségének arányszáma szerint is. A törvényjavaslat meghatározza azt, hogy lehetőleg azokat a telkeket kell egyeseknek visszaadni, amelyek már az illetők birtokában voltak, ha azonban ez nem lehet, akkor az illetők kötelesek más telket elfogadni és nem követelhetnek pénzbeli megtérítést. Ez a szakasz rendelkezik arról is, hogy ha épület, vagy pedig más berendezés van a telken, azt csak az illető telektulajdonos hozzájárulásával lehet másnak odaadni. Ezek a szakaszok rendelkeznek arról is, hogy ha esetleg nem kell egy egész épületet lebontani, akkor lehetséges annak egy részét is igénvbevenni, annak lebontására is kötelezni az illető telektulajdonost, természetesen megfelelő kártérítés ePenében. Itt rendezi azután a törvényjavaslat azt az eljárást, amelyet ilyen esetben igénybe kell venni. A törvényjavaslat nem akarta ezt az eljárást bírói útra terelni, mert a bírói út egyrészt költséges, másrészt igen hosszú ideig elhúzódna, úgvhogy az építésügyi hatóság kísérel meg az iPető érdekeltekkel megegyezést; ha ez sikerül neki, akkor beterjeszti azt a telekkönyvi hatósághoz, ha nem sikerül, akkor a telekkönvvi hatóság próbál megegyezést létesíteni. Ha nem tudnak megegyezni, akkor végzéssel határoznak. Ez az eljárás a legteljesebb mértékben megfelel azoknak az érdekeknek, amelyeket szolgálni kell, mert a telekkönyvi hatóság mégiscsak bírói funkciót végez akkor, amikor ezt a munkát elvégzi, s gyorsabban végzi el, mintha három bírói fórumot keU végigjárnia egy ilyen ügynek, ami tetemes költséggel és időveszteséggel is jár. A 12. § foglalkozik a kisajátítással. Van ülése 1937 január 26-án, kedden. 7 nekünk egy kisajátítási törvényünk, az 1881. évi XLI. t,-c, ez azonban csak nagy általánosságban foglalkozott ezekkel a kérdésekkel, Ebben a törvényjavaslatban pontonként fel van sorolva az, hogy mikor van kisajátításnak helye Megállapítja ez a törvény javaslat, hogy kisajátításnak van helye a következő esetekben. U t létesítéséhez, vagy pedig szabályozásához feltétlenül igénybe lehet venni a területeket. Igénybe lehet venni olyan területeket is, amelyek már a városrendezési terv, vagy pedig az építési szabályok szerint beépítésre nem alkalmasak. Ez azoknak az érdekében van, akiknek ilyen terület van a birtokukban, illetőleg tulajdonukban, mert az illetők ezekkel a telkekkel semmit sem tudnának csinálni. Megállapítja ez a szakasz azt, hogy az általános városkép kialakítása szempontjából is igénybe lehet venni területeket, továbbá igénybe lehet venni közművek létesítéséhez, fenntartásához szükséges területeket, ipari vagy más hasonló telep körül védőterületeket, a természetvédelem alá nem eső műemlékeket védő területeket, gyógyés üdülőhelyek céljára szükséges területeket, a légvédelem és általában a honvédelem érdekeit szolgáló területeket, amelyek szintén védőterületnek szükségesek. Megállapítja a törvényjavaslat, hogy ott, ahol utak részére szükséges a kisajátítás, nem kell kisajátítási jogot kérni, hanem ott elrendelheti ezt a közigazgatási bizottság kisajátítási albizottsága, a többi esetekben pedig a belügyminiszter, az iparügyi miniszter és a honvédelmi miniszter adja meg a kisajátítási jogot. Egy későbbi szakasz megmondja, hogy ugyanezek adják meg a kisajátítási eljárás megindításához az engedélyt is. Ezekben a szakaszokban foglaltatik azután még az is, hogy miként kell ezeket a kisajátítási összegeket megállapítani. Ez azután már bírói funkció, mert a bíróság fogja megállapítani, hogy kit mi illet meg. • A törvényjavaslat következő szakasza, a 13. § foglalkozik azzal, hogy ha csak az épületnek egy részét kell igénybevenni, akkor azt is ki lehet sajátítani és ezért a tulajdonost megfelelőképen kárpótolni kell, ha pedig valami torony vagy díszítés van egv épületen, amely az általános városképet rontja, akkor minden megtérítés nélkül tartozik az illető tulajdonos azt lebontatni, legfeljebb csak azokat az anyagokat tarthatja meg, amelyek ebből származnak, ami természetesen az ő tulajdonjogánál fogva megilleti Őt. Kisajátítást enged a törvényjavaslat akkor is. ha ipari vagy hasonló telep nagy kiterjedésű, vagy ha zajos, bűzös, tűz- vagy robbanásveszélyes üzemeket tartalmaz, amelyek az illető városrészben már nem maradhatnak meg. Ugyanez a szakasz megállapítja azt is, hogy a sertéshizlalótelepeket és olyan intézményeket, amelyek üzletszerűen foglalkoznak ojtóanyagok előállításával, a törvény életbeléptetésétől számított öt év alatt kell megszüntetni kártalanítás nélkül, (Peyer Károly: Tíz év alatt!) ezt azonban ki lehet terjeszteni, tudniillik az iparügyi miniszter a belügyminiszterrel egyetértőles: kiterjesztheti tíz évre. (Peyer Károly: Komédia az egész! — Egy hang a .jobboldalon: Kárpótlás nélkül!) Kárpótlás nélkül megszüntethető, tehát 10 év múlva feltétlenül megszüntetendő, de ez nemcsak Budapestre vonatkozik, hanem az egész országra, ahol ilyen üzemek nem azon a helyen vannak.