Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.
Ülésnapok - 1935-178
Az országgyűlés képviselőházának 178. meghatározott, bizonyos vonatkozásban talán túlszigorú intézkedések célja az 1929 :XXX. te. keretében meghatározott formák között is nem volna-e ugyanúgy elérhető? T. Ház! Mindenkinek tisztában kell lennie azzal, hogy a városok háztartása — igen csekély kii vétellel — ia legnagyobb nehézségekkel küzd, A városok kongreszusa e tekintetben statisztikai lajdatok alapján teljesen áttekinthető képet nyújtott a nyilvánosság számára s ebből megállapíthatjuk azt, 'hogy fájdalom, Magyarország összes városaálból iáiig egy-kettő él rendezett anyagi viszonyok között, hogy a legtöbb város _deficittel küzd « hogy a legtöbbnek a pótadója olyan magas, hogy nemcsak hogy érinti a polgárság teherviselőiképességének legvégső határát, hanem azt túl is haladja. Ha r tehát a tör vényhatóiságok háztartásukban elértek az lamyagi teljesítőképesség legvégső határáig, kérdés, ihogy az ezen törvény által rájuk rótt kötelezettségeknek képesek lesanek-e eleget teinnd 1 ? Hiszen kétségtelen, hogy ez a javaslat, ha törvénnyé lesz, jelentékeny anyagi megterhelést ró iniajd a városokra. Ilyen 'megterhelés legelsiősodbain a városrendezési terv. Ezt azonban nem tartom olyannak, anint laimely a város, az autonómia számára külön anyagi megterhelést jelentene, mert ínekiem az a felfogásom., hogy a városrendezési tervet az ^autonómia körében, az autonómia szakértő anérnökszeirveivel módjában van az autonómiiákiniak külön költség nélkül elkészítteitnii. S ez sokkal egészségesebb megoldás, mint a tervpályázat, amely külön kiadással is jár. A városrendezési terv telhát magában véve nem ^nagy megterhelés, az ezzel kapcsolatos felmérés azonban, amelyet a törvény szintén fcötelezőleg előír, (már igen jelentékeny megterhelést jelent a városokra. Igaz ugyan, hogy a törvény maga is azt mondja a 2. §-ban, hogy a munkálatoknak a háztartás költségvetésiével, illetőleg a jóváhagyott fedezettel biztosított miértekben jkell baladniiiok. Ennek termésizetes következménye az, hogy a r város költségvetésébe felveszi a fedezetet és ezzel a fedezettel arányban halad a t városrendezés ési ia város felmérési programimjának gyakoirlalti kivitele. Meg kell tehát állapítanom, hogy ebben a tekintetben a törvényjavaslat pontos előrelátással intézi ezt a kérdést, mert hiszen nem kényszeríti a városokat többre, csak arra, hogy végrehajtsák azokat a munkálatokat, amelyeknek fedezetét a költségvetésbe beállították. Amikor azonban tisztában vagyunk azzal, hogy ma már a városok költségvetésében pár száz pengő tétel 'beállítása is egészen pénzügyminiszteriális tárgyalásokat kíván, amikor a város (háztartása annyira megvan terhelve, hogy semmi különkiadást el nem bír, kétséges az, hogyha a városok 'háztartási költségvetésébe ezen a címen újabb összeget kell felvenni, ez az újabb összeg nem megint a városi polgárságnak már amúgy is a legszélsőbb határig igénybevett teherbíróképességét teszi-e újból próbára? Ebben a tekintetben, 'hogy éppen a törvény intenciói szerint ^annak végrehajtása zavartalanul megtörténjék, annak tudatában és ismeretében, hogy a városok háztartása nem igen bír el nagyobb összegű újabb kiadást, — mivel a magam részéről igen fontosnak tartanám, hogy ez a törvény gyakorlati végrehajtásában a városfejlődés és a városrendezés célját minél hamarabb megvalósítsa — a magam részéről KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ, XI. ülése 1937 február It-én, csütörtökön. 161 arra gondoltam, hogy talán célszerű lett volna, 'ha a mélyen tisztelt iparügyi miniszter úr gondoskodni tudott volna arról, hogy a városok felmérésével kapcsolatos kiadások fedezésére a tagosítás! alaphoz hasonlóan valami felmérési alap létesíttessék, amelyből a városok megkapnák a felméréshez szükséges kiadásokat, amelyeket azután hosszabb időre beosztva és költségvetésükbe beillesztve, fizetnének viszsza. Ez meggyőződésem szerint a törvény életbeléptetése után annak gyakorlati megvalósítását rendkívüli mértékben előmozdítaná és a tempót nagyon meggyorsítaná. Mélyen t. Ház! Akkor, amikor a törvényjavaslat a városoknak a városrendezési tervmegállapítási kötelezettségét határidőhöz kötötten megállapítja, — mert jogi meggyőződésem szerint akkor, amikor az 1929 :XXX. te. 22. §-a a város közgyűlésének hatásköréibe utalta, kötelességévé is tette a városrendezési terv megállapítását — a törvényjavaslat viszont ennek végrehajtásánál az autonómia jogkörébe kissé talán túlzott mértékben belenyúl. Abszolúte elfogadhatónak és helyesnek tartom azt az álláspontot, hogyha a törvényhatóság, a város renitens a törvényben megállapított kötelezettségeinek a teljesítésével szemben, akkora kormánynak meg kell lennie a hatalmának arra, hogy a várost e kötelezettségteljesítésre szorítsa, illetőleg helyette az elmulasztott városrendezési tervet — felmérést sitb. — el is végeztesse. Ezen eset, kivéve azonban szerény véleményem szerint a 3. § többi alpontjában megállapított és a kormány számára biztosított jogok nem feltétlenül szükségesek, nem pedig azért, mert a kormánynak a 'meglévő törvényes rendelkezések alapján is kezében van az a hatalom, amellyel a városokat kötelezettségük teljesítésére szoríthatja. Ha a városrendezési terv elkészítése és ezzel kapcsolatban a törvényjavaslat 1. Vában meghatározott munkálatok elvégzése a városnak törvényben megállapított kötelezettsége, akkor az én szerény véleményem szerint az 1929. évi XXX. te. 36. §-a, amely a törvényhatósági bizottság feloszlatásáról rendelkezik, teljes garanciát nyújt a kormány számára arra nézve, hogy a törvényhatóságok, illetve a városok a törvényjavaslatban megállapított kötelezettségüket teljesítsék, mert a kormány erre szorítani és kényszeríteni is tudja őket. Az általam felhívott 1929:XXX. te. 36. §-a ugyanis azt mondja, hogy a minisztérium a belügyminiszter előterjesztésére feloszlathatja a törvényhatósági bizottságot is, ha az törvénnyel vagy törvény alapján kibocsátott rendelettel nyiltan szembehelyezkedik, ivagy az az állam érdekeit veszélyeztető magatartást tanúsít. Amikor tehát a város, illetve a törvényhatóság ennek a törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedése után az ebben megállapított kötelezettségeit nem teljesíti, akkor nyiltan szembehelyezkedik a törvénnyel, vagy pedig a kormánynak a törvény alapján kibocsátott rendeletével, ez pedig az 1929 :XXX. te. 36. §-a alapján a minisztérium számára a törvényhatósággal szemben a törvényhatósági bizottság feloszlatása jogának gyakorlását biztosítja. Ha tehát jelenleg meglévő törvényeink alapján is ilyen hatalmas és erős jog állt a kormány rendelkezésére, úgy az én szerény véleményem szerint a 3. §-ban foglalt jogosítványok, amelyeket a törvényjavaslat a miniszter úrnak megad, az autonómiát, az önkor23
