Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-178

Az országgyűlés képviselőházának 178. elé jöjjek; hiszen végeredményben nem azért választottak meg engem képviselőnek, hogy ezekkel a kérdésekkel ne foglalkozzam, hanem azért, hogy mindenütt, ahol alkalmam van, fehozzain ezeket. A javaslattal kapcsolatban méltóztassanak megengedni, hogy röviden rámutassak arra a kérdésre, tulajdonképpen miért van ez az elhanyagoltság, miért nem tudnak a városok és a vidéki városok fejlődni. Itt van például Nyíregyháza esete. Talán egyesek jártak is ott és látták, hogy ott nincs vízvezeték. El sem lehet képzelni külföldi vonatkozásban, hogy egy ilyen vidéki városnak ott ne legyen vízvezetéke. Ha valaki Nyíregyházán házat épít, kénytelen vízvezetéket is építeni, vagyis, kutat csináltatni és rezervoárt felállítani. Végeredményben ahány ház, annyi vízvezeték van. Ezt roppant egészségtelen dolognak tartom. Érdeklődtem ennek a kérdésnek a megoldása iránt és mindenütt azt a választ kaptam, hogy a vízvezeték építése horribilis összegbe kerülne, a város lakossága pedig agyon van terhelve és nem bírná el ezeket a terheket. Bizonyos, hogy a kormánynak intézkednie kellene etekintetben és ha a városok a hazai piacon nem tudják beszerezni a csöveket, amelyek lényeges részei a yízvezetéképítésnek, akkor fékezzék meg a csőkartel túlkapásait és a csöveknek az árát vagy állapítsák meg vagy maximálják, ha pedig az illető városnak ajánlata van külföldről, akkor adják meg a lehetőséget arra, hogy az a város külföldről szerezze be vámmentesen a csöveket. Törjék le a csőkartelt, amely igen lényeges akadálya a városok fejlődésének! Ugyanígy áll a helyzet a villanyvilágításnál is. A villanyvilágítás is mostohagyermek a fogyasztás szempontjából, mert amíg Pesten mégis csak meg lehet fizetni a villanyáramot, addig falun nem lehet megfizetni, (Ügy van! Ügy van!) mert a villanytröszt úgy gazdálkodik és olyan politikát folytat, hogy a villanyvilágítás költségeit nem lehet megfizetni. (Gr. Festetics Domonkos: Gazdaellenes politikát folytat!) Tudok egy konkrét esetet. A villanytröszt megcsinálta például a távvezetéket az én faluin közelében, de nem vezette keresztül ezen az 5000 lakosú falun, pedig beleesett volna az útvonalába, hanem a község alatt vezették el egyenesen azzal a számítással és azzal a céllal, hogy majd annakidején, ha a község rá lesz szorulva, magas díj ellenében fogják az áramot oda bevezetni. (Gr. Festetics Domonkos: Megsarcolják! — Propper Sándor: Ezt csinálja a Phoebus Pestkörnyéken!) Akadnak azután egves válalkozók. akik a villanyáramot bevezetnék, de száz és száz akadálya van ennek,, úgyhogy végeredményben tovább világítanak petróleummal, mert azt látják, hogy az jó és olcsó és így nincsenek kitéve a kartel túlkapásainak. Egyáltalában nem értem, mi volna az akadálya annak, hogy a villanyáram árát maximálják. A magam háztartásában kalkulációkat végeztem és megállapítottam, hogy ha van egy házi villanytelepem, akkor annak az összegnek a harmadából ki tudok jönni, amit a tröszt számít fel a bekapcsolásért, mert a tröszt 80 fillért és 1 pengőt számít. (Rakovszky Tibor: Megint egy rablás! — Propper Sándor: Államosítani kell a villanyvilágítást!) En igazán nem leszek ennek megakadályozó ja, de kérdem, hogy addig is, amíg ezt megcsináljuk, miért ne lehetne ezt maximálni éppen úgy, ahogy annakidején a búza árát is maximálták? Miért ülése 1937 február A-én, csütörtökön. 159 ne lehetne lehetővé tenni, hogy mindenki hozzá jusson a villanyvilágításhoz, amikor igen sanyarú és elmaradott helyzetben van az ország a világítás terén,? Felsorolok egypár statisztikai adatot e tekintetben. Az országban villanyvezetékkel mindössze 257.556 ház van felszerelve, ez a házak 17*5% községekben 123.000 ház, ami a községi házaknak 10'7% városokban pedig 134,000 ház, ami pedig a városi házak 42*2%-a. A községek tehát a villanyvilágítás tekintetében igen elmaradott helyzetben vannak, hiszen amint méltóztatnak ebből látni,, csak minden tizedik házban ég villanykörte. De még a városi házaknak is több mint a felében^ petróleummal világítanak, nem beszélve arról, hogy igen kevés ház van gázzal is felszerelve. A falu elmaradottságát mutatja más tekintetben például a földes szobák arányszáma is, amely feltűnően rossz világításban tünteti fel a falusi házak lakásra való alkalmasságát és az egészségügyi viszonyokat. Ugyancsak elszomorító képet mutat az, hogy a vízvezeték milyen kis százalékban van a vidéken, hiszen az ország vízvezetéki hálózata legnagyobb részben a fővárosra esik. A vidék tehát közegészségügyi szempontból is igen elmaradott állapotban van. Bátor vagyok még felhívni a kereskedelmi kormányzat figyelmét arra a tényre is, amelyet a napokban tapasztaltam. Mi tudniillik évek óta harcolunk azért, hogyha a terményeinket felhozzuk Budapestre, lehetőleg ne sarcoljon bennünket agyon a főváros, s hogy megtudjuk találni a fogyasztókat lehetőleg mérsékelt díjtételeik mellett. Mi már felhagytunk azzal a reménnyel, hogy ebben a tekintetben lényegesebb eredményeket tudunk elérni; most csak egy konkrét példát hozok fel arra, hogy á" főváros milyen politikát folytat és hogy elsősorban a gazdákat hogyan sarcolja meg. A sertésvágóhíd esetét hozom fel. A múlt héten sertéseket hoztam fel Budapestre és kimentem a vágóhídra lemázsálásukra. Az szerintem természetes dolog, hogvha valaki árucikket hoz a piacra, megkövetelhesse azt, hogy a tényleges súlyt, amelyet a hivatalos mérlegen megállapítanak, ki is fizessék. Mi azonban a helyzet a fővárosnál"? A fővárosnál az a helyzet, hogyha a vidékről sertéseket hoznak fel a fővárosba, azok után nem a tényleges súlyt fizetik meg, hanem a súlyt mindig kikerekítik, mégpedig lefelé kerekítik ki, úgy, hogyha például az a sertés 1135 kiló, akkor azt mondják, hogy 1130 kiló. Es erre semmiféle jogorvoslat nincs, hiába próbálunk ellene tenni valamit, nem tudunk ebben seimmi eredményt elérni. Természetes, hogy a falu és a város harca ebből éleződik ki és ezért van az, hogy a falun élő ember (Gr. Festetics Domonkos: A falun élő ember nem keres, a Serma.^ pedig keres!) mindig haraggal gondol a városra, ahova ha feljön, ott tőle mindig olyan sápokat húznak, amelyek az ő mentalitásával nem egveznek meg. (Gr. Festetics Domonkos: Be kell lépnie a Serma.-ba, ott jobban megy az üzlet!) Többen kifogásolták az ellenzék részéről ezt a törvényjavaslatot abból a szempontból is. hogy a javaslat nagy gyámkodást jelent az állam részéről. Kifogásolták abból a szempontból, hogy arra a városra^ amely ezeket az építési szabályokat nem tartja be, a szabályok betartását rá lehet erőszakolni, amiben az ellen-