Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.
Ülésnapok - 1935-178
f 8, ülése 1937 február 4-én, csütörtökön. 154 Az országgyűlés képviselőházának 1? túlságosan sokat, ha azt kérem, méltóztassanak ezt a részt precízebben kidolgozni, mert ez kétségtelenül hiba. Van a törvényjavaslatban egy másik ilyen hibás jogi rész is. Az 1848-as törvény a nemzeti közbecsület védelme és oltalma alá helyezte a földesurak kártalanítását. A 48-aa közszellem úgy áthatotta az egész nemzetet, hogy esze ágába sem jutott senkinek, hogy a földesuraktól úgy vegyék el a földet, — odaadván azt a magyar népnek — hogy ezért valamiképpen azt a földesurat ne kártalanítsák. Benne van tehát valahogyan a magyar gondolkozásban, hogyha elveszünk valamit, ezért az illetőt valamiképpen kártalanítani kell. S most ez a törvényjavaslat egy új gondolatot hoz be s ezzel áttöri magánjogunk egész rendszerét. Ezt megállapították már többen felszólaló képviselőtársaim közül, így Esztergályos és Malasits képviselőtársaim is. (Felkiáltások a baloldalon: Schandl Károly is!) Azt lehetne mondani, hogy ez a magántulajdon gondolatának törvényes áttörése és elkobzása, pedig semmi okot nem találok arra, hogy az esetben, ha valakinek ingatlana egyharmad részét útrendezés céljából veszik el, azt neki meg ne térítsék, különösen akkor, ha azt látom, hogy ez a törvényjavaslat kifejezetten kiemeli még azt is, hogy nem szolgál okul az elvétel mellőzésére még az sem, ha azon az elveendő úttesten épület van. El tudok képzelni egy olyan szerencsétlen flótást, akinek van egy telke, azon egy háza, amelyet még akkor épített, amikor anég városrendezésről szó sem volt, aki el akart vonulni, kiment a perifériára, ott épített magának egy remek épületet, ahol elsvonulva, remeteként akart éldegélni. Jön .azonban a városrendezés, amely ezt a vonalat úttá fogja átalakítani és ennek a szerencsétlen embernek a háza beleesik pont az útvonalva. A törvény tehát elveszi tőle. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Azért kártalanítják!) Kérem, ha útnak veszik el, nincs kártalanítás; elvihető és lebontható. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Akkor is!) A tulajdonos az ilyen épületet és egyéb alkotó részeit lebonthatja és elviheti. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Melyik szakaszban van ez?) Ez van az 5. § negyedik bekezdésében. Megint más az, amikor telekátalakításról van szó és ott a telekátalakításnál összecsapják az ingatlanokat és azután megint szétosztják különböző telkekre és ha az illetőnek valamilyen háza van, akkor igenis kártalanítás jár érte. (Usetty Béla előadó: Ha telekfelosztásnál spekulál valaki, akkor van ez!) Tehát ebben az esetben jár kártalanítás, míg ha útnak akarják igénybe venni, nem jár. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Csak ha spekulációról van szó! — Dinnyés Lajos: A spekuláció nincs benne a törvényben ! — Zaj.) Lehetetlenség hogy egyesektől közérdekből olyan áldozatot várjunk, hogy esetleg egész vagyonokat elvehessünk tőlük. Méltóztassék elképzelni, mit jelent az, hogy valaki a kétemeletes házát lebonthatja és elviheti! Az nem sárcipő, amelyet az ember megfog, továbbvisz és akkor is sárcipő marad, hiszen ha az ember a házát lebontja és !el akarja vinni, azzal tönkremegy és e szerint a törvényjavaslat szerint egyetlenegy fillér kártérítést sem adnak neki. Ez lehetetlenség. Végeredményben a törvényihozó ilyen kegyetlenségre neim ragadtathatja magát. Közöttünk talán senki sincsen, akit ez személyileg érdekelne, de el tudom képzelni, hogy egy-két szerencsétlen mégis csak fog akadni, aki eirre a törvényre egész házával fog ráfizetni .és aki egy szép napon kétségbeesetten fogja nézni, hogy csákányozzák és bontják a házát és egy árva^ fillért sem kap. Ez tehát egy nagy hiba becsúszása s ha ez a kérdés az igazságügyi bizottság elé került volna, nem hiszem, hogy ez a rendelkezés benne maradt volna a javaslatban, mert ez nem olyan dolog, ami az államnak vagy a kincstárnak rettenetes költséséget okozna. Az előbb voltam bátor rámutatni arra, hogy ebből a törvényből hosszú idő múlva lesz valóság. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Az 5. § a telekfelosztásról rendelkezik.) En nem a telekfelosztásról beszélek. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Arra vonatkozik, amikor egy telektulajdonos önként parcelláz!) Igen és parcellázás közben elveszik a házat. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Összekeveri a képviselő úr a városrendezéssel az útépítést!) Én nem keverem össze, disztingválok a két dolog között. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Arról van szó, hogy ő akar parcellázni!) Az más dolog, de semmi körülmények között, parcellázás esetén sem követelhető és kívánható az, bogy valaki a házát lebontsa és elvigye! (Zaj.~^ Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Senki se kényszeríti! — Dinnyés Lajos: Hátha örököl?) Az 1881 :XLI. te, a kisajátításról szóló törvény a teljes és valóságos kártalanítás alapján áll és helytelen precedensnek tartanám azt, ha ezt az elvet ez a törvényjavaslat ilyeténképpen áttörné. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: A 12. §-t tessék elolvasni! — Dinnyés Lajos: Mi lesz künn az életben, ha már most is ilyen differenciák vannak! — Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ha ő kéri a parcellázást! — Dinnyés Lajos: Nem ez van benne! — Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ott van a címben, hogy parcellázás! El kell jól olvasni a javaslatot! — Dinnyés Lajos: Higyje el a miniszter úr, hogy mi is elolvastuk! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Dulin képviselő urat illeti a szó, nem pedig Dinnyés képviselő urat. Dulin Jenő: A telekátalakítás tervének megállapítása az építésügyi hatóság hatáskörébe tartozik. Helytelennek tartom, hogy ebben az esetben az építésügyi hatóságnak módjában áll az, hogy az eljárás megindításakor a kijelölt területnél nagyobb területre kiterjedjen az eljárás. Tudniillik ez végeredményben a képviselőtestület hatáskörének, mondjuk, jámbor kijátszása lesz. A képviselőtestület az a fórum, amely egy megyei városban elhatározza, hogy városrendezést csinál és a városrendezés céljából bizonyos területet igénybevesz. A képviselőtestület hosszas harc, hosszas vita után pontosan megjelöli, hogy mekkora legyen az a terület, amelyen a városrendezést végre akarják hajtani. Eddig rendben van a dolog. Végeredményben a képviselőtestület autonóm szerv, amely a város saját vagyona felett dönt, ott van azonban à polgármester, az a huncut polgármester, (Egy hang a közében: Miért huncut?) aki esetleg túl akarja tenni magát a képviselőtestület határozatán és kényelmesen túl is teszi magát, (Ellenmondások a középen.) mert ez a szakasz módot ad neki arra, hogy olyan területet is igénybevehessen városrendezés céljából, amely területet a képviselőtestület nem jelölt ki. Nem szabad tehát az építésügyi hatóságnak ilyen hatáskört adni, mert akkor minek