Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-178

152 , Az országgyűlés képviselőházának 17 sebb és megnyugtatóbb lett volna tehát az, ha az egész kérdést a szakszempontok szerint el­járó iparügyi minisztérium intézné, ahol va­lószínűleg kizárólag csak a szakszerűség lett volna irányadó. Őszintén megvallva, a belügyminisztérium­tól mi, ellenzékiek azért is félünk, mert nem tudunk megszabadulni a közelmúltban szerzett bizonyos benyomásainktól és nagyon jól tud­juk azt, hogy a belügyminisztériumnál sokkai könnyebben érvényesülhetnek más szempontok is, például politikai elgondolások, mint az ipar­ügyi minisztériumban, ahol, amint mondom, a szakszerűség dominál és politikai szempontok sokkal nehezebben vernek gyökeret. Különö­sen veszélyesnek tartjuk a belügyminisztérium bevonását azért, mert az építésügyi hatóságok közigazgatási hatóságok ugyan, de egyben po­litikai tényezők is, amelyek résztvesznek pél­dául a választások technikai lebonyolításában. T. Képviselőház! Ilyen körülmények között veszedelmesnek tartjuk azt, hogy a belügy­minisztérium beleszóljon ezekbe a rendkívül fontos kérdésekbe, amelyekben emberek va­gyonáról van szó. De egy másik nagy hibát is látóik, azt tudniillik, hogy az építésügyi ható­ságok, amelyeknek kezén tulajdonképpen az egész kérdéskomplexum átszalad, azonosak a közigazgatás alsófokú hatóságaival, vidéken ugyanis a főszolgabíró, illetve másodfokon az alispán, a megyei városokban pedig a polgár­mester, illetve másodfokon szintén az alispán a döntő tényező ezekben a kérdésekben. T. Képviselőház! Eendkívül veszedelmesnek tartom ezt a két okból. Először is azért, mert egy tisztán és kifejezetten szakikérdésben ható­sági impériummal ruháznak fel olyan hivatal­nokokat, akik ehhez a kérdéshez — valljuk meg őszintén — nem értenek. Én is jogász vagyok és ahogy én nem értek hozzá, éppen úgy nem ért hozzá a főszolgabíró sem, illetve ugyan­azon a jogcímen, amelynél fogvg, ő ért hozzá, én is értek. Legyünk azonban tisztában azzal, hogy ez a nagy hatáskör a főbíró urakat igen veszélyes formában fogja megterhelni, annál is inkább, mert a törvényjavaslat nem írja kö­telezŐleg elő azt, hogy szakértőt kötelesek al­kalmazni. Ha már felállítunk egy építésügyi hatóságot, ha már a főszolgabírót egy újabb fontos és nagy hatáskörrel ruházzuk fel, akkor kötelezŐleg előírtam volna a törvényjavaslat­ban azt, hogy szakértőt kell igénybevenni, éppúgy, mint más kérdésekben. Ha például a főszolgabíró mint egészségügyi hatóság jár el, akkor meg kell hallgatnia a járási orvost, ha mint állategészségügyi hatóság jár el, akkor ott van mellette a járási állatorvos, vagyis ezekben a kérdésékben nem kizárólag a fő­szolgabíró jogi tudására van alapítva a dön­tés, hanem mindkét esetben szakember áll mel­lette. Feltesszük tehát a kérdést, hogy viszont akkor, amikor egy egész város jövőjéről lehet szó, amikor sok ember tönkremehet vagy sze­rencsés lehet aszerint, hogy helyesen, vagy [helytelenül oldja meg az építésügyi hatóság a feladatát, akkor itt miiért mellőzzük a szakem­bert, miért nincsen köteleaőleg előírva az, hogy a főszolgabíró tartozik egy mérnököt» egy odaállított mérnököt meghallgatni, aki azután vállalja a műszaki felelősséget. Az ugyanis nem megnyugtató jelenség, hogy a fő­szolgabíró úrtól 'fellebbezhetek az alispánhoz. Az alispán pont ugyanannyit ért hozzá, mint a főszolgabíró. Vak vezet világtalant, mert egyik sem ért ezekhez a szakkérdésekhez. Végtelenül súlyos hibának tartom ebben a . ülése 1937 február h--én> csütörtökön. törvényjavaslatban azt, hogy a mérnökök igénybevétele^ nincs benne intézményesítve, sőt taz egyik szakasz azt mondja, hogy a főszol­gabíró, mint építésügyi hatóság, szakértőt ve­het igénybe. Kvázi tehát megengedi neki, hogy szakértőhöz is fordulhat, ahelyett, hogy kell­jen igénybe venni a szakértőt, mert ezeknek a kérdéseknek eldöntéséhez nem ért. T. Képviselőház! De veszedelmesnek tar­tom a főbíráknak ezen a téren való eljárását azért is, mert hiába, egy új generációnak kell felnőni, pár esztendőnek legalább el kell múl­nia ahhoz, hogy a főszolgabíró urak vissza tudják magukat helyezni ismét a régi, hogy úgy mondjam, konszolidált világba, amikor ők tényleg csak közigazgatási tényezők voltak. Egy ideig ínég a szolgabírákat, hogy úgy mondjam, szaturálja az az elgondolás, hogy itt első- és másodrendű magyarok vannak az or­szágban: neim mindegyiküket, hála Istennek, azonban elképzelhető egy olyan főszolgabíró, akit például ez a gondolat megfertőzött. (El­lenmondások a jobboldalon.) Ehhez nem kell túl erős képzelőtehetség, ez elképzelhető; én csak ennyit mondok; ha pedig már elképzel­hető, akkor már hiba van, mert akkor már megvan annak a lehetősége, hogy ezekben a fontos kérdésekben az az építésügyi hatóság majd bizonyos politikai szempontokból fogja a helyzetet jobbra vagy balra billenteni. Most ne méltóztassék félreérteni engem, én most nem a jelenleg uralkodó pártról, vagy az azután vagy amazután uralkodó pártról beszélek, ebben a pillanatban az teljesen mind­egy. Nem tudjuk, hogy 15 esztendő múlva mi­csoda uralkodó párt lesz itt. n Ki tudná azt megmondani, hogy mire ebből a törvényből tényleges gyakorlat és tényleges élet lesz, kik fognak akkor a kormányrúd mellett ülni; azokra pontosan ugyanúgy passzol az, amit most mondok. Ebben a pillanatban tehát ne­künk ne saját magunkért és ne saját ismert körülményeinkre terjedjen ki a figyelmünk, s ha esetleg egy jobbról-balról becsületes és jó főszolgabírót találunk, ne higyjük, hogy azért ez nem történhetik meg. Megtörténhetik, de nem kell lehetőséget adni ennek megtörténésé­hez, tudniillik nem kell politikai hatóság ke­zébe adni ezt a súlyos hatalmat. Mert ne fe­ledkezzünk ímeg arról, hogy olyan esetben, amikor egy kisajátítási eljárás megindul, az a fél, akinek a vagyonát fenyegeti a kisajátí­tás, elkezd szaladgálni, elkezd futni, hogy mi­képpen bújjon ki alóla. Ennek legtöbbször nem tetszik az, hogy a vagyonát igénybe akar­ják venni, ezért mindenféle protekciót a vi­lágon, amit el lehet képzelni, meg fog moz­gatni, márpedig van-e a világon szebb és gyö­nyörűbb protekció, mint a politikai protekció 1 ? (Egy hang a jobboldalon: Nem mindig!) Az a leghatásosabb, azzal lehet legjobban a célt el­érni, többet ér mindennél a világon, tehát az a veszély fenyeget, hogy aki ilyen politikai protekcióval rendelkezik, azt kellő időben so­rompóba veti, az ennek következtében el tudja magát húzni és vonni, aminek a közérdek sínyli meg a kárát. Ilyen körülmények mellett a magam ré­széről nem tartom szerencsésnek azt, hogy a politikai hatóságok egyúttal az építésügyi ha­tóságok, én azt tartottam volna ideálisnak, ha az ilyen építésügyi hatóságok mérnökemberek­ből állottak volna. Micsoda nehézsége van en­nek? A főszolgabíró kap egy egészen új hatás­kört, de nem tudja, meg kell tanulnia. Vannak

Next

/
Oldalképek
Tartalom